Lemez

Alicia Csodaországban

The National: I Am Easy to Find

Zene

Ha van szokatlan fő fellépő az idei Szigeten, akkor az a Matt Berninger vezette The National. Nyolc évvel ezelőtt még kettővel korábbi sávban léptek fel a fesztiválon, azóta viszont rengeteget emelkedett az ázsiójuk. Ettől persze még szokatlan, hogy a nagy rapsztár, Macklemore előttük lép fel, de tényleg örömteli, hogy ez a független, középkorú és mifelénk kissé obskúrusnak számító rockzenekar headliner lehet.

Ha van szokatlan fő fellépő az idei Szigeten, akkor az a Matt Berninger vezette The National. Nyolc évvel ezelőtt még kettővel korábbi sávban léptek fel a fesztiválon, azóta viszont rengeteget emelkedett az ázsiójuk. Ettől persze még szokatlan, hogy a nagy rapsztár, Macklemore előttük lép fel, de tényleg örömteli, hogy ez a független, középkorú és mifelénk kissé obskúrusnak számító rockzenekar headliner lehet.

Berninger, valamint a Dessner és Devendorf testvérek elég komoly tempót diktálnak az utóbbi időben, hiszen még két éve sincs, hogy a legutóbbi album, a Sleep Well Beast megjelent. Ráadásul azt a lemezt meg is turnéztatták (és még egy Grammyt is nyertek vele), a koncertsorozat befejeztével azonban nem mentek el pihenőre, hanem azonnal munkához láttak. Ennek két fő oka lehetett: egyrészt volt egy csomó daluk, amelyek nem kerültek fel a Sleep Well Beastre, másrészt megkereste őket Mike Mills film- és kliprendező (nem azonos az R.E.M. basszusgitárosával), hogy dolgozzanak együtt. A zenészek elküldték neki a dalokat, ő meg a hallottak hatására leforgatott egy rövidfilmet Alicia Vikander főszereplésével.

Az I Am Easy to Find album nem a hasonló című film soundtracklemeze, de érdemes a két alkotást külön kezelni, noha természetesen komoly szimbiózisban vannak egymással. Az album (amelynek borítóján Vikander szintén felbukkan) 64 perc hosszú, a film csak 27. Ami azt is jelenti, hogy utóbbiban nem hangoznak el teljes dalok, csak töredékek. Egy nő életét követjük benne végig mindenféle technikai és egyéb trükkök nélkül: a svéd színésznő csecsemőként és nyugdíjasként is a mostani fizimiskájával szerepel. A lényeg, hogy a sztori a női létről, a nőiségről szól, ami talán szokatlanul hat egy kizárólag férfiakból álló zenekartól, ám mint kiderült, mindenre van megoldás.

A lemezen rengeteg női énektéma hallható, melyek jelentős részét a korábbi Bowie-basszusgitárosnak, Gail Ann Dorsey-nak köszönhetjük. De nemcsak őt halljuk, hanem itt van még Sharon Van Etten, Mina Tindle (aki Bryce Dessner gitáros felesége), és ne feledkezzünk meg a frontember hitveséről, Carin Besserről, aki a szövegekben működött közre. Ezúttal kevesebb a gitár és jóval több a zongora, és szokatlan ritmikai megoldásokat is hallunk. Az első kislemeznek választott You Had Your Soul with You a Patti Smith és Robert Mapplethorpe előtt tisztelgő Roman Holiday, a Spoken Word-ös The Pull of You, a már tíz éve megírt Rylan, a Ligeti György kórusmunkáit is megidéző, szöveg nélküli Underwater és a záró Light Years a húzódalok. Viszont még ezekhez képest is kiemelkedik a címében az Óz, a csodák csodája-utalást hordozó és a szövegben az R.E.M.-et (Mike Mills, ugyebár…) is megemlítő Not in Kansas. Arról már ne is beszéljünk, hogy az albumcím meg a The National egy korábbi dalára, a Hard to Findra reflektál, de nem is ez a lényeg, hanem hogy hamar elrepül ez a bő egy óra, és minden egyes meghallgatással újabb izgalmas apróságokat fedez fel az ember. Rettentően várjuk a szigetes koncertet, és remélhetőleg nem fog nagyon megfogyatkozni a közönség, miután Macklemore lemegy a színpadról.

4AD, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.