Az utolsó békeharcos

Míkisz Theodorákisz (1925–2021)

Zene

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

De Míkisz Theodorákisz pályafutása azt is bizonyítja – sőt azt bizonyítja csak igazán –, hogy e szabadságeszmény nem egyéb romantikus illúziónál, amelynek beteljesülése kimerül az érte vívott harcban, vagy annak hangoztatásában. A 20. századi görög történelem számos, vállalhatatlan epizódja erre utal. Theodorákisz sikere egy békésebb ország állampolgáraként vélhetően sokkal szerényebb lett volna, politikai nézeteit pedig valószínűleg megtartja magának.

Míkisz Theodorákisz 1925-ben született Híosz szigetén, de ellentétben azzal, amit a Kádár-korszak sajtója írt, nem szegényparasztcsaládból származik, apja köztisztviselő volt. Az viszont kétségtelen, hogy gyerekkorától a népzene (és az egyházi zene) vonzotta, dalokat írt, és 17 éves korában már koncertet is adott. 1943-ban költözött Athénba, de ott már nemcsak hangszert vett a kezébe, hanem fegyvert is. A görög kommunisták fegyveres ellenállási szervezetében, az ELASZ-ban harcolt előbb a német és olasz megszállók ellen, majd 1944 és 1949 között a görög polgárháborúban. Többször letartóztatták, bebörtönözték és deportálták, de 1950-ben elvégezte az athéni konzervatóriumot, pár évvel később pedig Párizsban folytatott zenei tanulmányokat. Írt szimfóniát, zongoraversenyt és vonósnégyest, a legnagyobb sikert balettzenéivel aratta, I. szvitje 1957-ben a moszkvai Sosztakovics Fesztiválon kapott aranyérmet, két évvel később Antigoné című balettjét a londoni Covent Gardenben mutatták be. 1959-ben a Teruel szerelmesei című balettjéből a brit Michael Powell készítette el a Honeymoon című filmet, amelyet a Cannes-i Fesztiválon is díjaztak, s főcímdalát még a Beatles is műsorára tűzte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.