Sziget 2024

A popzene ereje

Kylie Minogue

Zene

Hosszasan elmélkedhetnénk arról, hogy hol tart ma a popzene kultúraformáló ereje, van-e egyáltalán kultúraformáló ereje, vagy csak annyi szerepe van, hogy megidézzen a 2020-as éveknél izgalmasabb időket.

Ám ebből kiindulva akár a popzene szerepéről is elmélkedhetnénk, amelyhez kiváló alap, hogy a Sziget nyitónapján Kylie Minouge lép fel mint az idei program legnagyobb húzóneve. Nem mintha ne lenne erős a felhozatal az idei nagyszínpadon, de Kylie még akkor is Kylie, ha időközben a Kardashian család egyik tagja is megpróbálta magáévá tenni az ausztrál díva keresztnevét. Hogy mennyire nem sikerült ez, azt jól mutatja, hogy az énekesnő még 2024-ben is megteheti, hogy csak Kylie-ként hivatkozzon magára, hiszen több mint negyven­éves pályafutása alatt többször is túlélte a korszellem gyors változását, és mindig képes volt kurrens maradni. Jó, talán nem mindig, például a 2023-ban kiadott Tension című lemeze sokaknál maradt radar alatt, de azért azt is kevesen mondhatják el magukról, hogy 1993-ban, 2003-ban és 2013-ban is ott voltak azok közt, akiktől biztosan lehetett várni egy fülledt, játékos és persze jól megjegyezhető lemezt.

Az ilyesmi persze óhatatlanul Madonnát juttatja az eszünkbe, már csak azért is, mert a két dívát amúgy is sokszor hasonlították össze. Olyannyira, hogy egyszer Kylie vágott rendet azzal, hogy kijelentette, ha Madonna a pop királynője, akkor ő a pop hercegnője. A hasonlóság abban is megmutatkozik, hogy egyikük sem azért jutott ilyen magasra, mert különösen jó énekesnők lennének: Kylie hangja inkább csak felismerhető, ám bravúrokra képtelen, azonban ha a popzene csak az énektudásról szólna, akkor elég lett volna az X-Faktor valamelyik győztesét leszerződtetni a nyitónapra. Csakhogy épp az a lényeg, hogy az a popzene, amelyik valaha a világ vezető kultúra­formáló terméke volt, az aranytoroknál többet adott: kellett a személyiség, kellett a szex, kellett a történet. Kylie esetében pedig itt mindegyikből elég jól állunk, hiszen énekelhet valaki úgy is, mint egy isten, ám heteroszexuálisként LMBTQ-ikonná válni tényleg csak azok tudnak, akikben megvan a sztárrá váláshoz szükséges glamour. Ugyanakkor Kylie karrierjét az olyan drámai epizód sem tudta derékba törni, mint a 2000-es években a mellrákkal vívott küzdelme.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.