Sziget 2024

A popzene ereje

Kylie Minogue

Zene

Hosszasan elmélkedhetnénk arról, hogy hol tart ma a popzene kultúraformáló ereje, van-e egyáltalán kultúraformáló ereje, vagy csak annyi szerepe van, hogy megidézzen a 2020-as éveknél izgalmasabb időket.

Ám ebből kiindulva akár a popzene szerepéről is elmélkedhetnénk, amelyhez kiváló alap, hogy a Sziget nyitónapján Kylie Minouge lép fel mint az idei program legnagyobb húzóneve. Nem mintha ne lenne erős a felhozatal az idei nagyszínpadon, de Kylie még akkor is Kylie, ha időközben a Kardashian család egyik tagja is megpróbálta magáévá tenni az ausztrál díva keresztnevét. Hogy mennyire nem sikerült ez, azt jól mutatja, hogy az énekesnő még 2024-ben is megteheti, hogy csak Kylie-ként hivatkozzon magára, hiszen több mint negyven­éves pályafutása alatt többször is túlélte a korszellem gyors változását, és mindig képes volt kurrens maradni. Jó, talán nem mindig, például a 2023-ban kiadott Tension című lemeze sokaknál maradt radar alatt, de azért azt is kevesen mondhatják el magukról, hogy 1993-ban, 2003-ban és 2013-ban is ott voltak azok közt, akiktől biztosan lehetett várni egy fülledt, játékos és persze jól megjegyezhető lemezt.

Az ilyesmi persze óhatatlanul Madonnát juttatja az eszünkbe, már csak azért is, mert a két dívát amúgy is sokszor hasonlították össze. Olyannyira, hogy egyszer Kylie vágott rendet azzal, hogy kijelentette, ha Madonna a pop királynője, akkor ő a pop hercegnője. A hasonlóság abban is megmutatkozik, hogy egyikük sem azért jutott ilyen magasra, mert különösen jó énekesnők lennének: Kylie hangja inkább csak felismerhető, ám bravúrokra képtelen, azonban ha a popzene csak az énektudásról szólna, akkor elég lett volna az X-Faktor valamelyik győztesét leszerződtetni a nyitónapra. Csakhogy épp az a lényeg, hogy az a popzene, amelyik valaha a világ vezető kultúra­formáló terméke volt, az aranytoroknál többet adott: kellett a személyiség, kellett a szex, kellett a történet. Kylie esetében pedig itt mindegyikből elég jól állunk, hiszen énekelhet valaki úgy is, mint egy isten, ám heteroszexuálisként LMBTQ-ikonná válni tényleg csak azok tudnak, akikben megvan a sztárrá váláshoz szükséges glamour. Ugyanakkor Kylie karrierjét az olyan drámai epizód sem tudta derékba törni, mint a 2000-es években a mellrákkal vívott küzdelme.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.