Miért mondott le Kóbor János régi társairól?

  • Kovács Bálint
  • 2013. december 7.

Zene

Mihály Tamás szerint megtévesztés az Omega Oratórium nevű templomi turnét Omega-produkciónak nevezni, mert abban sem ő, sem Molnár György nem vesz részt. Kóbor János szerint viszont időskorban már csak ez a templomi, szimfonikus, orgonás fellépés vállalható.

„Az ún. Omega Oratórium produkciónak sem Mihály Tamás, sem Molnár György nem részese, nem is lépnek fel benne. Ennek megfelelően minden olyan megjelenés, hirdetés, oldal vagy leírás, ahol Omega-produkcióként tüntetik fel, illetve a klasszikus 5 tagú felállással szerepel, egyszerű megtévesztés. Az Omega Oratórium NEM Omega-produkció.” Ennek a helyreigazításnak a közzétételét kérte – igencsak mérsékelt sikerrel – a nevezett produkcióról beszámoló lapoktól Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa, miközben Kóbor János (Mecky) és Benkő László kisegítő zenészekkel templomokban turnéznak az Omega Oratóriummal. A gitárnál Szekeres Tamás, basszuson Szöllössy Kati játszik.

„Azért nem vagyunk benne sem a Rapszódia, sem a Szimfónia, sem az Oratórium című produkciókban, mert Kóbor valószínűleg eleve így tervezte – mondja a Narancsnak Mihály Tamás (Misi). – Soha nem hívott, mi is az újságokból tudtuk meg, hogy ilyesmik készülnek. Ez az egész az ő ötlete volt, és úgy gondolta, ehhez mi ketten nem kellünk. Azt gondolja mint frontember, hogy ő azonos az Omega névvel, ezért elég, ha ő ott van, így nyugodt szívvel használja az Omega előnevet – ami a közönség nagy részéből, meg kell mondjam, semmiféle reakciót nem váltott ki: pont úgy élvezték, mintha az eredeti felállásban játszottunk volna.”

Itt még együtt: március 15.

Itt még együtt: március 15.

Fotó: MTI – Koszticsák Szilárd

Kóbor János ugyanakkor a Narancs kérdésére már azt is visszautasítja, hogy egyáltalán különösebben tervezte volna az Oratórium létrehozását. „Én nem vagyok mélyen vallásos ember, ez az egész dolog váratlanul jött: tavaly az ortodox egyház kitüntette a zenekar tagjait, aztán a szüleim lakhelyén, Bátaszéken történt egy tragédia a templommal. Így jött, hogy csináljuk meg segélykoncertként az Oratóriumot, de azt a fene se gondolta, hogy ekkora lesz az érdeklődés. Egyszeri alkalomnak tűnt, nem így lett. Hogy így alakult, nincs senki kizárva: ha akarna, akár már holnap beállhatna Misi is” – szögezi le Kóbor. A siker valóban jelentős: az első alkalom óta nemcsak az ország több templomába hívták őket, de szerte Európában többen jelezték, hogy szívesen látnák a produkciót. „Elefánt (Molnár György – a szerk.) és Misi korábban már az Omega Szimfóniával és az Omega Rapszódiával sem értettek egyet; Elefánt mindig mondta, hogy sosem szerette az efféle cincogást. Misiről meg úgy éreztem, vele sem kell erőltetni ezt az egészet; már az ötvenéves jubileumi turnén is sokszor láttam, hogy úgy adja át a basszusgitárt Szöllössy Katinak, mint aki ezzel kifejezi, hogy megtalálta az utódját. Többször pedzegette, hogy kell-e ezt nekünk még ennyi idősen is csinálni – és ebben teljesen egyet is értek vele.”

Kóbor ugyanis, amint a Narancsnak elmondta, a mostani felállás vagy a régi és új tagok kérdésében nem zenekari viszályt vagy vitahelyzetet lát, hanem tulajdonképpen a visszavonulás gesztusát. „Nincs ebben semmi Misi vagy Molnár ellen. Arról van szó, hogy a mindhalálig rock and roll nagyon szép elv, de nem igaz. Fizikailag ugyan kutya bajom, lelkileg mégis úgy érzem, hogy a szó rossz értelmében anakronisztikus eljátszanunk az örökifjakat. Nem kell úgy tennünk, mintha ott lennénk, ahol mondjuk a Quimby, és a mienk lenne a pálya, amíg tolószékben le nem tolnak minket a színpadról. Nem volt ugyan nagy búcsúkoncert, de magunk között eldöntöttük, hogy most már nem szeretnénk simán csak tovább folytatni az Omegát, legfeljebb valami hatalmas bulinak, egy újabb Népstadionnak lehetne már értelme. Épp ezért gondoltam, hogy egy templomi fellépés akkor már sokkal inkább vállalható” – magyarázza Kóbor, hozzátéve, hogy kompromisszummentes, valódi rockzenét akartak, a hely követelményeinek is megfelelő formában. A dolog sikerült is: „A püspök úrnak is nagyon tetszett a szegedi Oratórium.”

false

 

Fotó: MTI – Sóki Tamás

Kóbor ugyanakkor pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, Mihály idegenkedik az egésztől: „Szerintem az Omega zenéje dobbal, gitárokkal, lézerrel nem templomba való, hanem koncerttermekbe, akárhogy is nyakon öntik kórussal, templomi orgonával, szimfonikus zenekarral. Én részemről egy templomhoz méltó, unplugged, csöndes, visszafogott, ünnepélyes koncertet el tudtam volna képzelni, de hát senki nem kérte ki a véleményemet” – mondja Mihály. Szerinte emellett „Kóbor János valószínűleg úgy gondolta, hogy megspórol néhány vitát velem, velünk, és külsősökkel dolgoztat, akik szó nélkül végrehajtják, amit mond”.

Kóbor azonban igen nyitottan viszonyul ahhoz a kérdéshez, hogy ki az Omega tagja, és ki nem az. „Mindenki omegás, aki ennek az ötven évnek részese volt: a kisegítők, a vokalisták, vagy akár Presser, Laux. Ők sincsenek most itt, pedig minden alkotó mindenkori tag. Az Oratórium az életmű egy oldalhajtása, amiből olyan sok volt eddig is” – véli. Azt mindenesetre Mihály is kijelenti: „Nyomatékosan  szeretném hangsúlyozni, hogy bár ebben a produkcióban nem veszünk részt, ha a jövőben hagyományos Omega-koncert szerveződik, abban természetesen részt veszünk.” Erről pedig – Mihály szerint – már vannak is tervek.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.