1. P. Mobil – One more drag (Kétforintos dal)
Közismert, hogy a Vikidál Gyulával felálló klasszikus Mobilnak nem lehetett nagylemeze. Talán végső kétségbeesésükben döntöttek úgy, hogy elkészítik ezt az angol nyelvű demót, kiváltják a kék útlevelet és meg sem állnak a világhírig. De vajon mit gondolhatott erről Vikidál Gyula?
2. Skorpió – Urgroßvater sagte (Így szólt hozzám a dédapám)
Nem hinnénk, hogy az 1973-as hazai gigasláger német nyelvű feldolgozásában a Grammy-díj megszerzése lett volna a reális célkitűzés. A keletnémet tévé népszerű show-műsorába, a Zenés ajándékkosárba való bekerülés annál inkább. Ennek ellenére elsőre azt hittük, hogy egy korai Gálvölgyi-paródiával van dolgunk.
3. Tankcsapda – Dark city (Üdvözöl a pokol)
Íme egy megcáfolhatatlan bizonyíték, hogy van értelme a „szövegcentrikus rockzene” kifejezésnek.
4. Ákos (Akosh) – Lies (Alig hitted)
A magyar szórakoztatóipar legprofibb (-igényesebb, -mélyebb, -magasabb, -nemzetibb stb.) előadója a nemzetközi karrier előszobájában sem bízott semmit a véletlenre. Picit módosított művésznevén (mennyivel jobban cseng az Ékosznál az Ékos) hatásosnak szánt klipet is készített a Terror Házában. Tényleg, mi kellett volna még a világhírhez?
5. Demjén Ferenc – Conquest to another world (Kell még egy szó)
Itt a másik példa, hogy a nemzetközi popbiznisz enyhén szólva sem magyarbarát. Íme egy hazai szuperprodukció, Koltay Gábor Honfoglalásának színes, szélesvásznú promóciója, és Franco Nero személyében immár világsztár is felbukkan benne, Demjén Rózsi torka pedig szinte kigyullad a pátosztól. De hagyjuk is! A világ szórakoztatóiparának urai, úgy látszik, nem értenek semmit.
6. Varga Miklós–Leslie Mandoki – Mother Europe (Európa)
„Helló, Miki, Leslie vagyok az NSZK-ból. Nagy hírem van, most mutattam meg Helmut Kohlnak a nótádat, teljesen odavolt érte. Holnap kijössz, fölénekeled angolul, világsláger lesz. Figyu, ha nem cseszed el, el tudom intézni, hogy ez legyen az új német himnusz.”
