Jack White és Brendan Benson párhuzamosan futó karrierjük során mindig jó viszonyban voltak, de még így is meglepetésnek számított, mikor összeállt a két különböző hátterű zenész. White úr úgy harangozta be a Raconteurs névre keresztelt projektet, mint Detroit válaszát a Nirvana Nevermindjára, ami kicsit túlzásnak hat elsőre, de találhatunk benne igazságot is. Mert kétségtelenül Detroit és Michigan állam a kiindulási pont, a blues, a rock'n'roll, a country és a bluegrass zenék origója, ahonnan az MC5, a Stooges és Ted Nugent is indult a Motor City Rocks színeiben, ahol Stevie Wonder, a Temptations és a Parliament is kezdte pályafutását, és ahol olyan virágzó, egymást generáló párhuzamos színterek alakultak ki, melyek hatása máig meghatározó a globális popzenében.
Jack White a rocktörténelem egyik legsajátosabb zenekara, a dob-gitár felállású, a fiú-lány testvér vagy férj-feleség kérdéskört nyitva hagyó White Stripes felől érkezett - ez a vérbő garázsrockduó az egyszerű, háromakkordos, kétperces dalaival popdalformákban sütötte ki a bluegrass, a folk-, a country- és blues-rock stílusjegyeit olyan popkulturális alapvetéseken, mint a De Stijl, a White Blood Cells, az Elephant vagy a Get Behind Me Satan. Brendan Benson az invenciózus folk-rock egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb dalszerzője, a bizonyíték hallható a Lapalco, a The Alternative To Love és a One Mississippi című lemezeken. A ritmusszekció pedig a Greenhornes nevű retró-garázs-zenekar magabiztos párosa (Jack Lawrence - basszus, Patrick Keeler - dob): minden adott tehát egy "folk-indie-rock szupergruphoz". Ha úgy tetszik, a négy zenész tökéletesen kiegészíti egymást: White a rock felől közelíti meg a folkot, Brendan Benson a folk felől evez a garázsrock felé, a masszív ritmusduó pedig mind a bluegrass, mind az odalépős daloknak pompás alapot biztosít.
Így születhettek olyan lehengerlő szerzemények, mint az igazi boy-groupslágernek ható Steady, As She Goes vagy a lágyan hömpölygő Hands, a ritmikusan lüktető western-countryrock Broken Boy Soldier, vagy a rajzfilmzenének is paszszoló hanyag blues Level. De van zeppelines bekattanás is (Store Bought Bones) és napsütötte, vidám dalocska Yellow Sun címmel. Azt nem állítom határozottan, hogy egyenletesen kimagasló lemez született, de az biztos, hogy ez a 10 szám 33 percben már első hallgatásra is több mint meggyőző. A történet már nem csak a barátságról szól.
XL Recordings/CLS, 2006
