Koncert

A Fire! Orchestra

Zene

A Fire! Orchestra zenekarvezetője, Mats Gustaffson azt kérte tőlem meg az összes többi hallgatójától, hogy hagyjuk a fenébe a stíluskategóriákat, hallgassuk úgy a zenéjüket, hogy nem próbáljuk meg rögtön beskatulyázni. Persze bajban leszek, rémlett fel bennem rögtön, ha majd szavakba kell önteni, milyen volt, de egy 19 zenésszel felálló zenekar már bőven elég várakozást kelt bennem – ebből nagy dolgok lehetnek. Így aztán csalódást keltett, hogy a 19-ből először 1+2+1 játszott előzenekarként, persze, minek kívülről hozni? Anna Högberg altszaxofonon, Julien Desprez gitáros tandemben Andreas Berthlinggel elektronikán, Per-Åke Holmlander pedig tubán – technikailag és felépítésben mindegyik jó volt, de stilisztikai ízelítőnek kevés, ráadásul utána lehűtöttek egy hosszabb szünettel. Azért Högberg a kéthangos variációival nagyon nyerő.

A Fire! zenekar, amikor végre kijött, tényleg maga volt a nagy tűz – ennél pontosabb kategóriát nehéz lenne rájuk aggatni. De mi azért mégse maradjunk ennyiben: a legendásan intenzív svéd szaxofonos hű maradt önmagához ezzel a big banddel is, minden beidegződéstől el tudta oldozni a hangszerelést és a tagok boldogan őrjöngtek. A 2011-ben alakult Fire! Gustaffson triójára épült, aki itt néha leteszi a hangszert, hogy vezényeljen – teljes szekciókat, izgalmasan váltakoztatva szerepüket. Két legfontosabb szólistája Mariam Wallentin és Sofia Jernberg énekesnők, különösképpen a magasabb fekvésű és lángolóbb Wallentin tündökölt. Néha extatikus, de sosem happy a hangulat, valami lomhaság van ebben a lángban. Sajnos ekkora létszámnak elkerülhetetlenül áldozatul esik az énekelt szöveg. Amikor a Rítus, az új lemez cím­adó és tényleg legjobb darabja lecseng, és meghallom, hogy a tavaszról énekelnek, azt kívánom, hogy inkább továbbra se értsem a szöveget. Nem gondolok rá, és a zárószámban már én is ugrálok, a ráadásban meg csápolok.

 

A38, június 6.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.