„A híres Haydn karmester úr folyó hó 2-án és 4-én előadott, Tóbiás hazatérése című oratóriumával itt általános sikert aratott, és elismert művészetének újabb bizonyítékát adta. Kifejezés, természet és művészet az elejétől a végéig oly szerves szövedéket alkotott munkájában, hogy hallgatóinak az előbbieket megszeretniök, az utóbbiakat pedig megcsodálniok kellett. Különösen kórusai olyan belső tűzzel lobogtak, amilyent különben csak Händel műveiből ismertünk. Röviden: a rendkívül nagyszámú hallgatóság el volt ragadtatva, és Haydn most már itt is ama nagy művésznek bizonyult, akinek művei keresettek egész Európában, és akiben a külföld is felismeri az őstehetséget [das Originalgenie].”
Így tudósított 1775. április 6-i számában a sajtótörténeti érdemű orgánum, a Realzeitung der Wissenschaften arról a „nagy zenei akadémiáról”, amelyet a bécsi Tonkünstler-Societät rendezett, természetesen ezzel is működésének elsődleges célját, vagyis az elaggott muzsikusok meg a zenészözvegyek és -árvák felkarolását szolgálva. Haydn első és ily sikerült oratóriumát, amely egyszerre bibliai és szemészeti témájú, most pénteken Vashegyi György és két együttese hozza elénk, többek közt Roberta Invernizzi és Anders Dahlin szólóénekesi közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, április 29., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
