Koncert

Monolit

Pixies

Kritika

Mi a közös Pataky Attilában, Robbie Williamsben, Tom DeLonge-ban és Black Francisben? Nos az, hogy töretlenül hisznek az ufókban. Black a Pixies frontembere, egy olyan zenekaré, amely tényleg egy kicsit az ufonauták gyülekezetének tűnik. 

Kissé olyanok ők, mint a 2001: Űrodüsszeia titokzatos fekete monolitja: váratlanul tűntek fel, és ugyanolyan hirtelen tűntek el, viszont megmutatták az utat, a hatásuk pedig felbecsülhetetlen.

A Pixiest Black Francis és Joey Santiago alapította Bostonban 1986-ban – hozzájuk csatlakozott Kim Deal basszusgitáros-énekesnő és David Lovering dobos. Sikerült leszerződniük a korszak egyik legizgalmasabb kiadójához, a 4AD-hez, és itt jelent meg 1987-ben a Come on Pilgrim EP, majd egy évvel később a Surfer Rosa című bemutatkozó lemez. Utóbbit a legendás punkproducerrel, Steve Albinivel rögzítette a zenekar, és már ekkor megmutatkozott az a jelenség, ami a mai napig végigkíséri a munkásságukat: Európában, azon belül is elsősorban az Egyesült Királyságban sokkal jobb a fogadtatásuk, mint a hazájukban. Úgy tűnt, hogy Amerikában a zenerajongók ekkor még igencsak ragaszkodtak a klasszikusabb jellegű rockhoz és a hajmetálhoz – nekik a Pixies art punkja túlságosan alternatív volt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk