A kis maf - Robert Moresco: Véres utcák (dvd)

  • - ts -
  • 2007. július 19.

Zene

Hm, kétségkívül vonzó cím, magam inkább a Véres kés második részére gyanakodtam, mint Fritz Lang 1945-ös remeklésének (Vörös utca - látták? a hétvégén ment a tévében) parodisztikus továbbgondolására. Az igazság ezzel szemben az, hogy a műfordító emlékezhetett Martin Scorsese korai nekiveselkedésére, az Aljas utcákra, és feltűntek neki bizonyos hasonlóságok, nem is feltétlenül ok nélkül.

Hm, kétségkívül vonzó cím, magam inkább a Véres kés második részére gyanakodtam, mint Fritz Lang 1945-ös remeklésének (Vörös utca - látták? a hétvégén ment a tévében) parodisztikus továbbgondolására. Az igazság ezzel szemben az, hogy a műfordító emlékezhetett Martin Scorsese korai nekiveselkedésére, az Aljas utcákra, és feltűntek neki bizonyos hasonlóságok, nem is feltétlenül ok nélkül.

Tagadhatatlanul az itáliai eredetű amerikai szervezett bűnözés, mindközönségesen maffia alsó kutyái acsarognak a képernyőn, voltaképpen a tőlük joggal elvárható lendülettel és átéléssel. A műnem, mármint a gengszterfilm Coppola grandiózus dobása, A Keresztapa után egy kis ideig nézett bután, hogy akkor most mi van, de még inkább mi lesz? Aztán fogta magát, és előre nem látván csapást, visszakanyarodott önmaga egyik legősibb alapvetéséhez, miszerint a maffiózó rangra, a szervezetben elfoglalt helyére tekintet nélkül mind pszichopata. A látszatra azért ügyeltek az innen-onnan bátorságot merítő alkotók, hiszen míg A Keresztapa a bűnözési üzletág felsőbb köreiből vezette elő héroszait, addig az utána jövők teljes figyelmüket a beosztottakra fordították - csakhogy Scorsese távolról sem egy Coppola, így az érvényes - elsősorban megközelítésbéli - válaszra a Sopranosig várni kellett.

Az ilyen filmek másik elszakadási iránya felé pedig az árulók kalauzolnak. Na ja, őket lehet még nagyon könnyen az agyonheroizált felelős vezetővel szemben felmutatni, khm, mint az "igazság" küldötteit - jó ideje se szeri, se száma a mindezeket (beosztott, besúgó) szerencsésen egyesítő Donnie Brasco-történeteknek.

Moresco mozija két leleménynyel igyekszik ezeknél is vonzóbbá tenni tök átlagos maffiasztoriját. Az egyik hőseinek motivációja terén található, ne szépítsük, bejátszik nekik a történelem. Szerfelett rosszallják ugyanis, hogy idősb Bush visszatáncolt IrakbólÉ Szerencsére mire az ifjabbra kerülne a sor, minden szereplőt rég hátba lőttek. A másik ötlet még eredetibb: tegnapi sztárok ariettái dramaturgiailag teljesen lényegtelen időpontokban és körülmények között - legjobban Val Kilmer kocsmai magánszáma tetszett (csak a gyógyszerárak drasztikus emelkedésével bírom magyarázni).

Szóval a Véres utcák egy manapság szokványosnak mondható maffiafilm, valahol a fogyaszthatóság határán - szerintem sokan szeretik az ilyet. Nem is kell messze menni.

Fórum Home Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.