A TRASH-PÖRÖLY APOTEÓZISA

  • Szabó Ágnes
  • 2010. április 29.

Zene

Tavaly májusban Dömsödi Zsolt munkái láttán még a nemzetközi kortárs grafika nagyjai is felkapták a fejüket. Dömsödi - akkor még a KREA grafikushallgatója - első helyezett lett a londoni Curzon Cinemas, a Don't Panic és az amerikai Fangoria magazin szervezte, A Night with George A.
Tavaly májusban Dömsödi Zsolt munkái láttán még a nemzetközi kortárs grafika nagyjai is felkapták a fejüket. Dömsödi - akkor még a KREA grafikushallgatója - elsõ helyezett lett a londoni Curzon Cinemas, a Don't Panic és az amerikai Fangoria magazin szervezte, A Night with George A. Romero címû rendezvény plakáttervezõ pályázatán. A plakáton - színvilágában Dömsödi a zöld-piros kontrasztra épít - minden tobzódik, amiben egy zombifilmrajongó élvezetét leli: zöldesbarna és penészzöld szörnyek zabálnak véres belsõ szerveket egy vetítõgép tetején. Mostani, az A38-on rendezett kiállításán is nagy filmes kedvencei, Tarantino és Rodriguez elõtt tiszteleg, de Romerónak és Herschell Gordon Lewisnak is mutat némi fricskát.

Dömsödi gyermekkora óta zombifilmeken edzõdött: grafikái, fiktív filmplakátjai is ezt a képi világot tükrözik. Ám grafikai gusztustalanságai: a fröccsenõ agyvelõk, a csontváz darálta belek, a vérben forgó szemû zombiringyók nem nélkülözik a humort sem. Attack of the giant Holyshit címû plakátja (egy takonyzöld szörny támad egy mélytengeri búvárra) erõs pörölyütés két klasszikus B-kategóriás opusra, Az egymillió szemû bestiára és Az 50 láb magas nõ támadására is.

A humoros vonal folytatódik, ám a hardcore undor helyét a kedvesen undorító látványa veszi át a Romhányi-versek ihlette rajzokon: a lajhár behányt az unalomtól, a hülye tyúk bele kifittyent a csõrén át az érckakas ugrásától, az ibolyát felülrõl szagoló vakond rózsaszín húsát ásó szeli ketté. Lehet vitatkozni azon, hogy a plakátok helye feltétlenül a hajó éttermében van-e - bár egy velõspacal vagy herepörkölt látványa minimum vetekszik az ablakokon lógó agy- és csontvelõkével.

A38 hajó, megtekinthetõ május 5-ig

*****

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.