Visszhang: lemez

Wolf Alice: Blue Weekend

Visszhang

A nagyjából egy évtizede Londonban alakult Wolf Alice az induló lemezével (My Love Is Cool, 2015) elsőre begyűjtött egy Mercury-jelölést, a két évvel későbbi Visions of a Life-fal pedig már a díj is összejött.

Mindkét album a második helyig jutott a brit listán, és jelen állás szerint minden esély megvan rá, hogy a Blue Weekend című friss anyag a csúcsra jusson. A zenekar harmadik lemeze jelen pillanatban a 2021-es év legjobb kritikai fogadtatásban részesülő albuma a Metacriticen, és nem is nagyon lehetnek kétségeink. Az Arcade Fire-nek is sokat segítő Markus Dravs producerkedésével felvett dalokban az az érdekes, hogy szinte mindegyik ballada, kivételt csak a Garbage-ot idéző, rappelős verzéket tartalmazó Smile és a punkos, zúzós Play the Greatest Hits jelent. Egységesen magas a színvonal, de persze vannak csúcsdalok: a nemcsak hangzásában, de szövegvilágában is Lana Del Rey-es Delicious Things, a bombasztikus How Can I Make It OK, az Automatic for the People környéki R.E.M-et idéző Feeling Myself és a shoegaze-es gitárral aláfestett The Beach II egy­aránt telitalálat. De még talán ezeket is felülmúlja a mobys zongorával nyitó, filmzene-hangulatú The Last Man on Earth. Végül csak két kérdés marad. Az egyik, hogy a Wolf Alice élőben hogyan reprodukálja az elbűvölő Ellie Rowsell alaposan megeffektezett és sokszorosított énekhangját, illetve hogy pár év múlva a Blue Weekendet megtaláljuk-e majd a „minden idők legjobb harmadik albumai” listákon olyan vetélytársak mellett, mint az OK Computer, a Mezzanine, az Urban Hymns, a London Calling meg a Screamadelica. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.