Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Lemez

Red Fang: Whales And Leeches

  • V. Á.
  • 2013. december 7.

Zene

A portlandi Red Fangnek alaposan fel volt adva a lecke a zenekarok életében általában is vízválasztónak tartott harmadik lemeznél. Már a két kis példányszámú EP dalaiból összegyúrt debütáló lemez (Red Fang) is ígéretesre sikeredett, a kellően slágeres Prehistoric Dognak, valamint a hozzá forgatott, kicsit redneck módra bugyuta, mégis valahol vicces klipnek köszönhetően pedig hamar ott találta magát a zenekar a komolyabb reménységek közt.

A kettes Murder The Mountains aztán már faltól falig hibátlan lett: ha elképzelünk egy stonerből indult, Helmettel, Unsane-nel és egyéb zajos gitárzenékkel is flörtölő zenekart imádnivaló lendülettel, akkor nagyjából tudjuk is, miről volt szó. Ráadásul itt is sikerült közel tökéletes videókat gyártani: a Wires klipjével például, amiben egy komplett video költségvetésére elegendő tárgyat törnek szét egy romos autóval, úgy kétmillió YouTube-felhasználó élte át újra legdestruktívabb gyerekkori fantáziáit.

Az ígéretes riffel induló Whales And Leeches homogénebb és sötétebb, mint az elődje volt. Meglehet, az oregoniak úgynevezett felnőtt zenekar képét akarták mutatni, mindenesetre nincsenek azonnal ható dalok, mint az elődjén: talán csak a No Hope című háromperces, punkos csapkodás hívja fel magára egyből a figyelmet. Van viszont komoly mennyiségű elborult riffelés és egy csodálatosan goromba, hétperces, Melvins ihlette sludge-monstrum (a Dawn Rising) - így a lemezhez akkor is érdemes visszatérni, ha az ember az első hallgatás után már képzeletben eltemette az előző lemez vidám fickóit. A februári koncerten minden kiderül.

Relapse, 2013

alá

Előző cikk a rovatban Túlélővásár
Következő cikk a rovatban "Tudunk viselkedni" - Tegan and Sara interjú

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

Kritika

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

Kritika

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

Kritika

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

Kritika

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Kritika

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

Kritika

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

Kritika

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.