Interjú

„A zene tudatalatti hatásai érdekelnek”

Zságer Balázs zenész

Zene

Az idén húszéves a Žagar zenekar, amelynek frontemberével egyebek mellett arról beszélgettünk, hogy most éppen mi érdekli a zenében, mit gondol a fiatal művészekről, és miért nehéz magyarként nemzetközi sikereket elérni.

Magyar Narancs: Közeleg a Žagar 20. születésnapi koncertje; lezárul egy korszak?

Zságer Balázs: Részben összegzés lesz, hiszen nem mehetünk el az elmúlt húsz év legismertebb számai mellett. Ezért lépünk fel olyan tagokkal, DJ Bootsie-val, Ligeti Gyurival, akik már nem tagjai a zenekarnak. Továbbá színpadra lép az Underground Divas, most négyen, Péterfy Bori, Németh Juci, Kutzora Edina, Hodosi Enikő, de együtt zenélünk majd Kamával a Mary PopKidsből és Zahár Fanni játszik fuvolán. Szeretnénk feleleveníteni a múltat, és egy kicsit megmutatni a jelenlegi zenei világunkat is. Ugyanakkor én minden lemezbemutatót és évfordulós koncertet lezárásnak tekintek, mert mire egy anyag eljut a színpadra vagy kijön lemezen, addigra már más dolgok érdekelnek. Nem igazán szeretem a visszatekintéseket, mindig a jelen és az előrehaladás mozgatott.

MN: 2019-ben jelent meg a legutóbbi Žagar-album. Két évvel a megjelenés után mi foglalkoztat?

ZSB: Ha visszatekintek a zenekar korai koncepciójára, akkor az mindig a határokon átívelő megközelítést jelentette, hogy lefordítsuk a kelet-európai melankóliát egyfajta nemzetközi nyelvre. Úgy éreztem ez az, ami érdekes lehet egy külföldi számára. A két évtized alatt tényleg számos helyen felléptünk Moszkvától Londonig, Amszterdamtól Athénig. Játszottunk a Depeche Mode előtt, voltak zenéink amerikai sorozatokban, de be kell vallani, hogy igazi áttörő sikert nem értünk el a nemzetközi könnyűzenei színtéren. Ezt az álmot azóta elengedtem, rég nem érdekel a népszerűség, sokkal inkább a zene spiritualitása, a transzcendens vetülete izgat. Azt gondolom, hogy a zene olyan rezonancia az univerzum rezgéseivel, amelynél jobbat még nem talált ki az emberiség. A zene tudatalatti hatásai érdekelnek, hogy mi az a pont, amikor az emberek elveszítik a zenétől a kontrollt. Ha az ember hagyja, hogy a zene igazából megérintse, akkor már csak egy lépés az eksztatikus állapot vagy a katarzis.

MN: 2001 óta hogyan változott a tapasztalatod szerint a hazai klubélet?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.