film - MINDEN KÚT RÓMÁBA VEZET

  • - kg -
  • 2010. április 29.

Zene

A római szökőkutak kitüntetett filmművészeti szerepét aligha kell bizonygatni, mint ahogy azt sem, hogy Kristen Bell (meg valószínűleg bármely, tetszőlegesen kiválasztott, jól domborodó sorozatcica) remekül mutat egy ilyen belvárosi vízköpőben, kisestélyiben, vérében magas alkoholtartalommal. A filmtörténet és Kristen találkozása néhány pillanat csupán, majd az egyik jobbra, a másik balra - mi megyünk Veronica Mars után (ciao, Anita!, ágyő, Federico!), egyenesen a vígjátékkészítés setét sikátoraiba.
A római szökõkutak kitüntetett filmmûvészeti szerepét aligha kell bizonygatni, mint ahogy azt sem, hogy Kristen Bell (meg valószínûleg bármely, tetszõlegesen kiválasztott, jól domborodó sorozatcica) remekül mutat egy ilyen belvárosi vízköpõben, kisestélyiben, vérében magas alkoholtartalommal. A filmtörténet és Kristen találkozása néhány pillanat csupán, majd az egyik jobbra, a másik balra - mi megyünk Veronica Mars után (ciao, Anita!, ágyõ, Federico!), egyenesen a vígjátékkészítés setét sikátoraiba. A sötétség pedig oly sûrû, hogy abban valamennyi szereplõ legalább kétszer, de van, aki többször is nagy csörömpölés közepette öngödrébe zuhan, fának megy, vagy más útakadályba ütközik, és gyanúnk szerint az sem lenne idegen e vigalmi minõségtõl, ha a szereplõk, amúgy merõ pajkosságból, a csillagos ég felé köpnek szerelmesen, majd sietve odébb lépnek, hogy még idõben aláállhassanak saját munkájuknak. Pedig Kristent még csak nem is a legalkalmatlanabb vígjátéki szakemberek veszik körül; Danny De Vito és Jon Heder (meg még három kevésbé ismert alak) megbabonázott szerelmesként üldözi a sokat csalódott hölgyet, aki pont az õ érméiket tette zsebre a kútban megmártózván. Romantikus vígjátékként hirdeti magát a produkció, de már csak a fogyasztóvédelmi békesség kedvéért is pontosabb lenne a kegyeleti vígjáték kifejezés; a szerelmes kolbászgyárost alakító Danny DeVito és az ugyancsak szép múltú Anjelica Huston puszta látványa is az elmúlás felett érzett megrendültség biztos kiváltója. Pedig hahotázni jöttünk, nem temetni.

A Fórum Hungary bemutatója

*

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.