Könyv

Nercbunda és munkásköpeny

SzocOper – Az operett újjáépítése 1949–1956 között

Kritika

Amikor 1949. szeptember 16-án, a Bécsi diákok című zenés játék premierjével megnyílt az államosított Fővárosi Operettszínház, senki nem gondolta, hogy a következőkben a műfaj klasszikusainak áll a zászló. Minden jel arra utalt, hogy a bolsevik propagandasajtóban lesajnált, silánynak, gyakran pornográfnak minősített művek helyébe a szovjet típusú népszórakoztatás etalonja, a szocialista operett („szoc­oper”) lép, amelynek meghonosítását pár hónappal korábban a Nemzeti Színház alkotógárdája meg is kísérelte.

Vlagyimir Scserbacsov Dohányon vett kapitány című műve nem volt egyéb, mint Nagy Péter Oroszországában játszódó, történelmi vígjátéknak álcázott sztálini propaganda, ám a remek szereposztás, illetve Farkas Ferenc „slágeresített”, illetve az eredetiben nem is hallható zeneszámai miatt hatalmas sikert aratott. Ez pedig a kétkedőket és fanyalgókat is meggyőzhette, hogy az (új) operett az osztályharc szolgálatába állítható.

Minden jel arra utal, hogy az eredeti elképzelések szerint, az államosított Fővárosi Operettszínházban a klasszikusok helyett olyan szovjet alkotók műveit preferálták volna, mint Dunajevszkij vagy Miljutyin, illetve a célok közt a magyar szocialista operett megteremtése állott az első helyen, amelynek első fecskéje csak azért nem lehetett az 1848-as forradalmat aktualizáló Bécsi diákok, mert annak a zenéjét Johann Strauss műveiből rakták össze. És igaz ugyan, hogy a későbbiekben ennél eredetibb és sikeresebb hazai szocreál operettek is születtek – például az Állami áruház –, a Nagymező utcai rivalda az ötvenes évek első felében is Offenbach, Lehár és Kálmán Imre műveitől volt hangos, s aratta a legnagyobb sikereit. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy az intézmény vezetését Gáspár Margitra bízták, aki párthűsége és elkötelezettsége ellenére sem veszítette el a józan ítélőképességét. A direktor megvédte az osztályidegennek minősített sztárokat, legfeljebb a karakterüket igazította a megváltozott körülményekhez. Ami nem azt jelentette, hogy Honthy Hannának babos kendővel a fején, Latabár Kálmánnak pedig overallban, kezében pöröllyel kellett volna fellépni. Gáspár nagy találmánya az volt, hogy miután meggyőzte az illetékes kultúrpolitikusokat, hogy az operett nem a burzsoáziához, hanem az ősi mimusjátékhoz (!) köthető, olyan klasszikus operettek librettóját is megváltoztatta, mint a Gerolsteini nagyhercegnő, a Montmartre-i ibolya, és mindenekelőtt a Csárdáskirálynő, amelyet 1954-es premierjét követően több mint 1600-szor játszottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.