Zene

Csalog Gábor vasárnapi sorozata első délutánján egy koncerten két koncertet adott. Sőt, voltaképpen hármat, mivel az első rész is két élesen elkülönülő szakaszra bomlott. Bevallom, a sűrű program és a roppant koncentrációt igénylő művek befogadási nehézségei miatt magam beértem volna csak az első etappal, amelyben Liszt és Kurtág műveiből adott tematikus válogatást.

Napjaink elektronikus tánczenéiben határozott tendencia a frissebb, de a retróval rendre kacérkodó műfaji innovációk és a kilencvenes évek (az e-muzsikák aranykora) zenéinek kreatív szembesítése.

Költő, zenész, fotós és performer, a Trabant zenekar alapító tagja. Jelenleg Koppenhágában él családjával, idén 60 éves. Az interjú legutóbbi hazalátogatásakor készült.

A Zeneakadémia tán újkorában sem volt enynyire szecessziós, mint most, hogy minden egyes arany babérmintát gondos kezek vikszeltek fényesre. És hát a csillár, nos, a csillárról is ódákat lehet zengeni, simán elhomályosítja az alant próbálkozó művészt, aki leginkább zongorajátékával és kockás ingével igyekszik magára vonni a figyelmet.

A dél-londoni Ashley Burchett, ismertebb nevén Ø [Phase] a kompromisszummentes, sötét tónusú techno egyik biztos kezű előadója, aki több mint tizenkét aktív évvel a háta mögött már jól tudja, mi működik a tánctéren, és mi nem.

A Fesztiválzenekar hangversenyére eredetileg elvárt világhírű művésznő helyett egy másik nagyszerű pianista érkezik, aki nem romantikus zongoraversenyt, hanem Mozart-koncertet játszik: ez a komplex mintázat rövid időn belül másodszor fordul elő ebben az évadban. Igaz, a zeneakadémiai koncertekre invitált Martha Argerich lemondása már hetekkel korábban tudottá vált, s helyettese, Mihail Pletnyov most újfent bizonyította nagyszerű, biztos technikájú, bár enyhén hűvös-rezervált hangszeres művészetét.

Nagyhét vagy legalábbis nagy hét vár reánk a koncerttermekben az elkövetkező napok során, s ennek csúcspontját előreláthatólag egy nagy és minden porcikájában izgalmas operai világsztár budapesti debütálása jelenti majd.

A mai popzene leghíresebb ikerpárja nemrég először járt Budapesten, hogy bemutassa szintipopos új lemezét, a Heartthrobot. A koncert előtt Tegan Quinnel slágeresedésről, tévésorozatokról és neveletlen rajongókról beszélgettünk.

A portlandi Red Fangnek alaposan fel volt adva a lecke a zenekarok életében általában is vízválasztónak tartott harmadik lemeznél. Már a két kis példányszámú EP dalaiból összegyúrt debütáló lemez (Red Fang) is ígéretesre sikeredett, a kellően slágeres Prehistoric Dognak, valamint a hozzá forgatott, kicsit redneck módra bugyuta, mégis valahol vicces klipnek köszönhetően pedig hamar ott találta magát a zenekar a komolyabb reménységek közt.

Jobb, ha az elején tisztázzuk: megdöbbentő fejleményekkel nem szolgálhatok. Az első WOMEX-et 1994-ben rendezték Berlinben, így ha a 96-osat nem fújták volna le Koppenhágában, akkor már huszadszor konstatálhattam volna, hogy a világzene MIDEM-jén nem fog semmi átok.

"Ha azt mondják, hogy na végre, megjött az eszed: megalkudtál valamiben, abban biztos lehetsz" - fenyeget a Farkastörvények megjelenése óta a programadó Akela-dal, a Farkasok vagyunk.

A Filharmóniai Társaság koncertje, - amelyet vendégkarmesterként az amerikai második liga érdemes képviselője, a 2011-ig Seattle komolyzenei életét vaskézzel uraló Gerard Schwarz irányított, két, egymástól fényévnyi távolságban elhelyezkedő művet párosított össze.

Másfél évvel ezelőttig Amanda Palmer egyike volt a hívei által forrón imádott, táborának mérsékelten tágas körén kívül azonban már nehezen azonosítható zenészeknek. Aztán hirtelen minden megváltozott.

Mihály Tamás szerint megtévesztés az Omega Oratórium nevű templomi turnét Omega-produkciónak nevezni, mert abban sem ő, sem Molnár György nem vesz részt. Kóbor János szerint viszont időskorban már csak ez a templomi, szimfonikus, orgonás fellépés vállalható.