Sziget 2024

A popzene ereje

Kylie Minogue

Zene

Hosszasan elmélkedhetnénk arról, hogy hol tart ma a popzene kultúraformáló ereje, van-e egyáltalán kultúraformáló ereje, vagy csak annyi szerepe van, hogy megidézzen a 2020-as éveknél izgalmasabb időket.

Ám ebből kiindulva akár a popzene szerepéről is elmélkedhetnénk, amelyhez kiváló alap, hogy a Sziget nyitónapján Kylie Minouge lép fel mint az idei program legnagyobb húzóneve. Nem mintha ne lenne erős a felhozatal az idei nagyszínpadon, de Kylie még akkor is Kylie, ha időközben a Kardashian család egyik tagja is megpróbálta magáévá tenni az ausztrál díva keresztnevét. Hogy mennyire nem sikerült ez, azt jól mutatja, hogy az énekesnő még 2024-ben is megteheti, hogy csak Kylie-ként hivatkozzon magára, hiszen több mint negyven­éves pályafutása alatt többször is túlélte a korszellem gyors változását, és mindig képes volt kurrens maradni. Jó, talán nem mindig, például a 2023-ban kiadott Tension című lemeze sokaknál maradt radar alatt, de azért azt is kevesen mondhatják el magukról, hogy 1993-ban, 2003-ban és 2013-ban is ott voltak azok közt, akiktől biztosan lehetett várni egy fülledt, játékos és persze jól megjegyezhető lemezt.

Az ilyesmi persze óhatatlanul Madonnát juttatja az eszünkbe, már csak azért is, mert a két dívát amúgy is sokszor hasonlították össze. Olyannyira, hogy egyszer Kylie vágott rendet azzal, hogy kijelentette, ha Madonna a pop királynője, akkor ő a pop hercegnője. A hasonlóság abban is megmutatkozik, hogy egyikük sem azért jutott ilyen magasra, mert különösen jó énekesnők lennének: Kylie hangja inkább csak felismerhető, ám bravúrokra képtelen, azonban ha a popzene csak az énektudásról szólna, akkor elég lett volna az X-Faktor valamelyik győztesét leszerződtetni a nyitónapra. Csakhogy épp az a lényeg, hogy az a popzene, amelyik valaha a világ vezető kultúra­formáló terméke volt, az aranytoroknál többet adott: kellett a személyiség, kellett a szex, kellett a történet. Kylie esetében pedig itt mindegyikből elég jól állunk, hiszen énekelhet valaki úgy is, mint egy isten, ám heteroszexuálisként LMBTQ-ikonná válni tényleg csak azok tudnak, akikben megvan a sztárrá váláshoz szükséges glamour. Ugyanakkor Kylie karrierjét az olyan drámai epizód sem tudta derékba törni, mint a 2000-es években a mellrákkal vívott küzdelme.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.