„A rockzene már szétgyalulja az agyamat”

Kollár-Klemencz László dalszerző, filmrendező, író, zenész, tájépítő mérnök és lótartó. Párhuzamosan és régóta foglalkozik mindennel, ami érdekli. Most hivatalosan is leteszi az egyik legrégebbi projektjét, a Kistehén Tánczenekart. A búcsúkoncert április 29-én lesz a Budapest Parkban, ennek ürügyén beszélgettünk vele.

magyarnarancs.hu: A Kistehén zenekarnak annyi mutációja van és annyi párhuzamos zenei programod is mellette, hogy nehéz elkerülni a kérdést: miért kell egyáltalán abbahagyni, valamint miért épp most lesz búcsú koncert?

Kollár-Klemencz László: Az alap ok az, hogy nekem ez a pop-, illetve rockzenei forma már nem kényelmes. Úgy érzem, mindent eljátszottam, és már nem tudok ebben a formában gondolkodni. A műfaj számomra az összes harmóniájával együtt nem érdekes, és nem szeretnék több ilyen albumot írni. Szép lassan eladtam a gitárjaimat is.

magyarnarancs.hu: A gitárokat miért?

K-KL: Mert kellett a pénz, és ha a gitár meg nem kell, akkor miért ne adnám el. Egyébként meg még az is az oka a Kistehenén végleges lezárásának, hogy rétegzene, még akkor is, ha sok emberhez eljutottak a dalok.

Magyarországon kísérleti zenekart csinálni ilyen sok évig, nem fenntartható, belefáradunk mi is és a közönség is.

Amennyiben kitartasz az elképzeléseid mellett, mostoha körülmények között és nagy ellenszélben kell csinálnod.  

  

Kollár-Klemencz László

Fotó: Révai Sára

magyarnarancs.hu: Mikor lesz a búcsúkoncert?

K-KL: Április 29-én, pénteken a Budapest Parkban. Én most már jutalomjátéknak hívom inkább, mert két éve a Covid miatt elmaradt a búcsúkoncert. Sokan azzal a jeggyel jönnek most. Amikor újra lehetőség volt nyáron a koncertezésre, akkor minden fesztiválra elmentünk, amit megtartottak, és elbúcsúztunk. Vagyis csináltunk egy jutalomjáték körutat és minden olyan helyen játszottunk, ahol korábban nagyon szerettek bennünket: Erdélyben, a Fishing on Orfűn, az A38 Hajón, a Kobuci Kertben.

magyarnarancs.hu: Milyen lesz a jutalomjáték repertoár?

K-KL: Nagyon régi dolgokból is válogatunk természetesen. A Kistehén Tánczenekar első cybergyerekes korszakából. A második korszak számomra az Ezt is elviszem magammal című dallal kezdődött, már az is tíz éve volt. Innen is, de minden korszakunkból összeszedtünk olyan dalokat, amiket le tudunk játszani és szeretünk. És lesznek újabb dalok is a Bocsánat című, két éve megjelent albumról. Sokféle lesz a közönség is; lesznek, akik a Szerelmes vagyok minden nőbe című nóta túlburjánzó romantikus világát szeretik, de lesznek, akik a legutóbbi dalokért vannak oda. Mindenkinek szeretnénk jó estét szerezni.

magyarnarancs.hu: A Kistehén Melankólikusok is egy korszak volt?

K-KL: Nem igazán. A Melankólikusokkal a más hangvételű, másként hangszerelt dalokat játszottuk párhuzamosan. Egyébként jogos a kérdés, mert annyira rossz vagyok pr-ban, hogy mindig mindent elkövettem a közönség megzavarására. Kezdve attól hogy Zene A Nyulaknak néven indultunk, és azt akartuk tovább  vinni, csak beütött a Kistehén figura és hagytuk, hogy ránk ragasszák a nevet.

Akkor még mentek a Kistehén-reklámok, Igor Lazinnal terveztünk egy rajzfilmsorozatot, és nem volt jó, hogy összemostuk, mert a zenekar nem is használta a figurát, de ez a furcsaság megmaradt. Sajnos a Kistehénből nem lett rajzfilmhős végül, megjelent egy-két mesekönyv, de a zenekar vitte tovább a nevet.

Visszatérve a kérdésedre. Akik a dühöngő koncerteket játszották az A38 hajón, ugyanazok az emberek voltak, akik Kistehén Melankólikusok néven előadták az Ember a fán című albumot másnap este egy színházban.

magyarnarancs.hu: Mi jön a Kistehén után, illetve mi lesz az, ami folytatódik?

K-KL: A Kollár-Klemencz Kamarazenekart lassan nyolc éve kezdtem el az Erdős Virág-féle albummal, aztán jött a Rengeteg, majd az Ég az erdő. Ez a zenekar tehát folyamatosan van; egyedül a Vajdovich Árpi az, aki a Kistehénben is benne volt már. Emellett van a Zabolátlan lovaim produkció, amit a Budapest Bár vezetőjével, Farkas Robival és Dargay Marcell zeneszerzővel csinálunk három éve. Ez izgalmas klasszikus dalest balladákkal, amit Vajdai Vili rendező segítségével raktuk össze. Ezen kívül vannak egy szál gitáros irodalmi estjeim és ezekkel én megvagyok. A Kistehénre már nem is tudtam eléggé odafigyelni.

magyarnarancs.hu:  Hol lépsz fel ezekkel a formációkkal a nyáron?

K-KL: A Zabolátlan lovaimmal a Zsidó Művészeti Fesztiválon Budapesten június 2-án. A Kollár Klemencz Kamarazenekarral az A38-on és számos fesztiválon, például a Kalákán és az Ördögkatlanon. Nagyon húztam az akusztikus zenei világ felé. A Kamarazenekarral a régizene és a népzene között vagyunk valahol, eléggé szövegcentrikus, és annyira jó, hogy a zenészek csendben vannak a próbán és halkan játszanak. Sok-sok finomság van benne. A rockzene már szétgyalulja az agyamat.

magyarnarancs.hu: Íróként is számon tartunk egy ideje. Milyen könyv születik éppen?

K-KL: Három jelent meg eddig. Két novelláskötet, és most ősszel jött ki egy regény Az öreg banda címmel a Magvetőnél. A sváb felmenőim története, ahogy generációról generációra átadták egymásnak a zenélést. Egy faluban játszódik, az 1800-as évek közepén kezdődik. Három évig írtam, aztán pihentem, de gyűjtöm az anyagot a következő regényhez egy olyan témában, ami nagyon régóta érdekel. Az első két novelláskötet az ember és a természet, valamint az ember és a saját természetéhez fűződő kapcsolatáról szól az erdőből nézve. Az erdőben élek és onnan nézek mindent. Most az ember és az állatok kapcsolata izgat és az, hogyan viszonyulunk a bennünk élő állathoz, hogyan gondolunk rá. Ezt is szeretném körüljárni egy történettel, amely a középkorban játszódik; a főszereplője egy Pilisben élő remete, aki jóban van az állatokkal. Mivel most régizenével is foglalkozom, jó lenne egy a regényhez kapcsolódó zenei világú albumot is csinálni. Kicsit belesüppendnék ebbe az állapotba évekre.