magyarnarancs.hu: Nagyon fiatalon, még tinédzserként alapítottátok meg a zenekart.
Ben Wells: Egészen pontosan 2001-ben, egy közös barátunkon keresztül ismertük meg egymást. A Black Stone Cherry még aznap megszületett, amikor találkoztunk. Csak az első próbánkba csúszott egy szépséghiba: amikor lementem, senki nem volt ott, én meg azt hittem, felültettek. De nem sokat késtek, úgyhogy szerencsésen sült el a dolog. A többiek már ismerték egymást korábbról, dzsemmelgettek, feldolgozásokat játszottak együtt, úgyhogy amint elkezdtünk négyen zenélni, minden rögtön klappolt köztünk.
| ||
magyarnarancs.hu: Egy régi épületben gyakoroltatok, ami azelőtt a neves country és southern rock banda, a Kentucky Headhunters próbaterme volt. A dobosotoknak, John Fred Youngnak az apja és a nagybátyja is abban a zenekarban játszik.
BW: Még mindig ott szoktunk próbálni, ott írjuk a dalainkat, lényegében az a zenekar alaptábora. Nagyon közel áll hozzánk, hiszen megörököltük a Kentucky Headhunterstől. Ez egy lepusztult tanyaház, belül régi poszterekkel kitapétázva. Tele van hatvanas évekbeli rockereklyékkel, amiket a Headhunters tagjai raktak ki, amikor még ők voltak tinédzserek. Teljesen más érzés abban az old school miliőben és hangulatban játszani, ami ennek a háznak a falaiból dől. A zenénkre is kihat ez az atmoszféra.
magyarnarancs.hu: A zenétekre az is hatással lehetett, hogy amikor elkezdtétek a Black Stone Cherry-t, nem igazán volt aktív rockszíntér a környéken.
BW: Emiatt nehéz is volt eleinte koncerteznünk, ki kellett alakítanunk a saját helyeinket, ahol játszhatunk. Kevés bár és szórakozóhely volt a városban, ahol élőzene szólt, ezért ott játszottunk, ahol fel tudtunk állítani egy színpadot – iskolában, köztéren, bárhol. És mivel nem voltak southern rockzenekarok és nem volt aktív rockszíntér a környéken, nem is tudtuk kihez mérni magunkat, és ha akartunk, se tudtunk volna kit másolni. Ezért aztán a saját utunkon indultunk el. A kisvárosi közeg nagymértékben rányomta a bélyegét a hangzásunkra. Ha nem Kentuckyba születünk, a Black Stone Cherry nem lenne ugyanaz a banda.
magyarnarancs.hu: Az se könnyíthette meg a dolgotokat, hogy Kentucky egyik „száraz megyéjéből” jöttök, ahol be van tiltva az alkohol.
BW: Azt nem mondanám, hogy ez megnehezítette a dolgunkat, mert már akkor sem a bulizás, hanem a zenélés érdekelt minket. Nekünk nem volt nagy ügy, hogy nem lehet alkoholt kapni a városban. De azóta sok minden változott, több szórakozóhely nyílt, és az alkoholárusítás sincs már teljes tiltás alatt.
magyarnarancs.hu: Eddig négy lemezetek jelent meg. Aki nem ismer titeket, mit érdemes tudnia róluk?
BW: Mindegyiken van blues, hard rock, country, és helyenként metál is. A négy albumot az köti össze, hogy egyikre sem került fel olyasmi, amit ne éltünk volna át személyesen vagy ne kötődnénk hozzá valamilyen módon. Ami a lemezeken hallható, azt mi négyen játsszuk, bármiféle trükközés nélkül. Szerintem ez a jó zene alapja.
magyarnarancs.hu: A harmadik lemez, a Between The Devil & The Deep Blue Sea előtt a kiadó állítólag nagy nyomást gyakorolt rátok, hogy rádióbarát dalokat írjatok.
BW: Lehet, hogy ők ezt akarták, mi viszont csak fasza dalokat akarunk írni. Ez néha sikerül, néha nem. Ha egy producerrel dolgozunk, mint Bob Marlette-tel a második, vagy Joe Barresivel a Magic Mountain albumon, akkor a zenekar ötödik tagjaként tekintünk rá. A legtöbb számunkat négyen írjuk, együtt, egy szobában ülve, és ha bevonunk még valakit, akkor annyi a különbség, hogy ő is ott van velünk a helységben. Mindenki bedobja az ötletét a közösbe, és a legjobb nyer.
magyarnarancs.hu: Most épp az ötödik lemezeteken ötleteltek.
BW: Már írjuk a dalokat, októberben vonulunk stúdióba, és jövőre jelenhet meg az album. Nem gondoljuk túl a számokat, és ez az élmény teljesen felfrissít. Nyersebb lesz a lemez, közelebb áll az első albumunkhoz. Sok kövér riff lesz rajta, az biztos. És ennek már mi leszünk a producerei.
magyarnarancs.hu: Újságírók és rajongók kedvelt elfoglaltsága manapság, hogy azt latolgassák, ki lép majd a nagy öregek, a Black Sabbath, a Deep Purple vagy a Lynyrd Skynyrd helyébe, ha majd visszavonulnak. Ilyenkor titeket is gyakran emlegetnek.
BW: Óriási megtiszteltetés, ha ezekhez a zenekarokhoz hasonlítanak minket. Szeretnénk továbbvinni az örökséget, és hozzátenni a magunkét a rock és a southern rock műfajához. De nehéz ilyen zenekarok után játszani és alkotni, mert az embereknek nagyok az elvárásaik.
magyarnarancs.hu: Azt is mondják, hogy a rockzenében már mindent eljátszottak.
BW: Ezzel bizonyos értelemben egyetértek, hiszen manapság mindent újrahasznosítanak, és mindenki kölcsönöz mindenkitől. De mindig jönnek új ötletek és mindig lesznek kreatív zenészek. Sosem tudhatod, ki mivel fog előrukkolni legközelebb. A southern rock műfajára is jó idők járnak, itt van például a Cadillac Three, a Blackberry Smoke vagy épp Whiskey Myers, őket érdemes hallgatni. Szerintem több kéne a mai zenékbe a southern rock őszinteségéből.
magyarnarancs.hu: A Black Stone Cherryt is a southern rockhoz sorolnád? Nálatok azért dominánsabb a modern, hard rockos stílus.
BW: Azért vagyunk southern, azaz déli rockbanda, mert Délen születtünk. Nem arról van szó, hogy elhatároztuk, southern rockot fogunk játszani, hanem egyszerűen ez jön belőlünk. A Dél egy életstílust jelent, a laza, nyugodt hangulat, a gyönyörű természet, az itteni kultúra, történelem és a kisvárosi élet keverékét. Persze más hatások is értek minket, én például a mai napig odavagyok a countryban népszerű, ún. chicken pickin’ gitárjátékért. Dwight Yoakamot, Garth Brooksot, Alan Jacksont, George Straitet vagy Johnny Casht bármikor szívesen hallgatom, ha countryra vágyom. De ha zene, az etalon még mindig Elvis Presley. Amióta az eszemet tudom, imádom Elvist. Ő minden volt egy személyben: előadóművész, énekes, király.
