A brazil Heitor Villa-Lobos – aki Bartóknál csak néhány évvel volt fiatalabb – a brazil népzene portugál, afrikai és őslakos indián elemeit vegyítette a klasszikusok kötöttebb formáival, és a folkloristák mellett Bach volt az eszménye. A cselló mellett a gitár mestereként utcazenész bandákban játszott, első kompozícióit pedig improvizációk alapján vetette papírra. Nem csoda, hogy művei hálás terepet kínálnak egy olyan előadónak, aki nem fél személyes hangot vinni az interpretációba. Halász játékosan, néhol szabadosan bánik a darabokkal, de mégis azok mélyebb rétegeit tárja fel, mint sok precízebb, ám kevésbé invenciózus kollégája.
A terjedelmes album hat művet foglal magába. A Tizenkét etűd és az Öt prelűd olyasféle „tanulódarabok”, mint Bach életművében a Das Wohltemperierte Klavier, a Suite populaire brésilienne pedig a szerző által chôro néven illetett lamentációk sorozata. A Valsa Concerto No. 2 érdekessége, hogy a gitárművész felesége, Débora Halász fejezte be.
A felvétel minden pillanata élő, ihletett zene, amely bevezeti a kezdőket Villa-Lobos világába, de a tapasztalt füleket is kényezteti. Jó gitárosból persze nincs hiány a világban, de a német születésű, magyar felmenőkkel rendelkező Franz Halász mégis a repertoár legjobbjai közé emelkedik ezzel a lemezzel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
