A visszatetsző, rohamszerű hype-ot egész éves, konstruktív jelenlétért elcserélni azonban rokonszenves dolog – és nem is meglepő, hiszen a 30Y sosem akart bármi áron sikeres lenni.
Az új anyag pedig egészen más, mint a korábbi lemezek. Főként Gradvolt Endre hiánya miatt, aki egy éve távozott a zenekarból – ő volt a felelős például a Bogozd ki izgalmas gitárszólamaiért, és azért a hangzásért, amely a zúzósabb számokból (Neked szurkolok, Ringbeszálló) most talán hiányzik. Helyette vannak viszont felemelően letisztult dalok: ilyen az Ahogy elképzeltem és a Szívemhez szorítom (utóbbi Háy János szövegére), és vannak felejthetőbbek, amelyek a kísérletező hangjuk miatt mégis megbecsülendők (Házban, vidéken, Csak most ne). Valószínűleg egyik dalból sem válik már olyan nemzedéki himnusz, mint amilyen a Bogozd kiből lett a 2000-es években, de a 30Y szerencsére nem is küzd ilyesmiért. Egészen másért jó ez a lemez. Például azért, mert Beck Zoli a hangjával még soha nem talált ennyire magára, a letisztult hangzás pedig túlmutat az alternatív zene halmazán. Kevés zenekar van, amely újra tudja értelmezni magát, és egy percre sem enged a műfaj csábító szerepeinek, de már biztosnak látszik, hogy a 30Y sohasem lesz önmaga paródiája. Beck Zoli egyébként is megmondta: ha érvényüket vesztik a dalok, „abbahagyjuk az egészet a picsába”.
Szerzői kiadás, 2014
