Visszhang: lemez

Wolf Alice: Blue Weekend

Visszhang

A nagyjából egy évtizede Londonban alakult Wolf Alice az induló lemezével (My Love Is Cool, 2015) elsőre begyűjtött egy Mercury-jelölést, a két évvel későbbi Visions of a Life-fal pedig már a díj is összejött.

Mindkét album a második helyig jutott a brit listán, és jelen állás szerint minden esély megvan rá, hogy a Blue Weekend című friss anyag a csúcsra jusson. A zenekar harmadik lemeze jelen pillanatban a 2021-es év legjobb kritikai fogadtatásban részesülő albuma a Metacriticen, és nem is nagyon lehetnek kétségeink. Az Arcade Fire-nek is sokat segítő Markus Dravs producerkedésével felvett dalokban az az érdekes, hogy szinte mindegyik ballada, kivételt csak a Garbage-ot idéző, rappelős verzéket tartalmazó Smile és a punkos, zúzós Play the Greatest Hits jelent. Egységesen magas a színvonal, de persze vannak csúcsdalok: a nemcsak hangzásában, de szövegvilágában is Lana Del Rey-es Delicious Things, a bombasztikus How Can I Make It OK, az Automatic for the People környéki R.E.M-et idéző Feeling Myself és a shoegaze-es gitárral aláfestett The Beach II egy­aránt telitalálat. De még talán ezeket is felülmúlja a mobys zongorával nyitó, filmzene-hangulatú The Last Man on Earth. Végül csak két kérdés marad. Az egyik, hogy a Wolf Alice élőben hogyan reprodukálja az elbűvölő Ellie Rowsell alaposan megeffektezett és sokszorosított énekhangját, illetve hogy pár év múlva a Blue Weekendet megtaláljuk-e majd a „minden idők legjobb harmadik albumai” listákon olyan vetélytársak mellett, mint az OK Computer, a Mezzanine, az Urban Hymns, a London Calling meg a Screamadelica. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.