Magyar Narancs: Mi indította a Britten-opera előadására?
Fischer Iván: Ez egyike azoknak a nagy remekműveknek, amelyek a 20. század kaotikus terméséből kimagaslanak. Ilyen például még A kékszakállú herceg vára Bartóktól, Stravinskytól A kéjenc útja. Már az eredeti történet Henry James 19. századi novellájában is kultikus jelentőségű, éppen az ambivalenciája miatt. Innen származik a megbízhatatlan narrátor fogalma. Olvassuk, olvassuk, de nem tudjuk, hogy mi az igazság, csak egy szubjektív szűrőn keresztül kapunk rálátást.
MN: Vagyis a bizonytalanság, a kétértelműség, a döntéseinkben való magunkra hagyottság érdekelte elsősorban?
FI: Ami engem leginkább érdekelt, az az, hogy Britten teljesen új dimenziót adott ennek a történetnek. Míg Henry James novellájában az a fő kérdés, hogy léteznek-e vagy nem léteznek a sírból visszatérő szellemek, illetve látják-e vagy nem látják őket a gyerekek, Britten új, még izgalmasabb kérdéseket is felvetett. Az ő drámája egy igazi összeütközés a társadalom elvárásai, elsősorban a szigorú viktoriánus erkölcsök és egy serdülő kisfiú ösztönei, fantáziája között. Így új ambivalencia jön létre, mert lehet Britten operáját úgy is látni, hogy a nevelőnőnek van igaza, aki meg akarja szabadítani a 10 éves Milest az abúzustól, a megrontástól, mely ellen a nő jogosan és hősiesen küzd. De teljesen helyénvaló a történetet fordítva is érteni, hogy ez az erkölcseiben oly fanatikusan hívő nevelőnő szinte megfojtja a gyereket, annyira rá akarja kényszeríteni a „jó viselkedést”.
MN: Értsük úgy, hogy féltésével megfosztja a kisfiút a szabadság átélésének lehetőségétől?
FI: Nem ismeri fel a gyerek belső vágyait, bimbózó szexuális orientációját, a másságot vagy a szabadságvágyat. Ezeket az erkölcsös nevelőnő egyszerűen gonosznak, sőt ördögi megrontásnak látja.
MN: Felteszem, a darab rendezésekor, sőt a kiválasztásakor sem rejtette véka alá azt a szándékot, hogy felhívja a figyelmet az egyértelmű áthallásokra!
FI: Nyilvánvaló a darab aktualitása, hiszen benne van a #metoo problematika, vagy a fiatalok kitörési kísérlete a szexuális klisékből. Az egyik oldalon Peter Quint áll, a korábbi inas, aki elcsúszott a jégen, s meghalt, de a gyerek emlékezetében továbbra is meghatározó barát maradt, aki értett a gyerek nyelvén, aki jópofa, humoros játékokra tanította, tele malackodással, rosszalkodással. Ebbe beletartoznak a kétértelmű, fallikus vagy más erotikus jelentésű latin szavak is. Beletartozik a Malo malo című vers, amely eredetileg egy ártatlan latin nyelvlecke, de összeolvasva a kisfiú elfojtott vágyáról is szól. Nyilvánvaló, hogy a Peter Quinttől tanult kis disznóságokat terjesztette Miles az iskolában, ezért csapták ki. A nevelőnő szerint mindez megengedhetetlen bűn, amelytől meg kell szabadítania a kisfiút.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
