A rúdtól a mikrofonig: az új típusú női rapper

  • - minek -
  • 2019. április 20.

Zene

Meglehet, sokan csak akkor találkoztak Cardi B nevével, amikor februárban női előadóként elnyerte a legjobb 2018-as rapalbumnak járó Grammy-díjat, noha jó ideje a saját vagy a közreműködésével készült számokkal vannak tele a legnépszerűbb lejátszási listák. Karrierje nem nélkülözi a csodás elemeket, de azért mégsem neveznénk tündérmesének.

Eredeti neve Belcalis Marlenis Almánzar, apja dominikai, anyja trinidadi. New York Bronx városrészében született, e számtalan konfliktus által feszített környezetben, sokszorosan nehezített pályán indult előadói pályafutása is. (Érdekes, hogy a másik trinidadi származású női rapperrel, a közelmúltban nálunk járt Nicki Minajzsal finoman szólva is ellentmondásos viszonyt ápol. Korábban volt közös fellépésük, de Cardi B tavaly a cipőjét vágta hozzá egy rendezvényen, mert állítása szerint Minaj az egyik közösségi oldalon lájkolt bizonyos megjegyzéseket.)

Művészneve onnan jön, hogy a társai az utcán Bacardinak hívták, amihez karibi származásán túl az is nyilván hozzájárult, hogy húgának Hennessy Carolina Almánzar a becsületes neve. Tinédzserként tagja volt a Bloods nevű hírhedt bandának is, majd némi szupermarketbéli munkákat követően az ottani mene­dzser ajánlotta be egy környékbeli sztriptízbárba.

Cardi B

Cardi B

Fotó: Wikimedia/Chris Allmeid

Hogy a teljes fizikai átalakulással is járó szórakoztatóipari-húspiaci indulás, majd az innen való elrugaszkodás mennyire fontos számára, azt jelzi az is, hogy a most díjazott 2018-as Invasion of Privacy című albumának nyitószáma, a Get up 10 azt járja körül, hogyan lépett tovább és küzdött meg az őt ért támadásokkal, és hogy a művészi-anyagi siker, a férfiak feletti hatalom részegítő érzése pofánveréssel felérő választ ad a mocskolódóknak.

Már csak azért is, mert az egyik nyilatkozata szerint a sztriptíz pusztán tisztes megélhetést nyújtott számára, sőt ebből tudta biztosítani a lehetőséget ahhoz, hogy ismét iskolába járjon, még ha onnan idővel ki is maradt.

Cardi B 2013 körül a közösségi médiában publikált videói révén lett ismert, majd a VH1 tévécsatorna reality műsorának (Love & Hip Hop: New York) hatodik évadában kapott szerepet, ahol gyorsan kiderült, hogy ebben a show-ban ő az igazi főszereplő és pénzcsináló.

2016-ban és 2017-ben elkészített két, a kritika által magasztalt mixtape-et is (Gansta Bitch Music Vol. 1 és Vol. 2) – ez a hiphop/r&b színtéren népszerű formátum többek között a zenei források, hangminták lazább kezelésében tér el egy sima albumtól, no meg abban is, hogy többnyire ingyen beszerezhető.

A Grammy-díjas album borítója

A Grammy-díjas album borítója

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben mások is felfedezték a fergeteges tempóban és stílusosan rappelő Cardi B-t, így egyre több híres előadó számában vendégszerepelt, ami még mindig egy fontos ugródeszka a befutáshoz; ilyen volt a Maroon 5-val közös Girl Like You, a Bruno Marsszal készített, mélyen nosztalgikus Finesse vagy a neves női előadótársaival (Rita Ora, Bebe Rexha, Charlie XCX) közösen előadott, az azonos neműek iránti vonzalmakat körüljáró Girls.

2017-ben jelent meg első igazi, saját slágere, a lüktető, pumpáló és ellenállhatatlan Bodak Yellow, majd sorra a többi, rendre sikerlistás száma, tavaly pedig kijött az a bizonyos album, az Invasion of Privacy, amelytől egyszerűen fejre állt a zenei sajtó.

Pedig a recept látszólag egyszerű: szabadszájú, egyszerre szellemes és trágár rigmusok és verzék, mindez határozott karibi/trinidadi ízzel, erős nazális tónussal tálalva. A jól kitalált, hatásos és mélyen a bőr alá férkőző produkció persze többletjelentést nyer egy olyan előadótól, akinek stílusa önmagában is lefegyverző, és sajátságosan értelmezi át a hiphop szubkultúrában sokszor egészen más hangsúlyokkal kezelt női szerepeket.

A szexuális témákat nyíltan taglaló szókimondás, a szociális és etnikai gyökerek büszke vállalása, a gettó optikájából fontos női témák hangsúlyozása, sőt, a dalokba rejtett határozott politikum mind része a sajátos Cardi B-univerzumnak, ráadásul rutinos és egyben jó humorú, minden szempontból hús-vér médiaszereplőként szinte valamennyi megszólalása esemény.

Zenéje egyszerre építkezik a kortárs hiphop-, trap-, sőt grime-elemekből, az r&b és a latin/karibi zenei hagyományból – az I Like It című számában például egy 1967-es Pete Rodriguez-sláger vázára telepít lüktető, gyilkos latin/trap gépezetet.

A vendég előadók szerepeltetése ebben a műfajban úgyszólván kötelező feladat, a kortárs latin hiphopelőadóktól a népszerű soulmuzsikusokig felvonul itt is mindenki, de ettől ez még Cardi B pályája marad. Kétségtelen, hogy amit csinál, az aligha forradalmasítja napjaink popzenéjét, de olyan üde színfolt, amiért a jelenlegi felhozatal ismeretében határozottan hálásak lehetünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.