Koncert

A Fire! Orchestra

Zene

A Fire! Orchestra zenekarvezetője, Mats Gustaffson azt kérte tőlem meg az összes többi hallgatójától, hogy hagyjuk a fenébe a stíluskategóriákat, hallgassuk úgy a zenéjüket, hogy nem próbáljuk meg rögtön beskatulyázni. Persze bajban leszek, rémlett fel bennem rögtön, ha majd szavakba kell önteni, milyen volt, de egy 19 zenésszel felálló zenekar már bőven elég várakozást kelt bennem – ebből nagy dolgok lehetnek. Így aztán csalódást keltett, hogy a 19-ből először 1+2+1 játszott előzenekarként, persze, minek kívülről hozni? Anna Högberg altszaxofonon, Julien Desprez gitáros tandemben Andreas Berthlinggel elektronikán, Per-Åke Holmlander pedig tubán – technikailag és felépítésben mindegyik jó volt, de stilisztikai ízelítőnek kevés, ráadásul utána lehűtöttek egy hosszabb szünettel. Azért Högberg a kéthangos variációival nagyon nyerő.

A Fire! zenekar, amikor végre kijött, tényleg maga volt a nagy tűz – ennél pontosabb kategóriát nehéz lenne rájuk aggatni. De mi azért mégse maradjunk ennyiben: a legendásan intenzív svéd szaxofonos hű maradt önmagához ezzel a big banddel is, minden beidegződéstől el tudta oldozni a hangszerelést és a tagok boldogan őrjöngtek. A 2011-ben alakult Fire! Gustaffson triójára épült, aki itt néha leteszi a hangszert, hogy vezényeljen – teljes szekciókat, izgalmasan váltakoztatva szerepüket. Két legfontosabb szólistája Mariam Wallentin és Sofia Jernberg énekesnők, különösképpen a magasabb fekvésű és lángolóbb Wallentin tündökölt. Néha extatikus, de sosem happy a hangulat, valami lomhaság van ebben a lángban. Sajnos ekkora létszámnak elkerülhetetlenül áldozatul esik az énekelt szöveg. Amikor a Rítus, az új lemez cím­adó és tényleg legjobb darabja lecseng, és meghallom, hogy a tavaszról énekelnek, azt kívánom, hogy inkább továbbra se értsem a szöveget. Nem gondolok rá, és a zárószámban már én is ugrálok, a ráadásban meg csápolok.

 

A38, június 6.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.