rés a présen

„A zempléniek befogadtak”

Turjányi Miklós fesztiváligazgató

  • rés a présen
  • 2021. július 28.

Zene

Minden napra jusson nagy produkció.

rés a présen: Hogyan élte túl a Zempléni Fesztivál a múlt nyarat?

Turjányi Miklós: Nekünk szerencsénk volt tavaly, megrendezhettük a fesztivált, a teljes eltervezett programot meg tudtuk valósítani. Az idei előkészítés talán még izgalmasabb lett, mert a költségvetésünk szempontjából fontos döntéshozók kicsit késve kezdtek el a támogatásunk kérdésével foglalkozni, így nagyon megkésve derült ki, hogy a jubileumi, 30. rendezvénysorozatra lesz-e elegendő forrás. De végül is összejött, főképp azért, mert egy új támogatót sikerült bevonni Stumpf István hathatós segítségével.

rap: Mik voltak a legfontosabb válogatási szempontok?

TM: Mivel a jubileum okán egy kiemelt programsorozatot terveztünk, az volt a legfontosabb célkitűzésünk, hogy abból a lehető legtöbbet meg is valósítsuk. A korábbi évekhez képest több nagy produkciót, nagy együttest hívtunk meg. Koncertet ad a Tokaj-Hegyalján eddig még soha nem szereplő Concerto Budapest, és a Tokaj-Fesztiválkatlanban is három nagy, egész estés produkciót rendezünk: fellép az Állami Népi Együttes, lesz egy operettbemutató, a Sissi, a magyar királyné, és egy Carmina Burana koncert. Emellett két kiváló énekegyüttest is vendégül látunk külföldről: a hat csodálatos hölgy alkotta Sjaella Németországból érkezik, és visszatér korábbi emlékezetes sikerei színhelyére az autentikus pravo­szláv éneklést bemutató orosz Svetilen is.

rap: Milyen lesz a nyitó-, illetve a záróceremónia?

TM: Nálunk mind a nyitó-, mind a záróesemény hagyományosan klasszikus zenei nagykoncert. Nem lesz ez másként az idén sem, a nyitón a Budafoki Dohnányi Zenekar játszik Lendvay József kiváló hegedűművészünk szólójával, a zárón pedig a fesztivált egykor alapító Liszt Ferenc Kamarazenekar; ők hat fantasztikus, fiatal magyar trombitaművésszel közösen egy trombitagálát adnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).