Ezt az állapotot ábrázolja az antológia. A Mikszáthtól Kosztolányiig terjedõ válogatás nem rossz, persze még számtalan darabbal kiegészíthetõ lenne. Az viszont nem teljesen világos, miféle szempontok mozgatták az összeállítót (Kõrössi P. József), ki szerkesztõnek is nevezi magát, ám kissé alaptalanul, ugyanis a kötet a megfelelõ szövegközlés elemi szintjét sem éri el. Nem tudni például, hogy az egyes írások mikor, hol jelentek meg. A maszatosság miatt egymás mellé kerül nagy terjedelmû, tiszta szépirodalom, Móricz egyik legragyogóbb mûve (Vidéki hírek) vagy Tersánszky remek novellája és igénytelen kis feuilleton (ebbõl számtalan akad). De jó, hogy itt olvasható Zsolt Béla egyik alapvetése (Ars scribendi), a ma újságírójának is alaposan megszívlelendõ tanácsokkal. Jó szándékú, ám felemásra sikerült vállalkozás.
- baz -
Noran, 2004, 439 oldal, 2990 Ft
***
Oscar Wilde Az ideális férj címû darabját új fordításban adják a Radnóti Színházban: Nádasdy Ádám szövege bõven merít a mai közbeszédbõl, tõle aztán írhatták volna tegnap is a politika és erkölcs összefüggéseit bõven és keserû iróniával, egyszersmind szórakoztató szellemességgel taglaló darabot. Wilde-tól magától már nem írhatták volna tegnap, csak tegnapelõtt: ember, pontosabban színész legyen a talpán, aki el bírja hitetni az ártatlan és idealista Gertrude Chiltern figuráját, anélkül, hogy kiröhögtetné papírszagú eszményeit, dogmatikus moralizálását. ' a feleség, akinek ezúttal nem eszményi, hanem ideális férje van - ezen a különbségen is lehetne meditálni kicsit.
Az elõadást Valló Péter rendezte; megpakolta néhány igazán kiváló színésszel, aztán mintha ennyi. Szlávik István díszlete kissé túl trükkös, de a hátsó falon legalább fõszerephez jut az intonációt és hangvételt meghatározó Richard Clayderman édeskés zongorázása. Az olykor enyhén unalmas elõadásban az ember szívesen hagyja magát fölvillanyozni egy-egy remekül sikerült alakítástól vagy jelenettõl: Martin Márta egyszerre csípõs és laza, pletykafészek Olivia Markbyja ilyen, vagy a feleséget játszó Szávai Viktória és a zsaroló végzet asszonyát alakító Kováts Adél verekedésbe-hajtépésbe torkolló összetûzése.
És ha már Kováts Adélt említettem: számomra az õ Mrs. Cheveleyjében valósul meg az a lehetõség, amit Wilde darabja és Nádasdy fordítása együtt kínál: a mai politikai-morális viszonyok kitermelte nagyszabású, ellenállhatatlan, metszõen okos és tökéletesen cinikus nõszemély. Kováts Adéltól nem vennék használt autót.
Egyébként sok a töredezettség az egyes figurákban: Lengyel Tamás hol az ellazult fiatal arisztokratát, hol a becsület bajnokát játssza, Hirtling István képtelen folyamattá rendezni a megzsarolt politikus és a kitermelt imázs különféle hányattatásait, míg a többiek - például Szombathy Gyula Lord Caversham és Kocsó Gábor az ifjabb lord inasának szerepében - kellemes, de mégiscsak egyszerûsített kliséket használnak.
- ki -
***
www.ophra.com Ophra Winfrey az elsõ afroamerikai nõ, aki televíziós sztár és nõi öntudatügyi intézmény lett. Páratlan a maga nemében. (Nálunk például nincsenek igazi nõi show-mûsorok.) Az Ophra Show 1984 óta létezik, 23 millió nézõje van, és 107 tévé veszi át. Akik nem tudnak amerikai mûholdas adásokat nézni, azok a Rém rendes család szerepvesztett háziasszonyának elbeszéléseibõl ismerhetik: úgy vet fel problémákat a plasztikai sebészet misztériumaitól a rejtett nõi agresszión át a feleségüket gazdag özvegyekért elhagyó férjek lelki alkatáig, hogy a végén mindig valós életvezetési tanácsokat ad.
1999-ben indult az Ophra kábeltelevízió nõknek, Oxygen Tv néven. Bár nem lehet fogni a nagyvilágban, innovatív és szórakoztató mûsorai az interneten elérhetõk (néhányuk le is tölthetõ): Xéna kalandjaitól a nõi komédiákon át a születést bemutató sorozatokig minden. (Mindemellett az Oxygenen található a világ legjobb, 23 000 nevet tartalmazó néveredettára, nyilván unatkozó kismamák szórakoztatására.) Ezek a produkciók nemcsak arra hivatottak, hogy lekössék a nõk figyelmét korhatár nélkül, hanem arra is, hogy önmaguk megbecsülésére ösztönözzék õket.
Noha az egész Ophra-birodalom (Ophra Magazin, Ophra lazító show, Ophra Angyalai Segítõ Szolgálat, Ophra Workshop, Ophra butik etc., mindrõl lehet olvasni a weboldalon) célcsoportja a nõ, O. nem definiálja magát feministaként, egyszerûen azt mondja magáról, hogy a nõnem szerteágazó és unikális kultúráját ünnepli.
Ennyi pont elég volna nekünk is, kilábalni a médianyomorúságból.
- sisso -
*****
Forced Entertainment: First Night Európa egyik leghírhedtebb, metaszínház-csináló társulata eljött, hogy ránk vicsorogjon, ízléstelen sminkekben, rossz színészi játékkal, rossz beszédtechnikával és borzalmas dramaturgiával letörje kóros fogyasztási kedvünket.
Úgy kezdõdött, hogy többen csúnyán néztek, aztán bekötött szemmel vizionáltak arról, hogy melyik sor hányas székén ki milyen betegségben fog meghalni, kit csal meg a férje, és kinek keseríti meg hamarosan az életét kamasz lánya. Néhány nézõ talán jól szórakozott, páran nyilván boldogan gondoltak az aggkori elbutulásra, sokan nem kaptak levegõt, és néhányan távoztak. Aztán zombik felkértek, érezzük jól magunkat, és feledkezzünk el az emberiség bûneirõl, a rossz irányba tartó spermákról, mindezt olyan hosszan, hogy õk maguk is elaludtak, ettek-ittak, cigarettáztak a színpadon. Elmondták többször is, hogy az este csak értünk van, egyre kevésbé hittük. Akkor elkezdtek táncolni, énekelni (képzelhetik hogyan), vicceket mesélni a szabadnapos szexõrültrõl, aki elmegy az állatkertbe megnézni, hogyan dugnak a vadak. Tudtuk, hogy mindennek vége, a klimaxos, kiégett rémek, akiknek már kifele áll, arra készülnek, hogy meghaljanak a színpadon, és minket is szeretnének magukkal vinni a tömegsírba. A haláltusa mocskolódásba fulladt. Tûrtük. Porig romboltuk illúzióinkat a színészkirályokról, popikonokról, színházról. Meg kéne verni és hazáig kergetni a rüffeteg ripacsokat. Akkor lenne csak Anglia-Magyarország 1-1 az eredmény.
Ilyen volt az elsõ és utolsó éjszaka az erõltetett angol szórakoztatóiparral.
- sisso -
Trafó, január 25.
****
JULIO CORTÁZAR (1914-1984) BESTIARIUM címû elsõ novelláskötete 1951-ben jelent meg. A szerzõ ekkor harminchét éves. Borges, aki a könyv egyik darabját, Az elfoglalt házat "többé-kevésbé titkos" folyóiratában, a Surban közölte, idézi Dante Gabriel Rosetti megjegyzését az Üvöltõ szelekrõl: "A cselekmény a pokolban játszódik, a színhelyeknek azonban - ki tudja, miért - angol nevük van." Csakugyan: Cortázar elbeszélései olyan világba vezetnek, amelyben nem lehetséges a boldogság. Hétköznapi, hovatovább triviális kulisszák, szokatlan lidércek, nyomasztó rémálmok - és akkor, derült égbõl villámcsapás, megkoccan a képzeletben pár molekula. Egy középkorú testvérpár lakik egy házban, amelynek egy részét - apró zörejekkel közeledve - napról napra kisajátítja valamely láthatatlan, fenyegetõ hatalom. Vagy: egy autóbuszon érzelmi sorsközösségbe sodródik egy férfi és egy nõ, ugyanis mindkettõjüket egyformán gyötri a busz utasainak firtató tekintete. Gárdonyi Géza említi titkos naplójában: a jó elbeszélés alkalmasint egy másik történetet mond el, elsõdleges színleléssel. Cortázar azzal nyûgöz le, hogy a nyílt cselekményt egyéb pótcselekményekkel képes aláaknázni. Szövege egyszerre szövõdik és bomlik, erõsödõ fénye megszaporítja az árnyakat is. Az anyagot mindenki látja, a tartalmat csak az, aki hozzá tud tenni valamit, a forma pedig titok a legtöbbeknek. Cortázar, Llosa figyelte meg, realista és fantasztikus író egyszerre. A fantasztikum itt nem a technika hozadéka, nem irodalmias mesterkedés, hanem olyan valóság, amely hirtelen, szinte szándéktalanul, megtörténik a mûben. Cortázar stílusa, sejteni, dísztelen, de minden szava megmért. Képtelen vagy elmesélni a cselekményt: ha megkísérled összefoglalni, máris bizonyos, hogy a veleje veszendõbe ment.
A magyar kiadás a nagy argentin író könyvének teljes anyagát felöleli. Több fordító dolgozott, becsületesen, rövid követési távolsággal.
- báthori -
Ulpius-ház, 2003, 162 oldal, 1780 Ft
*****
A Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjei a szó sok értelmében a legtradicionálisabb hangversenyei Európának. Kétféle számítás létezik, az egyik az 1939. december 31-i, vagyis szilveszteri koncertet tartja a kezdetnek, a másik újév napjára esküszik, vagyis 1941. január 1-jét tartja a valódi kiindulópontnak. Legyen bárhogy is, kétségtelen, hogy egy kicsit Bécs önarcképsorozata ez a koncertfolyam, a mûsor középpontjában a Strauss család keringõivel, indulóival, galoppjaival, polkáival. Miben áll a Straussok, legkivált persze az ifjabb Johann (1825-1899) zsenialitása? Talán abban, hogy mûveikben sikerült természetes módon egyesíteni a végérvényesen elválni készülõ könnyû- és komolyzenét, az utolsó történelmi pillanatban. E késeiség adja Johann Strauss táncainak hihetetlen helyzeti energiáját, e darabok a "még nem" és a "már nem" pillanatában készültek: a tánczene még nem teljesen a tömegkultúra terméke, de már levált a nagy mûvészet területérõl, Strauss zenéje Schubert közvetlen örököse, ám teljesen reflektálatlanul, õ gond nélkül veszi át a bécsi klasszikus triász technikáját, harmóniai fordulatait, ritmusképleteit, jóllehet azok már Beethoven kezében kifordultak önmagukból, de a tánczenében mindezek még érvényes eszközök. Van ugyanakkor Johann Strauss mûvészetének valami édesen dekadens vonása, a késeiség ebben is jelentkezik. Mûvészetének és talán egész Bécsnek a filozófiáját fejezi ki A denevér egyik kupléja: "Glücklich ist, wer vergisst, was nicht mehr zu ändern ist!" (Földhözragadt fordításban: "Boldog, aki elfelejti azt, amin már nem lehet változtatni!") Találóan írta Hermann Broch a húszas években: Bécs a vidám apokalipszis városa.
Hogy ebbõl mi maradt meg 2004-re, azt nehéz lenne megmondani. A történelem szele mindenesetre semmiképpen sem fúj a Ricardo Muti által vezényelt hangversenybõl. Nagyszerû produkció természetesen, Muti remek karmester és régi újévi motoros, 1993, 1997, 2000 után negyedszer vezényelte az évnyitót. A fõszereplõ mindamellett a zenekar, amely nyilván karmester nélkül is tökéleteset tudna nyújtani. Minden szólam a lehetõ legperfektebb, a vonóskar egységessége, a fafúvók érzékisége, az ütõsök mértani pontossága megkapó. De talán tempóérzékük a legfrenetikusabb, a zene valóban lélegzik, és ez a félelmetesen érzett rubatónak köszönhetõ, a zenekar mindig pontosan tudja, mikor jön egy kis gyorsítás vagy lassítás, mikor kell visszafogni és mikor lehet elengedni a lovakat.
De persze ezt a régi nagyoktól tanulták, pontosabban velük együtt dolgozták ki. A Best of New Year's Concert elnevezésû válogatáson õket halljuk, és emeljük ki közülük Willi Boskovskyt, utolsó képviselõjét a "Stehgeiger", vagyis állóhegedûs intézményének; Boskovsky még hegedûjével a kézben vezette és vezényelte a zenekart. Sajnos tõle csak egy számot hallhatunk (Császárkeringõ), félelmetes beethoveni fokozásokkal, álomszerû dallamvezetéssel. Nácizmusa miatt mindenki rühelli Karajant, de zsenijét nem vonhatjuk kétségbe, a lemezen - hetvenkilenc évesen! - egészen ördögien dirigálja A denevér nyitányát. Igen, ezek az öregfiúk még az eksztázisig hittek városukban.
- csonta -
Universal/Deutsche Grammo-phon, 2003, 2004
Mindkettõ: *****
Richard Mankiewicz: A matematika históriája Kevés nehezebb feladatot lehet elképzelni, mint megírni a matematika történetét úgy, hogy követhetõ és olvasmányos legyen. Most sikerült. Mankiewicz a képletek fejlõdését ugyanis társadalmi kontextusban tárgyalja, s a levezetések mellett azt is bemutatja, hogyan hasznosultak a köznapi és tudományos gyakorlatban. Külön fejezetben foglalkozik az arab, a kínai, az ókori és a reneszánsz számelméletekkel, mindvégig hangsúlyozva, hogy a matematikai törvényszerûségek feltárását nem csupán a minden gyakorlatitól eloldozott tudásvágy motiválta, hanem praktikus igények is.
A mû több, nem euklidészi geometriát is ismertet, hovatovább az eltérõ számrendszerek problémáját sem hagyja annyiban.
A statisztikai módszerek finomodását is a társadalomtudományi mérések konkrét problémáin átszûrve követhetjük, és a dobókockák statisztikáját a gének kapcsolódási eshetõségeivel rokonító metaforarendszer, mondhatom, igen hatékony. A programozáselmélet száraz informatikai tényanyagát úgy sikerül kevésbé ezoterikussá tenni, hogy a mesterségesintelligencia-kutatások kihívásai szolgáltattak hozzá apropót.
Amikor már végképp befogadóképességünk határán járunk, mintegy felüdülésként arról tájékozódhatunk, hogy a modern geometrikus képzõmûvészetek milyen mértani formulákra építenek. S e mámort csak a fraktálgeometriai fejtegetések színpompás illusztrációi tudják az izgalmasságig fokozni.
- bugyinszki -
HVG könyvek, 2003, 191 oldal, ár nélkül
*****
