A felhozatal most is gazdag és izgalmas. Interjúztunk Nora Fischer énekessel és Ujházy László hangmérnökkel. Írtunk kritikát Eötvös Péter legújabb, Gliding című lemezéről, a Fischer Iván vezényletével és saját befejezésével prezentált Monteverdi Orfeóról, illetve Oplatka András Fischer Ádám-könyvéről.
Ráadásként pedig egy rakás olyan klasszikus zenei programot ajánlunk, amit tényleg nem érdemes kihagyni. Nézzék csak:
"Olykor szinte fáj" - Nora Fischer énekes
Nehezen besorolható, de hangját és művészetét komoly fórumokon dicsérik. Az énekessel saját megnevezhetetlen műfajáról, eddigi útjáról, szüleiről és kedvenceiről beszélgettünk. Nem először énekel édesapja hazájában, ezúttal Berio Népdalokját adta elő.
MN: Az, hogy Fischer Iván lánya vagy, inkább áldás vagy átok?
NF: Mindkettő. Sokan kérdeznek erről, ami rendben van, és végül is nem bánom, ezen úgysem tudok változtatni, és nélküle biztosan nem lennék az, aki vagyok. De nagyon jó, hogy bár mindketten muzsikusok vagyunk, kellően távoli területen dolgozunk ahhoz, hogy ne kelljen feltétlenül összekapcsolni bennünket.
| ||
MN: Mi az, amit leginkább becsülsz édesapád tevékenységében?
NF: Azt hiszem, a zenekarát. Ahogyan képes volt egy olyan együttest létrehozni, ami ennyire elkötelezett, magas színvonalú és intenzíven kreatív. Az elmúlt néhány évben elkezdtem az igazán nagy zenekarokkal dolgozni, amelyek persze hihetetlenül profik és gyönyörűen játszanak, de soha sehol nem találkoztam olyan együttessel, mint a Budapesti Fesztiválzenekar, ahol mindenki száz százalékosan felelősnek érzi magát. Élvezik, amit csinálnak, az embernek az az érzése, hogy az egész egy nagy játszótér, ahol mindenki alkotótárs, és az állandó kihívások művészileg boldoggá teszik őket. Hatalmas művészi energia van az együttesben és ez nagyon különleges.
„Mintha egy katedrális homlokzatát nagyító alatt néznénk”
Ujházy László hangmérnök, zenész, tanár
A felvételek nyújtotta esztétikai élményről, az analóg-digitális váltás neuralgikus pontjairól, a zenehallgatási szokásokról beszélgettünk a szakma doyenjével.
MN: Ha a könnyűzenei műfajokra vetítjük az analóg-digitális kérdést, ott is számítanak azok a finomságok, amik a komolyzenében?
UL: Valamikor a 60-as évek közepén a könnyűzene miatt alkották meg az első soksávos magnót, attól kezdve a hang- és stúdiótechnika fejlődését a könnyűzene irányítja. Beethoven 9. szimfóniája miatt soha senki nem csinált volna 16 vagy 24 sávos magnetofont, hogy külön külön vehessék föl a hangszercsoportokat. Jelen pillanatban a könnyűzene hangtechnikailag a legigényesebb műfaj, melyben rengeteg hangmérnöki alkotómunka van. A könnyűzenénél egy zenekar sosincs ott teljes létszámban, külön-külön vesszük fel a hangszereket, a keverőpulton kell eldöntenem utólag, hogy építem fel az egész hangképet, mit teszek jobbra, balra, középre. Viszont pont ennél a műfajnál a legigénytelenebb a zenehallgatási mód.
Monteverdi és társa
Monteverdi: La favola d’Orfeo
Mi tagadás, Budapesten vajmi ritkán válik igazán fontos eseménnyé egy Monteverdi-opera megszólaltatása, de most végre ez is megtörtént. „A mű az 1607-es eredeti változatban szólal meg”, „az első változat rekonstrukciója”, „olyat láthatnak, amit 400 éve senki”: Fischer Ivánék kommunikációja szokás szerint ezúttal is profinak, roppant hatásosnak - és egy kissé megtévesztőnek bizonyult.
| ||
Részben azért, mivel perdöntő módon nem igazolható, hogy színpadi formában, Monteverdi zenéjével valóban létezett az a befejezés, amely Alessandro Striggio szövegkönyvében állt (ahol is Orfeo nem a hallhatatlanok közé emelkedik, hanem a vad bakkhánsnők áldozatává válik). Részben és főként pedig azért, mivel enyhén meghökkentő az eredetiség deklarálása egy olyan esetben, amikor e rekonstrukció megvalósításához Monteverdi operamuzsikájából el kell hagyni több számot, hogy azok helyébe 21. századi komponista, jelesül Fischer Iván Monteverdi-imitációja kerüljön.
A sas és a galamb
Eötvös Péter Gliding, Four Works For Symphonic Orchestra
Jó hallgatni (és jó látni) a Frankfurti Rádiózenekart. Mindent tudnak, precízek és egyetlen percig sem hűvösek. Játékuk koncentrált, mégis rugalmas. A karmester és a zenekar együttműködése és egymásra hangoltsága mintaszerű, hallható, hogy szeretnek egymással dolgozni. A CD hangmesteri utómunkája példaértékű.
Antikarmester
Oplatka András: Zenekar az egész világ - A karmester Fischer Ádám
Fischer pedig olyan fejlett és kifelé is póztalanul vállalt önreflexivitással tekint a maga pályafutására, karmesteri működésére, ami már e könyv megjelenése előtt kirítt a hazai közegből. Kötetbe foglalva persze még így is jócskán más szintet és más minőséget képvisel az őszinteség és az önirónia elegye, amelyhez ráadásul Oplatka elfogulatlan kutatómunkája és elbeszélői irálya társul.
Ha többet is szeretne olvasni az itt felsorolt cikkekből, szeretné megkapni a teljes mellékletet, keresse a Magyar Narancsot az újságárusoknál vagy fizessen elő rá itt.
Magyar Narancs
Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!
