„Az ún. Omega Oratórium produkciónak sem Mihály Tamás, sem Molnár György nem részese, nem is lépnek fel benne. Ennek megfelelően minden olyan megjelenés, hirdetés, oldal vagy leírás, ahol Omega-produkcióként tüntetik fel, illetve a klasszikus 5 tagú felállással szerepel, egyszerű megtévesztés. Az Omega Oratórium NEM Omega-produkció.” Ennek a helyreigazításnak a közzétételét kérte – igencsak mérsékelt sikerrel – a nevezett produkcióról beszámoló lapoktól Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa, miközben Kóbor János (Mecky) és Benkő László kisegítő zenészekkel templomokban turnéznak az Omega Oratóriummal. A gitárnál Szekeres Tamás, basszuson Szöllössy Kati játszik.
„Azért nem vagyunk benne sem a Rapszódia, sem a Szimfónia, sem az Oratórium című produkciókban, mert Kóbor valószínűleg eleve így tervezte – mondja a Narancsnak Mihály Tamás (Misi). – Soha nem hívott, mi is az újságokból tudtuk meg, hogy ilyesmik készülnek. Ez az egész az ő ötlete volt, és úgy gondolta, ehhez mi ketten nem kellünk. Azt gondolja mint frontember, hogy ő azonos az Omega névvel, ezért elég, ha ő ott van, így nyugodt szívvel használja az Omega előnevet – ami a közönség nagy részéből, meg kell mondjam, semmiféle reakciót nem váltott ki: pont úgy élvezték, mintha az eredeti felállásban játszottunk volna.”
| ||
Kóbor János ugyanakkor a Narancs kérdésére már azt is visszautasítja, hogy egyáltalán különösebben tervezte volna az Oratórium létrehozását. „Én nem vagyok mélyen vallásos ember, ez az egész dolog váratlanul jött: tavaly az ortodox egyház kitüntette a zenekar tagjait, aztán a szüleim lakhelyén, Bátaszéken történt egy tragédia a templommal. Így jött, hogy csináljuk meg segélykoncertként az Oratóriumot, de azt a fene se gondolta, hogy ekkora lesz az érdeklődés. Egyszeri alkalomnak tűnt, nem így lett. Hogy így alakult, nincs senki kizárva: ha akarna, akár már holnap beállhatna Misi is” – szögezi le Kóbor. A siker valóban jelentős: az első alkalom óta nemcsak az ország több templomába hívták őket, de szerte Európában többen jelezték, hogy szívesen látnák a produkciót. „Elefánt (Molnár György – a szerk.) és Misi korábban már az Omega Szimfóniával és az Omega Rapszódiával sem értettek egyet; Elefánt mindig mondta, hogy sosem szerette az efféle cincogást. Misiről meg úgy éreztem, vele sem kell erőltetni ezt az egészet; már az ötvenéves jubileumi turnén is sokszor láttam, hogy úgy adja át a basszusgitárt Szöllössy Katinak, mint aki ezzel kifejezi, hogy megtalálta az utódját. Többször pedzegette, hogy kell-e ezt nekünk még ennyi idősen is csinálni – és ebben teljesen egyet is értek vele.”
Kóbor ugyanis, amint a Narancsnak elmondta, a mostani felállás vagy a régi és új tagok kérdésében nem zenekari viszályt vagy vitahelyzetet lát, hanem tulajdonképpen a visszavonulás gesztusát. „Nincs ebben semmi Misi vagy Molnár ellen. Arról van szó, hogy a mindhalálig rock and roll nagyon szép elv, de nem igaz. Fizikailag ugyan kutya bajom, lelkileg mégis úgy érzem, hogy a szó rossz értelmében anakronisztikus eljátszanunk az örökifjakat. Nem kell úgy tennünk, mintha ott lennénk, ahol mondjuk a Quimby, és a mienk lenne a pálya, amíg tolószékben le nem tolnak minket a színpadról. Nem volt ugyan nagy búcsúkoncert, de magunk között eldöntöttük, hogy most már nem szeretnénk simán csak tovább folytatni az Omegát, legfeljebb valami hatalmas bulinak, egy újabb Népstadionnak lehetne már értelme. Épp ezért gondoltam, hogy egy templomi fellépés akkor már sokkal inkább vállalható” – magyarázza Kóbor, hozzátéve, hogy kompromisszummentes, valódi rockzenét akartak, a hely követelményeinek is megfelelő formában. A dolog sikerült is: „A püspök úrnak is nagyon tetszett a szegedi Oratórium.”
| ||
Kóbor ugyanakkor pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, Mihály idegenkedik az egésztől: „Szerintem az Omega zenéje dobbal, gitárokkal, lézerrel nem templomba való, hanem koncerttermekbe, akárhogy is nyakon öntik kórussal, templomi orgonával, szimfonikus zenekarral. Én részemről egy templomhoz méltó, unplugged, csöndes, visszafogott, ünnepélyes koncertet el tudtam volna képzelni, de hát senki nem kérte ki a véleményemet” – mondja Mihály. Szerinte emellett „Kóbor János valószínűleg úgy gondolta, hogy megspórol néhány vitát velem, velünk, és külsősökkel dolgoztat, akik szó nélkül végrehajtják, amit mond”.
Kóbor azonban igen nyitottan viszonyul ahhoz a kérdéshez, hogy ki az Omega tagja, és ki nem az. „Mindenki omegás, aki ennek az ötven évnek részese volt: a kisegítők, a vokalisták, vagy akár Presser, Laux. Ők sincsenek most itt, pedig minden alkotó mindenkori tag. Az Oratórium az életmű egy oldalhajtása, amiből olyan sok volt eddig is” – véli. Azt mindenesetre Mihály is kijelenti: „Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy bár ebben a produkcióban nem veszünk részt, ha a jövőben hagyományos Omega-koncert szerveződik, abban természetesen részt veszünk.” Erről pedig – Mihály szerint – már vannak is tervek.
