Zene

Ha egy zenekarnak egyszer összejött az igazán nagy dobás, tagjai akár mindvégig megélhetnek belőle - elsőként erre kellett gondolnunk szerda este a PeCsában.

Ken Loachot azért dicsérni, mert remekül érti a kisemberek nyelvét, legalább akkora semmitmondás, mint Hitchcockot feszültségteremtő képességéért méltatni.

Ki a fene az a D. B. Cooper? Valljuk be őszintén, ritkán tesszük fel ezt a kérdést - még magunknak is.

Az olvasó önkéntelenül is vé-dekezik. Megkérgesíti a szívét, szemével átugorja a fölkavaróbb sorokat, megpróbál immunizálódni.

Szeretem a fotóalbumokat, és utálom azt a kiadói-terjesztői "politikát", amely ezzel az én elfogult szeretetemmel visszaélve egyre-másra dobja piacra a giccses, gondolattalan és pofátlanul drága albumokat.

Vannak költők, akik folyama-tosan építkeznek, és vannak, akik csaknem minden versükkel újrakezdik írni saját életművüket.

Talán el sem olvasom Peter S. Beagle híres regényét, ha nem ért volna az a szerencse, hogy a Cluny Múzeum páratlan középkori gyűjteményében láthattam A hölgy egyszarvúval lenyűgöző kárpitsorozatát.

A "haladó baloldali értelmiség" pápája. Rajongói számára Bush jr. minimum diktátor, elmebeteg, harácsoló milliárdos, választási csaló és fanatikus, az iraki (vietnami, nicaraguai, délszláv) háború pedig a Wall Street-Pentagon-CIA háromszög cápáinak sátáni merénylete a világ ellen.

Azt hiszem, szimplán "egzisztenciális" alapokon nyugszik ama kérdés: hogyan érzi magát az ember Moszkvában.

nyolc kis kritika

A hetvenes éveknek, úgy tűnik, sosem szakad vége a könnyűzenében.

Aki egyszer megmártózott a metál mélyebb bugyraiban, többé nem szabadul! - tartja a norvég mondás. Aki nem hiszi, hallgassa meg a Slayer Reign in Blood című lemezét.

1996-ban, amikor napvilágot látott a Morcheeba Who Can You Trust? című albuma, már túl voltunk a triphop első hullámán.

Megvédeni a grundot, mi is mennyiszer megtettük volna, de legtöbbször nem sikerült. Attól is messze voltunk, hogy számítani lehessen ránk.