Koncert

A Vijay Iyer trió

Zene

A Vijay Iyer trió lendületes, fényes, de kicsit hideg blokkal indította várva várt, első pesti koncertjét. (Iyer meghívásával csak a Me­diawave előzte meg szeretett világvárosunkat.) Na de hát ezen ne csodálkozz, ő dél-indiai, csupa logika – világosított fel a szubkontinenst kívül-belül ismerő barátom. Valóban, leginkább ebben a részben lehetett tetten érni azt, hogy Iyer ugyan amerikai, de ugyanilyen meghatározó pályáján, hogy indiai szülők gyermeke. Azt persze az egyszerű koncertlátogató is észrevehette, hogy minden olyan, mintha a megszokott jazztrióban hallanánk zongorát, bőgőt, dobot, és mégsem ugyanolyan semmi, minden hang meglepő. A legfeltűnőbb ebben a ritmus: hárman háromféle metrumban képesek összedolgozni, de a földi halandónak szinte követhetetlen ütemfajták váltakoztatása sem ritka.

Az agyalós részt a közönség teljes egészének hatalmas ovációját ­kiváltó dallamok követték, Iyer egy alig ismert Thelonious Monkkal folytatta bluesosan, majd egy repetitív elemeket is felhasználó, eksz­tatikus hommázst celebrált Robert Hood, a techno egyik úttörője tiszteletére, és innen aztán volt még feljebb is. Az átütő, kétórás produkció íve, bármennyire is tág, nem írja le Iyer és társai érdeklődésének teljes spektrumát, hiszen az még ennél is szélesebb. Minden zenét alapanyagnak tekintenek, minden bekerülhet saját főztjükbe, ha nekik ízlik. Briliánsan dolgozzák fel az inspirációikat. Katedrálisnyi struktúrákat képesek felhúzni egy témából vagy motívumból, és lépésenként viszik fel a hallgatót a toronyba, a lépcsőkön néha líd és dór skálafokokra ismerünk, olykor minden hang új modalitás. És nem felejtik el a hallgatót lekísérni a toronyból.

A 44 éves Iyer húsz év alatt a teljes ismeretlenségből eljutott a jazz legmagasabb csúcsáig, miközben hol sutba dobta, hol tovább alakította a műfaj hagyományos megközelítését.

Zeneakadémia, március 19.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”