mi a kotta?

Urak, asszonyságok

  • mi a kotta
  • 2013. december 7.

Zene

Nagyhét vagy legalábbis nagy hét vár reánk a koncerttermekben az elkövetkező napok során, s ennek csúcspontját előreláthatólag egy nagy és minden porcikájában izgalmas operai világsztár budapesti debütálása jelenti majd.

Az amerikai mezzoszoprán, Joyce DiDonato (képünkön) lesz ez a vendég, akit az év elején Stuart Mária szerepében láthattunk egy MET-közvetítésen, s aki most testi valójában is királynőként, sőt királynőkként tűnik majd fel a pódiumon, hiszen Kleopátrától Octaviáig antik fejedelmi hölgyek barokk áriáinak füzérét fogja énekelni a remek Complesso Barocco kíséretében (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 9., fél nyolc). Egy teremmel odébb, immár HD-közvetítésen keresztül DiDonato ugyancsak világraszóló honfitársnője, Patricia Racette énekli majd a Tosca címszerepét, s az operai világ legnevesebb nyílt leszbikusának oldalán a megnyerő tenorsztár, Roberto Alagna készül tündökölni a felvilágosodott Cavaradossi lovag szólamában (Fesztivál Színház, november 9., hét óra).

A Zeneakadémián mindeközben tovább zajlik majd a Fesztiválzenekar - Mihail Pletnyov vendégszereplésével ékes - hosszú hétvégéje, Takács-Nagy Gábor vezénylete alatt (november 8. és 10., háromnegyed nyolc, november 9., fél négy). Az itt kvázi nyitány gyanánt felhangzó szimfonikus költemény, a Mazeppa azután közvetlenül a fesztiválzenekari sorozat nyomában, az "budai Danubia Zenekar koncertjén is programindító szerepben fog felénk vágtázni (Zeneakadémia, november 11., fél nyolc). Az óbudaiak hangversenyének második felét az elnyűhetetlenül populáris Carmina Burana előadása teszi majd ki, s külön érdekességnek ígérkezik, hogy az Orff-mű tenorszólójára a musicalek révén megismert Serbán Attila vállalkozik. "Hajdan szép hattyú voltam én. / Úsztam a tó kék, mély vizén. / Oly boldog voltam, én szegény" - panaszolja majd Serbán a nyárson sülő gúnár sorsát, komikus és egyszersmind kényelmetlen magasságokba kényszerítve énekhangját.

"A Torre di Venerére való emlékezésnek kellemetlen a levegője." Ezzel a mondattal indul a világirodalom leghíresebb "tragikus úti élménye", a Mario és a varázsló, mely Mann-elbeszélésből Vajda János működésének hála az utolsó negyedszázad talán legsikeresebb magyar operájává vált. Az 1988-ban ősbemutatott egyfelvonásos most visszatér az Operába, egészen pontosan az immár hivatalosan is újranyitott Erkel Színházba, ahol is A kékszakállú herceg várával fog megosztozni az újdonat premieren (november 9., hét óra). A Héja Domonkos által vezényelt előadáson a két főszerepet, eminnen Cipolla lovagot, amonnan a Kékszakállút egyként Bretz Gábor alakítja majd, míg a rútul csókra csábított pincér, Mario Nagy Ervin személyében lép elénk.

S végül keddre is jut egy vendég világnagyság, ezúttal zeneszerző: a zenei minimalizmus atyamestere, Steve Reich (Zeneakadémia, november 12., fél nyolc). A Zeneakadémia tiszteletbeli professzorának műveit Rácz Zoltán irányítása alatt szólaltatják majd meg az intézmény növendékei, s a kompozíciók sorában ott szerepel majd a Mallet Quartet is, amelyet Reich éppen Ráczék számára, az Amadinda fennállásának 25. évfordulójára komponált 2009-ben.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.