Zene

Ha van még értelme folytatni a hatvanas-hetvenes években oly kedvelt (s azután még számos alkalommal nosztalgikusan felelevenített) fúziós zenét, akkor azt valahogy úgy érdemes, ahogy mostanság Mark Kyriacou és társai teszik.

Tízéves a Che Sudaka - erre utal új lemezének a címe -, és ha már ilyen szép kerek, érdemes mérlegre tenni. Már csak azért is, mert a Che Sudaka tíz éve egyszersmind Barcelona és a latin skahullám utóbbi tíz évéről is szól - mondjuk arról, hogy a legjobb időben a legjobb helyen alakult meg ez az argentin és kolumbiai bevándorlókból összeálló csapat.

A legnagyobb internetes videomegosztó portálon éles vita tárgyát képezi a tény, miszerint az izraeli himnusz, a Hatikva dallama megegyezik a katolikus templomokban mindmáig énekelt Tüzed, Uram Jézus című ének dallamával. Mindkettő keletkezéstörténetének utánajártunk.

Az erősen átalakult magyar rockzenekar újabb komoly munkát tett az asztalra.

Ritkán fordul elő, hogy a jószerint az utolsó pillanatban beugró művész nagyobb reputációval bír, mint a lemondásra kényszerülő eredeti szólista, ám a Fesztiválzenekar legutóbbi bérletes koncertjein most ilyesmi történt.

A szuperbájos holland énekesnő ismét magának árt az új lemezén.

A Makóról a skóciai Edinburghba keveredett Kátai Tamás igazi polihisztora a hazai underground zenei színtérnek: a pályafutását a számítógépre épített Darklighttal kezdő zenész később az üdítően egyéni, ennek megfelelően relatíve sikertelen Gire-ban billentyűzött, újabban pedig gitáros-énekes-programozóként egyedül készíti zenekara, a Thy Catafalque lemezeit.

Egy éven belül harmadszor jelentkezett új anyaggal a sötét, hideg R&B-jével hetek alatt befutott kanadai trubadúr.

Az érzelmes szobazenétől a motorikus art-punkon át egészen a széles terpeszben riffelésig.

Profi zenészek, varázslatos személyiség - Budapesten lépett fel a hatvanas évek végének egyik szexszimbóluma.

A Csík Zenekar Lélekképek című CD-je ugyanazon a műfaji határokon átvezető úton halad, amelyen a népzenekedvelőknél szélesebb körben megszerzett népszerűségig jutott az együttes.

A kortárs művészfilm egyik legmarkánsabb európai arcának popzenei ténykedéséről bizonyos szempontból ugyanazt lehet elmondani, mint a mozisról: Charlotte Gainsbourg-nak szüksége van az erős rendezői kézre ahhoz, hogy igazán csillogni tudjon.