SZIGETMELLÉKLET

„Állásfoglalást stimulálunk”

Sebesi István – Magic Mirror

Zene

A tizenötödik évéhez elérkező Magic Mirror a Sziget egyik méltán népszerű és jellegzetes szeglete. A kezdetekről és az idei évről, régi támadásokról és új bulikról a helyszín felelősét kérdeztük.

Magyar Narancs: Hogyan kezdődött a Magic Mirror sikertörténete?

Sebesi István: Az ezredfordulón az akkori szigetes programfőnök, Kardos József – aki nyolc év kihagyás után, Szép Fruzsinát váltva ez évtől újra a Szigetnek dolgozik – ötlete volt, hogy legyen egy „más” jellegű programhelyszín a fesztiválon. A Sziget tulajdonosai és döntéshozói rögtön felkarolták az elképzelést, megkezdődtek az egyeztetések az LMBTQ-szervezetekkel meg a meleg-szórakozóhelyek vezetőivel, s engem is beajánlott egy barátnőm, mondván, hogy még 1991–92-ben társszervezője voltam az első hazai meleg- és leszbikus-filmfesztiválnak. De annak idején összehoztam transzvesztitashow-t a Zene Ünnepére, sőt még a Sziget színházi sátrába is. Gerendai Károllyal is ismertük már egymást, hiszen 1991-ben mindketten részt vettünk a legelső Budapesti Búcsú és benne Frank Zappa föllépésének megszervezésében. 2000 őszén mégis úgy kerültem a Magic Mirror előkészítésének élére, mint Pilátus a credóba, miután az egyeztetések során valahogy mindenki visszalépett a feladattól, s így hirtelen fölindulásból vállalkoztam rá én, hogy ne maradjon szégyenben a haza.

MN: Mi volt annak idején az alapkoncepció?

SI: Én sok hasonló projektet láttam Washingtonban, New Yorkban, Amszterdamban és persze Berlinben is, de a Szigeten az volt a kiindulópont, hogy egyszerre szóljon mindenkihez, legyen informatív és intellektuális, szórakoztasson is, és lehetőleg mindenből, filmből, fellépőből, zenéből a legjobbat prezentáljuk. Így aztán kialakult az a struktúra, amit a mai napig használunk. Vagyis a délutáni talk show-k keretében mindig igyekszünk az előző év queervonatkozású társadalmi-közéleti-kulturális fejleményeit áttekinteni. Albert Györgyi halála óta ezeket a beszélgetéseket Pálfi Balázs szerkeszti és vezeti. Ezt követően filmeket vetítünk, az utóbbi években a Berlinale munkatársainak közreműködésével, a Teddy Award keretében bemutatott alkotásokból válogatva, többnyire az alkotók jelenlétében, felzárkózva a nemzetközi trendhez. Az esti varietéinkkel pedig a Pesten már-már kihalt műfajt élesztettük újra, ami a hazaiaknak újdonság, a nyugatiaknak otthonos, de mindenki rendkívül szereti. Persze a tartalom évről évre mindig változik kicsit, hiszen időközben megjelent egy vagy már inkább két új generáció. Így aztán mindig változik az ízlés: a mai közönség már egészen más zenét hallgat, de az alap ugyanaz.

MN: A Magic Mirror létrejötte 2001-ben rögtön ki is váltotta Tarlós István zajos ellenszenvét. Ma is előfordul, hogy ez a „heteróbarát” intézmény ilyen ellenérzésekkel, támadásokkal találja szemben magát?

SI: Amit az akkori III. kerületi polgármester művelt, az – eufemisztikusan fogalmazva – nagyon nem volt szép dolog. Engem az külön is megrázott, hogy onnan jött a támadás, ahonnan éppenséggel támogatást vártunk volna. Szerencsére Gerendai született diplomata, s elképesztő bravúrral helyrerakta a dolgot. De a helyszínnek mindenképpen jót tett a botrány. Mert így még az is nálunk akart fellépni, akit nem is hívtunk; mindenki kötelezőnek érezte, hogy megnézzen minket; az akkori EU-nagykövet elvállalta a védnökséget… Szóval azon a nyáron kifejezetten celeb-találkozóhellyé avanzsáltunk. És ez mind a mai napig tart, aminek mi, dolgozók nagyon örülünk, mert egyfajta civil állásfoglalást stimulálunk a munkánkkal. Méghozzá úgy, hogy maga a helyszín egyáltalán nem militáns, nem követelőző, csupán jó ott lenni. Azóta egyébként támadás nem is ért minket, nem kifizetődő…

MN: Hogyan alakult az évek során a Magic Mirror publicitása?

SI: Érdekes, hogy a Magic Mirrornak külföldi recepciója a kezdeti botrányt kivéve hosszú évekig nem volt. Az áttörés, megmagyarázhatatlan módon, 2010-ben történt. Akkor hirtelen megjelentünk ajánlókban, tudósítottak tőlünk, lassan belekerültünk a nemzetközi szcénába. Aminek például az az eredménye, hogy bátran hívhatunk olyan klub-dj-ket, mint Tama Sumo vagy Andreas Baumecker, akik a Berghain Panorama bárjának rezidensei Berlinben. Valamint 2011-ben beválasztottak a nemzetközi Queer Programers Academybe, amelynek több mint 120 tagja van a világ minden részéről, így naprakészen tudjuk, hogy Dél-Koreától Patagóniáig, Alaszkától Kuala Lumpurig épp mi történik, ki lép fel, mi a téma, kik az új szereplők, mire kíváncsi a nemzetközi közönség. Ez pedig hatalmas segítség a programsorozat összeállításában.

MN: Ha már itt tartunk, milyen lesz az idei program? Kik jönnek, illetve kik jönnek vissza fellépni a sátorba?

SI: Aktuális queertémákról lesz majd szó minden délután a beszélgetős műsorpanelünkben. Utána a filmvetítéseken bemutatjuk a Sziget közönségének például az athéni Outview fesztivált, méghozzá igazgatóstul. De a Meleg férfiak, hideg diktatúrák című új film is műsoron szerepel majd: Takács Mária filmjét angol felirattal fogjuk vetíteni. Vendégünk lesz minden este a Hócipő kabaré, szombaton, augusztus 15-én pedig koncertet ad majd nálunk a PinUps zenekar. A hagyományos késő esti show-t idén Lakatos Márk vezényli, s lesznek artisták, táncosok, operaénekes, honi és nemzetközi sztárok. A házigazda pedig visszatérő vendégünk: Gloria Viagra, a berlini „Empire State Building”. És minden éjjel parti hajnalig…

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.