Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Lemez

Red Fang: Whales And Leeches

  • V. Á.
  • 2013. december 7.

Zene

A portlandi Red Fangnek alaposan fel volt adva a lecke a zenekarok életében általában is vízválasztónak tartott harmadik lemeznél. Már a két kis példányszámú EP dalaiból összegyúrt debütáló lemez (Red Fang) is ígéretesre sikeredett, a kellően slágeres Prehistoric Dognak, valamint a hozzá forgatott, kicsit redneck módra bugyuta, mégis valahol vicces klipnek köszönhetően pedig hamar ott találta magát a zenekar a komolyabb reménységek közt.

A kettes Murder The Mountains aztán már faltól falig hibátlan lett: ha elképzelünk egy stonerből indult, Helmettel, Unsane-nel és egyéb zajos gitárzenékkel is flörtölő zenekart imádnivaló lendülettel, akkor nagyjából tudjuk is, miről volt szó. Ráadásul itt is sikerült közel tökéletes videókat gyártani: a Wires klipjével például, amiben egy komplett video költségvetésére elegendő tárgyat törnek szét egy romos autóval, úgy kétmillió YouTube-felhasználó élte át újra legdestruktívabb gyerekkori fantáziáit.

Az ígéretes riffel induló Whales And Leeches homogénebb és sötétebb, mint az elődje volt. Meglehet, az oregoniak úgynevezett felnőtt zenekar képét akarták mutatni, mindenesetre nincsenek azonnal ható dalok, mint az elődjén: talán csak a No Hope című háromperces, punkos csapkodás hívja fel magára egyből a figyelmet. Van viszont komoly mennyiségű elborult riffelés és egy csodálatosan goromba, hétperces, Melvins ihlette sludge-monstrum (a Dawn Rising) - így a lemezhez akkor is érdemes visszatérni, ha az ember az első hallgatás után már képzeletben eltemette az előző lemez vidám fickóit. A februári koncerten minden kiderül.

Relapse, 2013

alá

Előző cikk a rovatban Túlélővásár
Következő cikk a rovatban "Tudunk viselkedni" - Tegan and Sara interjú

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

Visszhang

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

Visszhang

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

Visszhang

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Visszhang

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

Visszhang

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

Visszhang

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.