„Mi Goldmarkot kitűnő tehetségű és készültségű zeneköltőnek tartjuk, szóban forgó dalművét pedig oly terméknek, melynek sok szépsége van s méltán érdekelheti a közönséget. De őszintén ki merjük mondani azt is, hogy azért nem tartjuk oly csodaműnek, s valami új epochális [=korszakos] terméknek… Az operai dallamér még úgy látszik nem fejlődött ki a szerzőben.” A száz esztendeje elhunyt Goldmark Károly első operáját, a világhódító Sába királynőjét értékelte ekképp a pesti kritika, s habár e rovatban számos bukott zenekritikát citáltunk már, a Zenészeti Lapok műbírálója ezúttal első hallásra is biztosan ítélt. A Sába királynője nem nagy vagy fontos opera, de ettől még okvetlenül érdemes a figyelmünkre, s csupán tudálékosságból idézhetjük e művel kapcsolatban az 1875-ös bécsi ősbemutatót megtekintő Johannes Brahms rosszmájú, „baráti” megjegyzését: „Az első kutyakölyköket vízbe szokás fojtani.”
A darabot, amely operaszínpadra lépteti a bölcs Salamon királyt, a centenárium most a Margitszigeten hozza elénk (július 3. és 5., nyolc óra). „Egy végzetes találkozás története” – áll az értelmező alcím a produkció hirdetményén, amely Káel Csaba rendezésében és Héja Domonkos vezénylete alatt ígéri számunkra a Pesten rég nem játszott operát. Sába királynőjét Gál Erika, Szulamitot Sümegi Eszter, míg a wagneri hangütést és bel canto énekkultúrát egyként igénylő tenorszerepet, Asszád szólamát a thaiföldi vendég, Nuttaporn Thammathi énekli majd, aki e szerepet nemrég Freiburgban is sikerrel alakította.
„Az igazgatóság saját kénye-kedve szerint töröl ki vagy ad hozzá sorokat, mintha azt mondaná: „Te vagy a komponista, kalapáld e köré a hangjegyeidet… Mi? Hogy már megírtad a darabot? Na és? Nyújtsd meg, rövidítsd meg, csavard ki, úgy is jó lesz… Zenét akarunk, az ön nevét akarjuk, és azt akarjuk, hogy cinkosunk legyen a szegény, fizető közönség rászedésében!… Dráma, józan ész?… Ugyan már, ostobaság!” Ez a helyzet, és ennyi tisztelet van bennük a közönség, a művészet és a művészetek iránt…” Ezek már Giuseppe Verdi panaszszavai az 1850-es évek végéről, amikor is legújabb készülő operája megszenvedte a nápolyi cenzúra csúnya húzásait. A történetet, amelyben III. Gusztáv svéd király meggyilkoltatásáról esik szó egy álarcosbálon, változatos módokon próbálták megcsonkítani, s a cselekményt áthelyezni: a XII. századi Pomerániába vagy a XIII. századi Firenzébe. Az esetből végül per lett, s Verdi inkább Rómába vitte operáját, Az álarcosbált, ahol csupán bostoni kormányzóvá kellett átnevezni a svéd királyt.
Szegeden most a svéd nevekkel játsszák majd Az álarcosbált, valamint nagy körítéssel: Swarovski-kristályokkal és Katarina Witt bálkirálynői föllépésével (Dóm tér, július 3. és 4., kilenc óra). A Béres Attila által rendezendő és Barnaby Palmer vezénylete alatt fölhangzó opera három főszereplője Rálik Szilvia, László Boldizsár és Kálmándi Mihály lesz.
S akinek nem elég ez a két opera, azt várja a szentmargitbányai kőfejtő (július 8., kilenc óra)! Itt a Toscát ígéri számunkra az idei nyár – egy egészen különleges környezetben.
