Ezt is megértük. A kukucskáló televíziózás újabb térhódításának lehetünk szem- és fültanúi, amennyiben megfelelő időben a megfelelő csatornára kapcsolunk. Az ötlet pofonegyszerű és kézenfekvő. Van nekünk (a magyar lakosságnak) egy extravagáns, jól odamondogató és mellesleg jelentős szakmai tekintélynek is örvendő pszichiáterünk, aki akkor sem jön zavarba, ha véletlenül beszédbe kell elegyednie velünk (a lakossággal). Márpedig mi, akik szintén szoktunk ilyen helyzetekbe kerülni, tudjuk, ez nem semmi.
Továbbá van nekünk egy audiovizuális műsorokkal jelentkező műsorsugárzó vállalkozásunk, melyet Viasat 3 néven törzskönyveztek. (Itt láthatjuk a Bajnokok Ligáját, valamint itt nem láthatjuk az Ügyvédek című, népnevelésre is hasznosítható sorozatot. Biztosan túl okosan volt megcsinálva, és nem hozta a nézettséget.)
A csatorna, mely a kínálatából ítélve a fiatalabb nézőrétegeket célozza leginkább, helyet biztosított tehát Csernus doktornak, délelőttönként a Férjek gyöngye és a TV Shop, délutánonként - ismétlésben - a Simpson család és a Férjek gyöngye ismétlése közti mondhatni főműsoridőben. Amennyiben egyes szenvedély- vagy egyéb beteg, esetleg még egészséges, de azért nekünk kedves olvasóink közül egyesek azonnal szeretnének rákeresni a doktor úr közreműködésével készülő műsorra, mindezt különösebb erőfeszítés nélkül tehetik meg, hiszen a címválasztás is ráutalóan segíti a megtalálást: a műsorújságokban Dr. Csernus néven fut.
A bevezető főcím, mely dr. Csernus munkahelyre történő megérkezését illusztrálja emtíví-klipes modorban, dinamikus, figyelemfelkeltő és koncepcióról árulkodik: a doktor úr egy függőfolyosós budapesti bérházba tart, ami arra utal, hogy ő márpedig az emberek között él, és ott is rendel. De amint a belsőbe kerülünk, azt konstatáljuk, hogy dr. Csernus irodája-rendelője a valóságshow-k emlőin nevelkedett berendezők szemléletmódját tükrözi. Minden olyan, mintha valóságos lenne, és mégis mintha semmi sem lenne igazi. Ebben a bevilágított, bekamerázott és bemikrofonozott környezetben fogadja a doktor úr az önkéntes pácienseket. És elindul a nyilvános rendelés.
Dr. Csernus igen érdekes ember. Jól kommunikál, jól asszociál, és jól néz. Bármily különös, a magyar televíziózásban is előfordulhatnak olyan emberek, akiknek van tekintetük. Akiknek a szeméből nem a vákuum árad, némi pénztárgép-zakatolással a háttérben, hanem valami talányos, északfok, idegenség, amit egyesek személyiségjegynek tartanak. Ebben az aspektusban dr. Csernus bevállalása a Mónikák és egyéb keresztnevek országában forradalmi, mi több, avantgárd tett. Ráadásul megborítja korábbi előítéleteinket, melyek szerint például a televízióban felbukkanó lélekgyógyászoknak vagy a késő esti kerekasztal-beszélgetésekben van a helyük, ahol is a nyugovóra készülő diplomás lakosságot riogatják mindenfélével, amitől persze az értelmiségiek elégedetten álomra hajtják a fejüket. Vagy a másik, még borzalmasabb előítéletet, miszerint a Balázs annyira, de annyira helyes csávó, és olyan jól kérdez, tisztára mint egy pszichológus, szívesen elmennék a magánrendelésére.
Dr. Csernus ebben az értelemben hendikeppel indul magyar televíziós pályafutása kezdetén, ugyanis már "megcsinált" személyiség, nem olyan könnyű matéria, mint mondjuk egy korábbi szépségkirálynő, aki társasági magazint vezet. Dr. Csernussal nincs mit kezdeni, valószínűleg túlságosan autonóm és maradi, ráadásul még nem járt Batiz András fogorvosánál.
Ettől függetlenül a műsor készítői mindent elkövetnek, hogy bepasszírozzák a doktor urat a műsorfolyamba, ne lógjon már ki annyira. A tévérendelés legérdekesebb része az lenne, hogyan töri fel a pszicho-pszichiáter a látogatók bezárkózását, hogyan nyeri el bizalmukat, milyen érzelmi-intellektuális harcmodort választ ahhoz, hogy elérje célját, azaz ráébressze a "beteget": ezentúl neked kell cselekedned, te vagy a felelős a sorsodért. Ebből a hosszas folyamatból azonban csak ízelítőt kapunk, részleteket, mert ugye haladnunk kell, gyorsítani a tempót, nincs időnk azzal tökölni, hogy az illető fiatal hölgyek és urak olykor megakadnak, gondolkodnak, urambocsá', hallgatnak. Ezeken a pontokon a műsorkészítők belenyúlnak az anyagba, kivágják a csendeket és a bizonytalanságokat, egy-egy dinamikus elválasztó képpel továbblendítik a szekeret. Az óvatlan néző mindezek alapján azt gondolhatja, hogy ha jól memorizálja a doktor egyik szlogenjét, a "Bevállalod?" kezdetűt, máris jelentkezhet diplomás pszichiáternek, a többit a betegek úgyis elvégzik maguktól. Sajnos ki kell ábrándítanuk, mert ahhoz, hogy valaki tévésztár legyen hazánkban, bizonyára ez az egy szlogen is már túl sok lenne, ám ahhoz, hogy a szakmát elkezdje, még kell ez-az, például néhány idegen szó ismerete. Azok tehát, akik a híradók és Mézgáék helyett a doktor urat választják, csak a beszélgetések esszenciáját, az összeszerkesztett "hasznosat" kapják, ami tiszta és higiénikus, s nem kell szembesülniük azokkal a gyötrelmesebb, izzadságszagúbb, éppen ezért kevésbé "sikeres" részletekkel, amelyek a megoldáshoz vagy legalábbis a műsor végéhez vezetnek.
Erre mondhatná valaki, hogy amikor bontott csirkét vásárolunk, nem kapunk hozzá demokazettát az előtörténetről. Ebben bizonyára igaza lenne, de mi azzal vágnánk vissza, hogy dr. Csernus páciensei sem kerülnek a műsor végén a sütőbe.
Viasat 3, hétköznapokon és szombaton 18.30-kor
