Magyar Narancs: Hogyan kezdődött a Magic Mirror sikertörténete?
Sebesi István: Az ezredfordulón az akkori szigetes programfőnök, Kardos József – aki nyolc év kihagyás után, Szép Fruzsinát váltva ez évtől újra a Szigetnek dolgozik – ötlete volt, hogy legyen egy „más” jellegű programhelyszín a fesztiválon. A Sziget tulajdonosai és döntéshozói rögtön felkarolták az elképzelést, megkezdődtek az egyeztetések az LMBTQ-szervezetekkel meg a meleg-szórakozóhelyek vezetőivel, s engem is beajánlott egy barátnőm, mondván, hogy még 1991–92-ben társszervezője voltam az első hazai meleg- és leszbikus-filmfesztiválnak. De annak idején összehoztam transzvesztitashow-t a Zene Ünnepére, sőt még a Sziget színházi sátrába is. Gerendai Károllyal is ismertük már egymást, hiszen 1991-ben mindketten részt vettünk a legelső Budapesti Búcsú és benne Frank Zappa föllépésének megszervezésében. 2000 őszén mégis úgy kerültem a Magic Mirror előkészítésének élére, mint Pilátus a credóba, miután az egyeztetések során valahogy mindenki visszalépett a feladattól, s így hirtelen fölindulásból vállalkoztam rá én, hogy ne maradjon szégyenben a haza.
MN: Mi volt annak idején az alapkoncepció?
SI: Én sok hasonló projektet láttam Washingtonban, New Yorkban, Amszterdamban és persze Berlinben is, de a Szigeten az volt a kiindulópont, hogy egyszerre szóljon mindenkihez, legyen informatív és intellektuális, szórakoztasson is, és lehetőleg mindenből, filmből, fellépőből, zenéből a legjobbat prezentáljuk. Így aztán kialakult az a struktúra, amit a mai napig használunk. Vagyis a délutáni talk show-k keretében mindig igyekszünk az előző év queervonatkozású társadalmi-közéleti-kulturális fejleményeit áttekinteni. Albert Györgyi halála óta ezeket a beszélgetéseket Pálfi Balázs szerkeszti és vezeti. Ezt követően filmeket vetítünk, az utóbbi években a Berlinale munkatársainak közreműködésével, a Teddy Award keretében bemutatott alkotásokból válogatva, többnyire az alkotók jelenlétében, felzárkózva a nemzetközi trendhez. Az esti varietéinkkel pedig a Pesten már-már kihalt műfajt élesztettük újra, ami a hazaiaknak újdonság, a nyugatiaknak otthonos, de mindenki rendkívül szereti. Persze a tartalom évről évre mindig változik kicsit, hiszen időközben megjelent egy vagy már inkább két új generáció. Így aztán mindig változik az ízlés: a mai közönség már egészen más zenét hallgat, de az alap ugyanaz.
MN: A Magic Mirror létrejötte 2001-ben rögtön ki is váltotta Tarlós István zajos ellenszenvét. Ma is előfordul, hogy ez a „heteróbarát” intézmény ilyen ellenérzésekkel, támadásokkal találja szemben magát?
SI: Amit az akkori III. kerületi polgármester művelt, az – eufemisztikusan fogalmazva – nagyon nem volt szép dolog. Engem az külön is megrázott, hogy onnan jött a támadás, ahonnan éppenséggel támogatást vártunk volna. Szerencsére Gerendai született diplomata, s elképesztő bravúrral helyrerakta a dolgot. De a helyszínnek mindenképpen jót tett a botrány. Mert így még az is nálunk akart fellépni, akit nem is hívtunk; mindenki kötelezőnek érezte, hogy megnézzen minket; az akkori EU-nagykövet elvállalta a védnökséget… Szóval azon a nyáron kifejezetten celeb-találkozóhellyé avanzsáltunk. És ez mind a mai napig tart, aminek mi, dolgozók nagyon örülünk, mert egyfajta civil állásfoglalást stimulálunk a munkánkkal. Méghozzá úgy, hogy maga a helyszín egyáltalán nem militáns, nem követelőző, csupán jó ott lenni. Azóta egyébként támadás nem is ért minket, nem kifizetődő…
MN: Hogyan alakult az évek során a Magic Mirror publicitása?
SI: Érdekes, hogy a Magic Mirrornak külföldi recepciója a kezdeti botrányt kivéve hosszú évekig nem volt. Az áttörés, megmagyarázhatatlan módon, 2010-ben történt. Akkor hirtelen megjelentünk ajánlókban, tudósítottak tőlünk, lassan belekerültünk a nemzetközi szcénába. Aminek például az az eredménye, hogy bátran hívhatunk olyan klub-dj-ket, mint Tama Sumo vagy Andreas Baumecker, akik a Berghain Panorama bárjának rezidensei Berlinben. Valamint 2011-ben beválasztottak a nemzetközi Queer Programers Academybe, amelynek több mint 120 tagja van a világ minden részéről, így naprakészen tudjuk, hogy Dél-Koreától Patagóniáig, Alaszkától Kuala Lumpurig épp mi történik, ki lép fel, mi a téma, kik az új szereplők, mire kíváncsi a nemzetközi közönség. Ez pedig hatalmas segítség a programsorozat összeállításában.
MN: Ha már itt tartunk, milyen lesz az idei program? Kik jönnek, illetve kik jönnek vissza fellépni a sátorba?
SI: Aktuális queertémákról lesz majd szó minden délután a beszélgetős műsorpanelünkben. Utána a filmvetítéseken bemutatjuk a Sziget közönségének például az athéni Outview fesztivált, méghozzá igazgatóstul. De a Meleg férfiak, hideg diktatúrák című új film is műsoron szerepel majd: Takács Mária filmjét angol felirattal fogjuk vetíteni. Vendégünk lesz minden este a Hócipő kabaré, szombaton, augusztus 15-én pedig koncertet ad majd nálunk a PinUps zenekar. A hagyományos késő esti show-t idén Lakatos Márk vezényli, s lesznek artisták, táncosok, operaénekes, honi és nemzetközi sztárok. A házigazda pedig visszatérő vendégünk: Gloria Viagra, a berlini „Empire State Building”. És minden éjjel parti hajnalig…
