Kezdetben melósok törzskocsmáiban játszottak feldolgozásokat, de hamarosan elkészültek a saját dalok is. Ettől függetlenül csak 2017-ben jelent meg a bemutatkozó albumuk Live for the Moment címmel, viszont addigra már akkora hype volt körülöttük, hogy a brit top 10-be is bejutottak, és legnagyobb kedvenceik előzenekara lehettek: játszottak Liam Gallagher, a Kaiser Chiefs, a Libertines és a Vaccines előtt. A két évvel későbbi második lemez (Under Your Sky) kevésbé sikerült jól, és a Covid-időszak alatt távozott is az egyik testvérpár az együttesből.
Az új tagokkal rögzített Word I Understand visszarepítette őket a brit gitárzene élvonalába, és ezt a pozíciót erősíti tovább a negyedik album, a People Like Me & You. A még mindig pofátlanul fiatalos külsejű srácok dalai tele vannak poptörténeti idézetekkel, és érződik, hogy a kisujjukban van hazájuk rocktörténelme. A Kiaran Crook frontember vezette csapat nem a botrányaival, hanem a dalaival akar kitűnni, és legfeljebb annyit lehet felróni nekik, hogy egy-két dal elhagyásával ez a lemez még jobb lehetne. A kasabianes Sirens, a himnikus Going Nowhere, a Stereophonics csúcsslágerét, a Dakotát megidéző Don’t Let It Out és a U2-tól nyúlt „she moves in mysterious ways” sort kölcsönző Louder Than Words a csúcspont, valamint a záró spoken wordös Watson, amelyben a november 27-én Budapesten fellépő Sherlocksot egy John Watson (!) nevű ismerősük segíti ki a dörmögésével.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
