Vlagyimir Scserbacsov Dohányon vett kapitány című műve nem volt egyéb, mint Nagy Péter Oroszországában játszódó, történelmi vígjátéknak álcázott sztálini propaganda, ám a remek szereposztás, illetve Farkas Ferenc „slágeresített”, illetve az eredetiben nem is hallható zeneszámai miatt hatalmas sikert aratott. Ez pedig a kétkedőket és fanyalgókat is meggyőzhette, hogy az (új) operett az osztályharc szolgálatába állítható.
Minden jel arra utal, hogy az eredeti elképzelések szerint, az államosított Fővárosi Operettszínházban a klasszikusok helyett olyan szovjet alkotók műveit preferálták volna, mint Dunajevszkij vagy Miljutyin, illetve a célok közt a magyar szocialista operett megteremtése állott az első helyen, amelynek első fecskéje csak azért nem lehetett az 1848-as forradalmat aktualizáló Bécsi diákok, mert annak a zenéjét Johann Strauss műveiből rakták össze. És igaz ugyan, hogy a későbbiekben ennél eredetibb és sikeresebb hazai szocreál operettek is születtek – például az Állami áruház –, a Nagymező utcai rivalda az ötvenes évek első felében is Offenbach, Lehár és Kálmán Imre műveitől volt hangos, s aratta a legnagyobb sikereit. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy az intézmény vezetését Gáspár Margitra bízták, aki párthűsége és elkötelezettsége ellenére sem veszítette el a józan ítélőképességét. A direktor megvédte az osztályidegennek minősített sztárokat, legfeljebb a karakterüket igazította a megváltozott körülményekhez. Ami nem azt jelentette, hogy Honthy Hannának babos kendővel a fején, Latabár Kálmánnak pedig overallban, kezében pöröllyel kellett volna fellépni. Gáspár nagy találmánya az volt, hogy miután meggyőzte az illetékes kultúrpolitikusokat, hogy az operett nem a burzsoáziához, hanem az ősi mimusjátékhoz (!) köthető, olyan klasszikus operettek librettóját is megváltoztatta, mint a Gerolsteini nagyhercegnő, a Montmartre-i ibolya, és mindenekelőtt a Csárdáskirálynő, amelyet 1954-es premierjét követően több mint 1600-szor játszottak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
