A barátságon túl - The Raconteurs: Broken Boy Soldier (lemez)

  • Hó Márton
  • 2006. szeptember 7.

Zene

Egy valamirevaló zenekar nem utolsósorban a barátságról is szól. Ha a tagok egy hullámhosszon vannak emberileg, akkor ez további kreatív energiakisüléseket eredményezhet.
A képlet látszólag egyszerű: az igazi haveroknak kedvez a széljárás, hogy jó lemezeket készítsenek.

Jack White és Brendan Benson párhuzamosan futó karrierjük során mindig jó viszonyban voltak, de még így is meglepetésnek számított, mikor összeállt a két különböző hátterű zenész. White úr úgy harangozta be a Raconteurs névre keresztelt projektet, mint Detroit válaszát a Nirvana Nevermindjára, ami kicsit túlzásnak hat elsőre, de találhatunk benne igazságot is. Mert kétségtelenül Detroit és Michigan állam a kiindulási pont, a blues, a rock'n'roll, a country és a bluegrass zenék origója, ahonnan az MC5, a Stooges és Ted Nugent is indult a Motor City Rocks színeiben, ahol Stevie Wonder, a Temptations és a Parliament is kezdte pályafutását, és ahol olyan virágzó, egymást generáló párhuzamos színterek alakultak ki, melyek hatása máig meghatározó a globális popzenében.

Jack White a rocktörténelem egyik legsajátosabb zenekara, a dob-gitár felállású, a fiú-lány testvér vagy férj-feleség kérdéskört nyitva hagyó White Stripes felől érkezett - ez a vérbő garázsrockduó az egyszerű, háromakkordos, kétperces dalaival popdalformákban sütötte ki a bluegrass, a folk-, a country- és blues-rock stílusjegyeit olyan popkulturális alapvetéseken, mint a De Stijl, a White Blood Cells, az Elephant vagy a Get Behind Me Satan. Brendan Benson az invenciózus folk-rock egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb dalszerzője, a bizonyíték hallható a Lapalco, a The Alternative To Love és a One Mississippi című lemezeken. A ritmusszekció pedig a Greenhornes nevű retró-garázs-zenekar magabiztos párosa (Jack Lawrence - basszus, Patrick Keeler - dob): minden adott tehát egy "folk-indie-rock szupergruphoz". Ha úgy tetszik, a négy zenész tökéletesen kiegészíti egymást: White a rock felől közelíti meg a folkot, Brendan Benson a folk felől evez a garázsrock felé, a masszív ritmusduó pedig mind a bluegrass, mind az odalépős daloknak pompás alapot biztosít.

Így születhettek olyan lehengerlő szerzemények, mint az igazi boy-groupslágernek ható Steady, As She Goes vagy a lágyan hömpölygő Hands, a ritmikusan lüktető western-countryrock Broken Boy Soldier, vagy a rajzfilmzenének is paszszoló hanyag blues Level. De van zeppelines bekattanás is (Store Bought Bones) és napsütötte, vidám dalocska Yellow Sun címmel. Azt nem állítom határozottan, hogy egyenletesen kimagasló lemez született, de az biztos, hogy ez a 10 szám 33 percben már első hallgatásra is több mint meggyőző. A történet már nem csak a barátságról szól.

XL Recordings/CLS, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.