Könyv

Nercbunda és munkásköpeny

SzocOper – Az operett újjáépítése 1949–1956 között

Kritika

Amikor 1949. szeptember 16-án, a Bécsi diákok című zenés játék premierjével megnyílt az államosított Fővárosi Operettszínház, senki nem gondolta, hogy a következőkben a műfaj klasszikusainak áll a zászló. Minden jel arra utalt, hogy a bolsevik propagandasajtóban lesajnált, silánynak, gyakran pornográfnak minősített művek helyébe a szovjet típusú népszórakoztatás etalonja, a szocialista operett („szoc­oper”) lép, amelynek meghonosítását pár hónappal korábban a Nemzeti Színház alkotógárdája meg is kísérelte.

Vlagyimir Scserbacsov Dohányon vett kapitány című műve nem volt egyéb, mint Nagy Péter Oroszországában játszódó, történelmi vígjátéknak álcázott sztálini propaganda, ám a remek szereposztás, illetve Farkas Ferenc „slágeresített”, illetve az eredetiben nem is hallható zeneszámai miatt hatalmas sikert aratott. Ez pedig a kétkedőket és fanyalgókat is meggyőzhette, hogy az (új) operett az osztályharc szolgálatába állítható.

Minden jel arra utal, hogy az eredeti elképzelések szerint, az államosított Fővárosi Operettszínházban a klasszikusok helyett olyan szovjet alkotók műveit preferálták volna, mint Dunajevszkij vagy Miljutyin, illetve a célok közt a magyar szocialista operett megteremtése állott az első helyen, amelynek első fecskéje csak azért nem lehetett az 1848-as forradalmat aktualizáló Bécsi diákok, mert annak a zenéjét Johann Strauss műveiből rakták össze. És igaz ugyan, hogy a későbbiekben ennél eredetibb és sikeresebb hazai szocreál operettek is születtek – például az Állami áruház –, a Nagymező utcai rivalda az ötvenes évek első felében is Offenbach, Lehár és Kálmán Imre műveitől volt hangos, s aratta a legnagyobb sikereit. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy az intézmény vezetését Gáspár Margitra bízták, aki párthűsége és elkötelezettsége ellenére sem veszítette el a józan ítélőképességét. A direktor megvédte az osztályidegennek minősített sztárokat, legfeljebb a karakterüket igazította a megváltozott körülményekhez. Ami nem azt jelentette, hogy Honthy Hannának babos kendővel a fején, Latabár Kálmánnak pedig overallban, kezében pöröllyel kellett volna fellépni. Gáspár nagy találmánya az volt, hogy miután meggyőzte az illetékes kultúrpolitikusokat, hogy az operett nem a burzsoáziához, hanem az ősi mimusjátékhoz (!) köthető, olyan klasszikus operettek librettóját is megváltoztatta, mint a Gerolsteini nagyhercegnő, a Montmartre-i ibolya, és mindenekelőtt a Csárdáskirálynő, amelyet 1954-es premierjét követően több mint 1600-szor játszottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."