„A rockzene már szétgyalulja az agyamat”

  • Artner Sisso
  • 2022. április 26.

Zene

Kollár-Klemencz László dalszerző, filmrendező, író, zenész, tájépítő mérnök és lótartó. Párhuzamosan és régóta foglalkozik mindennel, ami érdekli. Most hivatalosan is leteszi az egyik legrégebbi projektjét, a Kistehén Tánczenekart. A búcsúkoncert április 29-én lesz a Budapest Parkban, ennek ürügyén beszélgettünk vele.

magyarnarancs.hu: A Kistehén zenekarnak annyi mutációja van és annyi párhuzamos zenei programod is mellette, hogy nehéz elkerülni a kérdést: miért kell egyáltalán abbahagyni, valamint miért épp most lesz búcsú koncert?

Kollár-Klemencz László: Az alap ok az, hogy nekem ez a pop-, illetve rockzenei forma már nem kényelmes. Úgy érzem, mindent eljátszottam, és már nem tudok ebben a formában gondolkodni. A műfaj számomra az összes harmóniájával együtt nem érdekes, és nem szeretnék több ilyen albumot írni. Szép lassan eladtam a gitárjaimat is.

magyarnarancs.hu: A gitárokat miért?

K-KL: Mert kellett a pénz, és ha a gitár meg nem kell, akkor miért ne adnám el. Egyébként meg még az is az oka a Kistehenén végleges lezárásának, hogy rétegzene, még akkor is, ha sok emberhez eljutottak a dalok.

Magyarországon kísérleti zenekart csinálni ilyen sok évig, nem fenntartható, belefáradunk mi is és a közönség is.

Amennyiben kitartasz az elképzeléseid mellett, mostoha körülmények között és nagy ellenszélben kell csinálnod.  

KollarKlemencz_RevaiSara_kicsi.jpg

  
Kollár-Klemencz László
Fotó: Révai Sára

magyarnarancs.hu: Mikor lesz a búcsúkoncert?

K-KL: Április 29-én, pénteken a Budapest Parkban. Én most már jutalomjátéknak hívom inkább, mert két éve a Covid miatt elmaradt a búcsúkoncert. Sokan azzal a jeggyel jönnek most. Amikor újra lehetőség volt nyáron a koncertezésre, akkor minden fesztiválra elmentünk, amit megtartottak, és elbúcsúztunk. Vagyis csináltunk egy jutalomjáték körutat és minden olyan helyen játszottunk, ahol korábban nagyon szerettek bennünket: Erdélyben, a Fishing on Orfűn, az A38 Hajón, a Kobuci Kertben.

magyarnarancs.hu: Milyen lesz a jutalomjáték repertoár?

K-KL: Nagyon régi dolgokból is válogatunk természetesen. A Kistehén Tánczenekar első cybergyerekes korszakából. A második korszak számomra az Ezt is elviszem magammal című dallal kezdődött, már az is tíz éve volt. Innen is, de minden korszakunkból összeszedtünk olyan dalokat, amiket le tudunk játszani és szeretünk. És lesznek újabb dalok is a Bocsánat című, két éve megjelent albumról. Sokféle lesz a közönség is; lesznek, akik a Szerelmes vagyok minden nőbe című nóta túlburjánzó romantikus világát szeretik, de lesznek, akik a legutóbbi dalokért vannak oda. Mindenkinek szeretnénk jó estét szerezni.

magyarnarancs.hu: A Kistehén Melankólikusok is egy korszak volt?

K-KL: Nem igazán. A Melankólikusokkal a más hangvételű, másként hangszerelt dalokat játszottuk párhuzamosan. Egyébként jogos a kérdés, mert annyira rossz vagyok pr-ban, hogy mindig mindent elkövettem a közönség megzavarására. Kezdve attól hogy Zene A Nyulaknak néven indultunk, és azt akartuk tovább  vinni, csak beütött a Kistehén figura és hagytuk, hogy ránk ragasszák a nevet.

Akkor még mentek a Kistehén-reklámok, Igor Lazinnal terveztünk egy rajzfilmsorozatot, és nem volt jó, hogy összemostuk, mert a zenekar nem is használta a figurát, de ez a furcsaság megmaradt. Sajnos a Kistehénből nem lett rajzfilmhős végül, megjelent egy-két mesekönyv, de a zenekar vitte tovább a nevet.

Visszatérve a kérdésedre. Akik a dühöngő koncerteket játszották az A38 hajón, ugyanazok az emberek voltak, akik Kistehén Melankólikusok néven előadták az Ember a fán című albumot másnap este egy színházban.

magyarnarancs.hu: Mi jön a Kistehén után, illetve mi lesz az, ami folytatódik?

K-KL: A Kollár-Klemencz Kamarazenekart lassan nyolc éve kezdtem el az Erdős Virág-féle albummal, aztán jött a Rengeteg, majd az Ég az erdő. Ez a zenekar tehát folyamatosan van; egyedül a Vajdovich Árpi az, aki a Kistehénben is benne volt már. Emellett van a Zabolátlan lovaim produkció, amit a Budapest Bár vezetőjével, Farkas Robival és Dargay Marcell zeneszerzővel csinálunk három éve. Ez izgalmas klasszikus dalest balladákkal, amit Vajdai Vili rendező segítségével raktuk össze. Ezen kívül vannak egy szál gitáros irodalmi estjeim és ezekkel én megvagyok. A Kistehénre már nem is tudtam eléggé odafigyelni.

magyarnarancs.hu:  Hol lépsz fel ezekkel a formációkkal a nyáron?

K-KL: A Zabolátlan lovaimmal a Zsidó Művészeti Fesztiválon Budapesten június 2-án. A Kollár Klemencz Kamarazenekarral az A38-on és számos fesztiválon, például a Kalákán és az Ördögkatlanon. Nagyon húztam az akusztikus zenei világ felé. A Kamarazenekarral a régizene és a népzene között vagyunk valahol, eléggé szövegcentrikus, és annyira jó, hogy a zenészek csendben vannak a próbán és halkan játszanak. Sok-sok finomság van benne. A rockzene már szétgyalulja az agyamat.

magyarnarancs.hu: Íróként is számon tartunk egy ideje. Milyen könyv születik éppen?

K-KL: Három jelent meg eddig. Két novelláskötet, és most ősszel jött ki egy regény Az öreg banda címmel a Magvetőnél. A sváb felmenőim története, ahogy generációról generációra átadták egymásnak a zenélést. Egy faluban játszódik, az 1800-as évek közepén kezdődik. Három évig írtam, aztán pihentem, de gyűjtöm az anyagot a következő regényhez egy olyan témában, ami nagyon régóta érdekel. Az első két novelláskötet az ember és a természet, valamint az ember és a saját természetéhez fűződő kapcsolatáról szól az erdőből nézve. Az erdőben élek és onnan nézek mindent. Most az ember és az állatok kapcsolata izgat és az, hogyan viszonyulunk a bennünk élő állathoz, hogyan gondolunk rá. Ezt is szeretném körüljárni egy történettel, amely a középkorban játszódik; a főszereplője egy Pilisben élő remete, aki jóban van az állatokkal. Mivel most régizenével is foglalkozom, jó lenne egy a regényhez kapcsolódó zenei világú albumot is csinálni. Kicsit belesüppendnék ebbe az állapotba évekre.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.