A rúdtól a mikrofonig: az új típusú női rapper

Meglehet, sokan csak akkor találkoztak Cardi B nevével, amikor februárban női előadóként elnyerte a legjobb 2018-as rapalbumnak járó Grammy-díjat, noha jó ideje a saját vagy a közreműködésével készült számokkal vannak tele a legnépszerűbb lejátszási listák. Karrierje nem nélkülözi a csodás elemeket, de azért mégsem neveznénk tündérmesének.

Eredeti neve Belcalis Marlenis Almánzar, apja dominikai, anyja trinidadi. New York Bronx városrészében született, e számtalan konfliktus által feszített környezetben, sokszorosan nehezített pályán indult előadói pályafutása is. (Érdekes, hogy a másik trinidadi származású női rapperrel, a közelmúltban nálunk járt Nicki Minajzsal finoman szólva is ellentmondásos viszonyt ápol. Korábban volt közös fellépésük, de Cardi B tavaly a cipőjét vágta hozzá egy rendezvényen, mert állítása szerint Minaj az egyik közösségi oldalon lájkolt bizonyos megjegyzéseket.)

Művészneve onnan jön, hogy a társai az utcán Bacardinak hívták, amihez karibi származásán túl az is nyilván hozzájárult, hogy húgának Hennessy Carolina Almánzar a becsületes neve. Tinédzserként tagja volt a Bloods nevű hírhedt bandának is, majd némi szupermarketbéli munkákat követően az ottani mene­dzser ajánlotta be egy környékbeli sztriptízbárba.

Cardi B

Fotó: Wikimedia/Chris Allmeid

Hogy a teljes fizikai átalakulással is járó szórakoztatóipari-húspiaci indulás, majd az innen való elrugaszkodás mennyire fontos számára, azt jelzi az is, hogy a most díjazott 2018-as Invasion of Privacy című albumának nyitószáma, a Get up 10 azt járja körül, hogyan lépett tovább és küzdött meg az őt ért támadásokkal, és hogy a művészi-anyagi siker, a férfiak feletti hatalom részegítő érzése pofánveréssel felérő választ ad a mocskolódóknak.

Már csak azért is, mert az egyik nyilatkozata szerint a sztriptíz pusztán tisztes megélhetést nyújtott számára, sőt ebből tudta biztosítani a lehetőséget ahhoz, hogy ismét iskolába járjon, még ha onnan idővel ki is maradt.

Cardi B 2013 körül a közösségi médiában publikált videói révén lett ismert, majd a VH1 tévécsatorna reality műsorának (Love & Hip Hop: New York) hatodik évadában kapott szerepet, ahol gyorsan kiderült, hogy ebben a show-ban ő az igazi főszereplő és pénzcsináló.

2016-ban és 2017-ben elkészített két, a kritika által magasztalt mixtape-et is (Gansta Bitch Music Vol. 1 és Vol. 2) – ez a hiphop/r&b színtéren népszerű formátum többek között a zenei források, hangminták lazább kezelésében tér el egy sima albumtól, no meg abban is, hogy többnyire ingyen beszerezhető.

A Grammy-díjas album borítója

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben mások is felfedezték a fergeteges tempóban és stílusosan rappelő Cardi B-t, így egyre több híres előadó számában vendégszerepelt, ami még mindig egy fontos ugródeszka a befutáshoz; ilyen volt a Maroon 5-val közös Girl Like You, a Bruno Marsszal készített, mélyen nosztalgikus Finesse vagy a neves női előadótársaival (Rita Ora, Bebe Rexha, Charlie XCX) közösen előadott, az azonos neműek iránti vonzalmakat körüljáró Girls.

2017-ben jelent meg első igazi, saját slágere, a lüktető, pumpáló és ellenállhatatlan Bodak Yellow, majd sorra a többi, rendre sikerlistás száma, tavaly pedig kijött az a bizonyos album, az Invasion of Privacy, amelytől egyszerűen fejre állt a zenei sajtó.

Pedig a recept látszólag egyszerű: szabadszájú, egyszerre szellemes és trágár rigmusok és verzék, mindez határozott karibi/trinidadi ízzel, erős nazális tónussal tálalva. A jól kitalált, hatásos és mélyen a bőr alá férkőző produkció persze többletjelentést nyer egy olyan előadótól, akinek stílusa önmagában is lefegyverző, és sajátságosan értelmezi át a hiphop szubkultúrában sokszor egészen más hangsúlyokkal kezelt női szerepeket.

A szexuális témákat nyíltan taglaló szókimondás, a szociális és etnikai gyökerek büszke vállalása, a gettó optikájából fontos női témák hangsúlyozása, sőt, a dalokba rejtett határozott politikum mind része a sajátos Cardi B-univerzumnak, ráadásul rutinos és egyben jó humorú, minden szempontból hús-vér médiaszereplőként szinte valamennyi megszólalása esemény.

Zenéje egyszerre építkezik a kortárs hiphop-, trap-, sőt grime-elemekből, az r&b és a latin/karibi zenei hagyományból – az I Like It című számában például egy 1967-es Pete Rodriguez-sláger vázára telepít lüktető, gyilkos latin/trap gépezetet.

A vendég előadók szerepeltetése ebben a műfajban úgyszólván kötelező feladat, a kortárs latin hiphopelőadóktól a népszerű soulmuzsikusokig felvonul itt is mindenki, de ettől ez még Cardi B pályája marad. Kétségtelen, hogy amit csinál, az aligha forradalmasítja napjaink popzenéjét, de olyan üde színfolt, amiért a jelenlegi felhozatal ismeretében határozottan hálásak lehetünk.