A csajok kedvence - John Malkovich: Táncos a házban (film)

  • - ts -
  • 2004. január 29.

Zene

El pueblo unido jamás será vencido! - ki van próbálva, mondhatom. Hiába Lenin, hiába a bajszos Sztálin. Ki ismeri rajtunk kívül Petőfi Sándort? A forradalmak hazája Dél-Amerika, sehol nem tudják úgy mondani, hogy revoluszion, muerte, tekieró, vámosz, vámosz, preszidente, olé, olé, olé. Nem John Malkovich az első amerikai, aki ezt keni-vágja.

El pueblo unido jamás será vencido! - ki van próbálva, mondhatom. Hiába Lenin, hiába a bajszos Sztálin. Ki ismeri rajtunk kívül Petőfi Sándort? A forradalmak hazája Dél-Amerika, sehol nem tudják úgy mondani, hogy revoluszion, muerte, tekieró, vámosz, vámosz, preszidente, olé, olé, olé. Nem John Malkovich az első amerikai, aki ezt keni-vágja. (Nekem hirtelen Dean Reed jut az eszembe.)

Persze a dolog ennél kicsit bonyolultabb. Az utolérhetetlen vászonjelenség, korunk egyik kétségtelen színészfenoménja, a csajok kedvence íme, rendezésre adta fejét. S más választása aligha lévén, jó magasra tette a lécet. Az angol sikerregény, Nicholas Shakespeare hasoncímű munkája - különösen a látottak fényében - valóban komoly kihívás. Vadromantikus mese a Fényes Ösvény nevű terrorszervezet tevékenységének érintettjeiről, középpontjában a nyomukba szegődő erkölcsös kopóval, aki Javier Bardem. Malkovich erőfeszítései, kell-e mondani, látványosak, de szimpatikusnak csak a szükséges elfogultsággal mondhatók. Igaz, már az alaphelyzet sem kifejezetten eredeti: szerelem a terror árnyékában, erről már a Bikini együttes is énekelt (nekem az jobban tetszett). Bár üzenetét vitathatatlanul nagyszerű színészek próbálják tolmácsolni, ez a közhelyek erdejében mégis csak korlátozottan lehetséges. Nem lehetséges. Talán az iránytalan félelem légköre jelenik meg legplasztikusabban ezúttal, de ez sem lépi túl egy szépen fotografált publicisztika lehetőségeit. A többi meg giccs, giccs, giccs: középfajú hollywoodi termék, aminek azért mégis a javára írandó, hogy kijelölt pályán igyekszik mozogni, álomgyári toposzok jelölte keretek közt. Nem írható.

A nagy társadalmi vállalásoktól sohasem is idegenkedett az amerikai filmgyártás. Nyilván a kábítószer-problematikumra érzékeny nyitottsága folytán a szcéna ma már műfajnak is tekinthető: sűrű, sötétzöld esőerdők szélén, Dél-Amerikában a szereplők két (Kalasnyikovra írt) sorozat között nagy szavakkal és kézigránátokkal dobálóznak. S én még nem láttam terroristavezért, akin ne lógnának fürtökben a jobbnál jobb csajok, a latin vér teszi.

Ugyanakkor belátom, hogy évi kettőnél gyakrabban nem lehet Rómeót és Júliát filmen csinálni, így baromi nehéz helyzetben van, aki a mondott - szerelem a terror árnyékában - kérdéskörben mutat be piruetteket. Mert mi van? A terrorizmus nemcsak ártatlanokat öl, de közé is áll a szerelmeseknek, hiába is dobnának azok oda mindent, családot, karriert, hatalmat a legcsekélyebb beteljesedésért. Pláne, ha nem is annyira dobnának.

Láttunk mi már a vásznon mozibolond terroristát, engedjük meg, fikciós termék volt; a szabadság, a függetlenség meg minden ide tartozó dolog elérésére a terror nem járható út: olyan lecke ez, amit, mire mozizóvá válik az ember, már - akár közvetett tapasztalatok útján is - elsajátít(hat)ott, ilyenformán minden e tárgyú közlés kevés még publicisztikának is, viszont letagadhatatlan, hogy momentán celluloidellenségből akadozik a felhozatal. Ennélfogva nézhetjük úgy is az egészet, hogy Malkovich nem óhajtott magának külön lehetőségeket, abból a sárból próbált várat tapasztani, amiből a többiek is. Nos, ez sikerült. Rendezett egy kicsit nőies filmet, ami maradéktalanul teljesíti az aktuális hollyw. kívánalmakat. Felesleges volt.

Ha ennyi energiát egy újabb szerepbe fektet, jobban jár az egész világ, szerintem ő is. Gondoljanak bele, Kurtz ügynök megformálója mint holdkóros terrorparancsnok..., erről lecsúsztunk most.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.