Lemez

A régi város

SOAK: Grim Town

Zene

Április közepén az észak-írországi Londonderry (vagy ahogy a helyiek mondják, Derry) egy tragikus esemény kapcsán került a hírekbe: a 29 éves újságírónőt, Lyra McKeet lelőtték egy utcai zavargás során, a tettes állítólag a New IRA tagja volt.

Nyolc napra rá megjelent a derryi dalszerző-énekesnő, SOAK második nagylemeze, Grim Town címmel, amire mondhatnánk, hogy ennél találóbb időzítés nem is létezhet, ám el kell oszlatnunk egy félreértést. A grim town kifejezés (szó szerint zord várost jelent) a Bridie Monds-Watson néven született előadónak és baráti társaságának saját szlengjéből származik, és az elfuserált dolgokra használják.

És ha már az elnevezéseknél tartunk, érdemes megmagyarázni a SOAK-ot is: az énekesnő a Soul and Folk szókapcsolat betűiből alkotta a művésznevét. Ami a pályáját illeti, az a Before We Forgot How to Dream című szólóalbummal indult be 2015-ben. Monds-Watson mindössze 19 éves volt a megjelenésekor, ráadásul a lemezen szereplő dalok némelyikét még öt-hat évvel korábban írta. A kellemesen dallamos, sok esetben dreampopos hangulatú dalokat tartalmazó lemez meg sem állt a Mercury-jelölésig. Ennek már négy éve, vagyis elég sok idő kellett a folytatáshoz; aminek az volt az oka, hogy SOAK amolyan klasszikus kreatív hullámvölgybe került. Megérte kivárnia az ihletet, ugyanis a Grim Town még a bemutatkozó lemeznél is jobban sikerült.

A Before We Forgot How to Dream egy igazi coming-of-age album volt, az új lemez már egy kiforrott dalszerző műve. A felvállaltan leszbikus Monds-Watson immáron 23 éves (bár ahogy ő maga is megjegyzi interjúkban, sokan 13 éves fiúnak szokták nézni), manchesteri lakcímmel rendelkezik, és érettebben tekint a világra. Egyértelmű a fejlődés: a dreampopos, sok esetben a korai Lykke Lit idéző atmoszféra ugyan néha még most is jelen van, de ehhez olykor hozzáadódik a már-már a hatvanas éveket idéző dallamérzékenység. A kvázi koncept­munkának tekinthető Grim Town érdekes bevezetővel indul: egy vasúti hangosbemondó a magányos, kiábrándult, gyászoló utasok lelkét igyekszik ápolni, és a záró Nothing Looks the Same-ben újra felbukkan ez a hang. Az intro és az outro között kapunk 13 számot, amelyek közül az ábrándozós Get Set Go Kid, az indie-folkos Fall Asleep / Backseat vagy a zongorás Missed Calls a debütre is felférhetett volna, és remekül ellensúlyozzák az indie-popos slágereket. Utóbbi vonalat képviseli a Maybe, a Déjà Vu, a Life Trainee, a Knock Me Off My Feet (e sorok írójának idei kedvenc száma) és a beszédes című Everybody Loves You. Ott még nem tartunk, hogy mindenki szereti SOAK-ot, de egyre többen vannak így, és igazán örömteli, hogy az eddig nagyszerű évet produkáló énekes-dalszerző színtér egy újabb kiváló albummal gazdagodott.

Rough Trade Records, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.