A deszkát jelentő világ - Gus Van Sant: Paranoid Park (Film)

  • Hungler Tímea
  • 2008. április 3.

Zene

Ismerjük ezeket a tiniket Larry Clark filmjeiből - maguk elé vagy a tévére merednek, korán kezdik a szexet -, egyetlen hűséges társuk akad csak: a gördeszka. A független filmesként és tehetséges epigonként számon tartott Gus Van Sant legújabb mozija, a Paranoid Park a rendező előző munkáinak (Gerry, Elefánt, Az utolsó napok) testvérdarabja és folytatása: a téma újfent az elliptikus, töredékekben elbeszélt halál. A beállítások a trilógiához képest lerövidültek, és a nézőpont is zömében belsővé vált - narrátor-főhősünk, Alex (Gabe Nevins) szemén keresztül látjuk a világot, amit a deszkázások, a tengerparti séták, a válófélben lévő és a képeken alig kivehető szülők, a szüzessége elvesztését szorgalmazó barátnő, egy rendőrségi nyomozás és a Paranoid Park tölt ki, mely a legvadabb és legmenőbb gördeszkások veszélyes és illegális találkahelye.

Ismerjük ezeket a tiniket Larry Clark filmjeiből - maguk elé vagy a tévére merednek, korán kezdik a szexet -, egyetlen hűséges társuk akad csak: a gördeszka. A független filmesként és tehetséges epigonként számon tartott Gus Van Sant legújabb mozija, a Paranoid Park a rendező előző munkáinak (Gerry, Elefánt, Az utolsó napok) testvérdarabja és folytatása: a téma újfent az elliptikus, töredékekben elbeszélt halál. A beállítások a trilógiához képest lerövidültek, és a nézőpont is zömében belsővé vált - narrátor-főhősünk, Alex (Gabe Nevins) szemén keresztül látjuk a világot, amit a deszkázások, a tengerparti séták, a válófélben lévő és a képeken alig kivehető szülők, a szüzessége elvesztését szorgalmazó barátnő, egy rendőrségi nyomozás és a Paranoid Park tölt ki, mely a legvadabb és legmenőbb gördeszkások veszélyes és illegális találkahelye.

A film egyes epizódjai úgy követik egymást, ahogy a fiú a deszkáján siklik tova: hol lineárisan haladunk az időben, hol elrugaszkodunk tőle, hol kisebb köröket írunk le, hol visszatérünk a kiindulópontra (elhangzik ugyanaz a mondat, megismétlődik egy-egy korábbi jelenet). Az összekevert kronológia, a mozaikos szerkesztés, a lírai képek és a home videók stílusában fotografált jelenetek (operatőr: Christopher Doyle és Kathy Li) különleges poézist adnak, amit Beethoven, Nino Rota vagy Elliott Smith zenéje az égbe erősít fel.

Az álomszerű tripekbe - ha tetszik, Alex tudatának bénult fásultságába - minduntalan belopódzik azonban egy zavaró tényező, melyre vagy a nyomozók, vagy a híradó bemondója emlékezteti hősünket: a Paranoid Park közelében egy biztonsági őrt kettévágott a vonat, nem tudni még, hogy baleset vagy gyilkosság.

Ahogy a puzzle fokozatosan összeáll, a film sajátos Bűn és bűnhődés történetté alakul: portlandi deszkás tinédzserünk valójában a kis büdös Raszkolnyikov, aki miután véletlenszerű bűnét elkövette, a maga módján könnyít a lelkiismeretén - nem Porfirijnak, vagyis Richard Lu nyomozónak (Daniel Liu), még csak nem is Szonjának, vagyis a barátnőjének, Jennifernek (Taylor Momsen), hanem a naplójának gyón.

Gesztusa lényegében rendezői társadalomkritika (emlékszünk még ilyesmire?): Alex sem az intézményekben, sem a haverokban, sem a családjában nem bízhat, nem akad senki, akire érzelmileg, erkölcsileg számíthatna, aki/ami miatt megérné a felelősséget vállalnia. Így nyer tágabb értelmezést a film címe: a Paranoid Park nem csupán a deszkás társadalom, egy egész nemzet - urambocsá' -, a világ gyűjtőhelye. Vagy úgy.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.