„A zene tudatalatti hatásai érdekelnek”

Zságer Balázs zenész

Az idén húszéves a Žagar zenekar, amelynek frontemberével egyebek mellett arról beszélgettünk, hogy most éppen mi érdekli a zenében, mit gondol a fiatal művészekről, és miért nehéz magyarként nemzetközi sikereket elérni.

Magyar Narancs: Közeleg a Žagar 20. születésnapi koncertje; lezárul egy korszak?

Zságer Balázs: Részben összegzés lesz, hiszen nem mehetünk el az elmúlt húsz év legismertebb számai mellett. Ezért lépünk fel olyan tagokkal, DJ Bootsie-val, Ligeti Gyurival, akik már nem tagjai a zenekarnak. Továbbá színpadra lép az Underground Divas, most négyen, Péterfy Bori, Németh Juci, Kutzora Edina, Hodosi Enikő, de együtt zenélünk majd Kamával a Mary PopKidsből és Zahár Fanni játszik fuvolán. Szeretnénk feleleveníteni a múltat, és egy kicsit megmutatni a jelenlegi zenei világunkat is. Ugyanakkor én minden lemezbemutatót és évfordulós koncertet lezárásnak tekintek, mert mire egy anyag eljut a színpadra vagy kijön lemezen, addigra már más dolgok érdekelnek. Nem igazán szeretem a visszatekintéseket, mindig a jelen és az előrehaladás mozgatott.

MN: 2019-ben jelent meg a legutóbbi Žagar-album. Két évvel a megjelenés után mi foglalkoztat?

ZSB: Ha visszatekintek a zenekar korai koncepciójára, akkor az mindig a határokon átívelő megközelítést jelentette, hogy lefordítsuk a kelet-európai melankóliát egyfajta nemzetközi nyelvre. Úgy éreztem ez az, ami érdekes lehet egy külföldi számára. A két évtized alatt tényleg számos helyen felléptünk Moszkvától Londonig, Amszterdamtól Athénig. Játszottunk a Depeche Mode előtt, voltak zenéink amerikai sorozatokban, de be kell vallani, hogy igazi áttörő sikert nem értünk el a nemzetközi könnyűzenei színtéren. Ezt az álmot azóta elengedtem, rég nem érdekel a népszerűség, sokkal inkább a zene spiritualitása, a transzcendens vetülete izgat. Azt gondolom, hogy a zene olyan rezonancia az univerzum rezgéseivel, amelynél jobbat még nem talált ki az emberiség. A zene tudatalatti hatásai érdekelnek, hogy mi az a pont, amikor az emberek elveszítik a zenétől a kontrollt. Ha az ember hagyja, hogy a zene igazából megérintse, akkor már csak egy lépés az eksztatikus állapot vagy a katarzis.

MN: 2001 óta hogyan változott a tapasztalatod szerint a hazai klubélet?