mi a kotta?

Urak, asszonyságok

  • mi a kotta
  • 2013. december 7.

Zene

Nagyhét vagy legalábbis nagy hét vár reánk a koncerttermekben az elkövetkező napok során, s ennek csúcspontját előreláthatólag egy nagy és minden porcikájában izgalmas operai világsztár budapesti debütálása jelenti majd.

Az amerikai mezzoszoprán, Joyce DiDonato (képünkön) lesz ez a vendég, akit az év elején Stuart Mária szerepében láthattunk egy MET-közvetítésen, s aki most testi valójában is királynőként, sőt királynőkként tűnik majd fel a pódiumon, hiszen Kleopátrától Octaviáig antik fejedelmi hölgyek barokk áriáinak füzérét fogja énekelni a remek Complesso Barocco kíséretében (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 9., fél nyolc). Egy teremmel odébb, immár HD-közvetítésen keresztül DiDonato ugyancsak világraszóló honfitársnője, Patricia Racette énekli majd a Tosca címszerepét, s az operai világ legnevesebb nyílt leszbikusának oldalán a megnyerő tenorsztár, Roberto Alagna készül tündökölni a felvilágosodott Cavaradossi lovag szólamában (Fesztivál Színház, november 9., hét óra).

A Zeneakadémián mindeközben tovább zajlik majd a Fesztiválzenekar - Mihail Pletnyov vendégszereplésével ékes - hosszú hétvégéje, Takács-Nagy Gábor vezénylete alatt (november 8. és 10., háromnegyed nyolc, november 9., fél négy). Az itt kvázi nyitány gyanánt felhangzó szimfonikus költemény, a Mazeppa azután közvetlenül a fesztiválzenekari sorozat nyomában, az "budai Danubia Zenekar koncertjén is programindító szerepben fog felénk vágtázni (Zeneakadémia, november 11., fél nyolc). Az óbudaiak hangversenyének második felét az elnyűhetetlenül populáris Carmina Burana előadása teszi majd ki, s külön érdekességnek ígérkezik, hogy az Orff-mű tenorszólójára a musicalek révén megismert Serbán Attila vállalkozik. "Hajdan szép hattyú voltam én. / Úsztam a tó kék, mély vizén. / Oly boldog voltam, én szegény" - panaszolja majd Serbán a nyárson sülő gúnár sorsát, komikus és egyszersmind kényelmetlen magasságokba kényszerítve énekhangját.

"A Torre di Venerére való emlékezésnek kellemetlen a levegője." Ezzel a mondattal indul a világirodalom leghíresebb "tragikus úti élménye", a Mario és a varázsló, mely Mann-elbeszélésből Vajda János működésének hála az utolsó negyedszázad talán legsikeresebb magyar operájává vált. Az 1988-ban ősbemutatott egyfelvonásos most visszatér az Operába, egészen pontosan az immár hivatalosan is újranyitott Erkel Színházba, ahol is A kékszakállú herceg várával fog megosztozni az újdonat premieren (november 9., hét óra). A Héja Domonkos által vezényelt előadáson a két főszerepet, eminnen Cipolla lovagot, amonnan a Kékszakállút egyként Bretz Gábor alakítja majd, míg a rútul csókra csábított pincér, Mario Nagy Ervin személyében lép elénk.

S végül keddre is jut egy vendég világnagyság, ezúttal zeneszerző: a zenei minimalizmus atyamestere, Steve Reich (Zeneakadémia, november 12., fél nyolc). A Zeneakadémia tiszteletbeli professzorának műveit Rácz Zoltán irányítása alatt szólaltatják majd meg az intézmény növendékei, s a kompozíciók sorában ott szerepel majd a Mallet Quartet is, amelyet Reich éppen Ráczék számára, az Amadinda fennállásának 25. évfordulójára komponált 2009-ben.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.