Lemez

Alicia Csodaországban

The National: I Am Easy to Find

  • Nagy István
  • 2019. augusztus 25.

Zene

Ha van szokatlan fő fellépő az idei Szigeten, akkor az a Matt Berninger vezette The National. Nyolc évvel ezelőtt még kettővel korábbi sávban léptek fel a fesztiválon, azóta viszont rengeteget emelkedett az ázsiójuk. Ettől persze még szokatlan, hogy a nagy rapsztár, Macklemore előttük lép fel, de tényleg örömteli, hogy ez a független, középkorú és mifelénk kissé obskúrusnak számító rockzenekar headliner lehet.

Ha van szokatlan fő fellépő az idei Szigeten, akkor az a Matt Berninger vezette The National. Nyolc évvel ezelőtt még kettővel korábbi sávban léptek fel a fesztiválon, azóta viszont rengeteget emelkedett az ázsiójuk. Ettől persze még szokatlan, hogy a nagy rapsztár, Macklemore előttük lép fel, de tényleg örömteli, hogy ez a független, középkorú és mifelénk kissé obskúrusnak számító rockzenekar headliner lehet.

Berninger, valamint a Dessner és Devendorf testvérek elég komoly tempót diktálnak az utóbbi időben, hiszen még két éve sincs, hogy a legutóbbi album, a Sleep Well Beast megjelent. Ráadásul azt a lemezt meg is turnéztatták (és még egy Grammyt is nyertek vele), a koncertsorozat befejeztével azonban nem mentek el pihenőre, hanem azonnal munkához láttak. Ennek két fő oka lehetett: egyrészt volt egy csomó daluk, amelyek nem kerültek fel a Sleep Well Beastre, másrészt megkereste őket Mike Mills film- és kliprendező (nem azonos az R.E.M. basszusgitárosával), hogy dolgozzanak együtt. A zenészek elküldték neki a dalokat, ő meg a hallottak hatására leforgatott egy rövidfilmet Alicia Vikander főszereplésével.

Az I Am Easy to Find album nem a hasonló című film soundtracklemeze, de érdemes a két alkotást külön kezelni, noha természetesen komoly szimbiózisban vannak egymással. Az album (amelynek borítóján Vikander szintén felbukkan) 64 perc hosszú, a film csak 27. Ami azt is jelenti, hogy utóbbiban nem hangoznak el teljes dalok, csak töredékek. Egy nő életét követjük benne végig mindenféle technikai és egyéb trükkök nélkül: a svéd színésznő csecsemőként és nyugdíjasként is a mostani fizimiskájával szerepel. A lényeg, hogy a sztori a női létről, a nőiségről szól, ami talán szokatlanul hat egy kizárólag férfiakból álló zenekartól, ám mint kiderült, mindenre van megoldás.

A lemezen rengeteg női énektéma hallható, melyek jelentős részét a korábbi Bowie-basszusgitárosnak, Gail Ann Dorsey-nak köszönhetjük. De nemcsak őt halljuk, hanem itt van még Sharon Van Etten, Mina Tindle (aki Bryce Dessner gitáros felesége), és ne feledkezzünk meg a frontember hitveséről, Carin Besserről, aki a szövegekben működött közre. Ezúttal kevesebb a gitár és jóval több a zongora, és szokatlan ritmikai megoldásokat is hallunk. Az első kislemeznek választott You Had Your Soul with You a Patti Smith és Robert Mapplethorpe előtt tisztelgő Roman Holiday, a Spoken Word-ös The Pull of You, a már tíz éve megírt Rylan, a Ligeti György kórusmunkáit is megidéző, szöveg nélküli Underwater és a záró Light Years a húzódalok. Viszont még ezekhez képest is kiemelkedik a címében az Óz, a csodák csodája-utalást hordozó és a szövegben az R.E.M.-et (Mike Mills, ugyebár…) is megemlítő Not in Kansas. Arról már ne is beszéljünk, hogy az albumcím meg a The National egy korábbi dalára, a Hard to Findra reflektál, de nem is ez a lényeg, hanem hogy hamar elrepül ez a bő egy óra, és minden egyes meghallgatással újabb izgalmas apróságokat fedez fel az ember. Rettentően várjuk a szigetes koncertet, és remélhetőleg nem fog nagyon megfogyatkozni a közönség, miután Macklemore lemegy a színpadról.

4AD, 2019

Neked ajánljuk