Bob Mould, a következetes

A punk, akinek dalból van a lelke

Zene

Az amerikai punkzene kulcsfigurája, Bob Mould a napokban jelentette meg legújabb albumát. A Here We Go Crazy is annak bizonyítéka, hogy a lassan 65 éves dalszerző továbbra is jó formában van – mint néhány alkalomtól eltekintve, immár négy és fél évtizede. Ezért is érdemes jobban megismerni.

Bob Mould elsőéves egyetemistaként a minnesotai Saint Paul egyik lemezboltjában haverkodott össze a dobos-énekes Grant Harttal és a basszusgitáros Greg Nortonnal. Zenekaruk furcsa nevét, a Hüsker Düt egy családi társasjátéktól kölcsönözték. Első koncertjüket 1979-ben adták, és hamar a helyi hardcore/punk szcéna ígéretes zenekarává nőtték ki magukat.

Az előőrs

A trió belső dinamikáját külön izgalmassá tette, hogy Mould és Hart is kifejezetten popérzékeny, de a kísérletezéstől sem visszariadó dalszerzők voltak, és egymással rivalizálva próbáltak minél jobb dalokat írni. A Hüsker Dü háromtagú organizmusa pedig maga volt a cáfolata annak a közkeletű vélekedésnek, hogy a jó punkzenész csak három akkordot tud lefogni a hangszerén, azokat is összevissza pengeti, cserébe nagyon menőn néz ki. A többnyire túlsúllyal küzdő Mould és Hart nem tűnt kiköpött punknak, a tekintélyes bajuszt viselő Norton pedig egy használtautó-kereskedés alkalmazottjának is beillett volna. A színpadon azonban lehengerelték a közönséget: Mould és Norton hatalmas lendülettel szaladgáltak, miközben elképesztő feszesen játszottak együtt, koncertjeiken egy másodpercnyi csend sem volt; ahogy lecsengett az egyik dal, már indult is a következő. Szinte folyamatosan turnéztak és dalokat írtak, öt év alatt hat nagylemezt vettek fel, közülük kettő dupla album volt. Legkiemelkedőbb anyagaik a minden irányba kinyúló Zen Arcade (1984), a zenekar sebességmániáját kimaxoló New Day Rising (1985), és a már nagy kiadónál megjelent Warehouse: Songs and Stories (1987), amely a zenekar utolsó, feszültségektől terhes évében jelent meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.