film - MINDEN KÚT RÓMÁBA VEZET

  • - kg -
  • 2010. április 29.

Zene

A római szökőkutak kitüntetett filmművészeti szerepét aligha kell bizonygatni, mint ahogy azt sem, hogy Kristen Bell (meg valószínűleg bármely, tetszőlegesen kiválasztott, jól domborodó sorozatcica) remekül mutat egy ilyen belvárosi vízköpőben, kisestélyiben, vérében magas alkoholtartalommal. A filmtörténet és Kristen találkozása néhány pillanat csupán, majd az egyik jobbra, a másik balra - mi megyünk Veronica Mars után (ciao, Anita!, ágyő, Federico!), egyenesen a vígjátékkészítés setét sikátoraiba.
A római szökõkutak kitüntetett filmmûvészeti szerepét aligha kell bizonygatni, mint ahogy azt sem, hogy Kristen Bell (meg valószínûleg bármely, tetszõlegesen kiválasztott, jól domborodó sorozatcica) remekül mutat egy ilyen belvárosi vízköpõben, kisestélyiben, vérében magas alkoholtartalommal. A filmtörténet és Kristen találkozása néhány pillanat csupán, majd az egyik jobbra, a másik balra - mi megyünk Veronica Mars után (ciao, Anita!, ágyõ, Federico!), egyenesen a vígjátékkészítés setét sikátoraiba. A sötétség pedig oly sûrû, hogy abban valamennyi szereplõ legalább kétszer, de van, aki többször is nagy csörömpölés közepette öngödrébe zuhan, fának megy, vagy más útakadályba ütközik, és gyanúnk szerint az sem lenne idegen e vigalmi minõségtõl, ha a szereplõk, amúgy merõ pajkosságból, a csillagos ég felé köpnek szerelmesen, majd sietve odébb lépnek, hogy még idõben aláállhassanak saját munkájuknak. Pedig Kristent még csak nem is a legalkalmatlanabb vígjátéki szakemberek veszik körül; Danny De Vito és Jon Heder (meg még három kevésbé ismert alak) megbabonázott szerelmesként üldözi a sokat csalódott hölgyet, aki pont az õ érméiket tette zsebre a kútban megmártózván. Romantikus vígjátékként hirdeti magát a produkció, de már csak a fogyasztóvédelmi békesség kedvéért is pontosabb lenne a kegyeleti vígjáték kifejezés; a szerelmes kolbászgyárost alakító Danny DeVito és az ugyancsak szép múltú Anjelica Huston puszta látványa is az elmúlás felett érzett megrendültség biztos kiváltója. Pedig hahotázni jöttünk, nem temetni.

A Fórum Hungary bemutatója

*

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.