A kettes Murder The Mountains aztán már faltól falig hibátlan lett: ha elképzelünk egy stonerből indult, Helmettel, Unsane-nel és egyéb zajos gitárzenékkel is flörtölő zenekart imádnivaló lendülettel, akkor nagyjából tudjuk is, miről volt szó. Ráadásul itt is sikerült közel tökéletes videókat gyártani: a Wires klipjével például, amiben egy komplett video költségvetésére elegendő tárgyat törnek szét egy romos autóval, úgy kétmillió YouTube-felhasználó élte át újra legdestruktívabb gyerekkori fantáziáit.
Az ígéretes riffel induló Whales And Leeches homogénebb és sötétebb, mint az elődje volt. Meglehet, az oregoniak úgynevezett felnőtt zenekar képét akarták mutatni, mindenesetre nincsenek azonnal ható dalok, mint az elődjén: talán csak a No Hope című háromperces, punkos csapkodás hívja fel magára egyből a figyelmet. Van viszont komoly mennyiségű elborult riffelés és egy csodálatosan goromba, hétperces, Melvins ihlette sludge-monstrum (a Dawn Rising) - így a lemezhez akkor is érdemes visszatérni, ha az ember az első hallgatás után már képzeletben eltemette az előző lemez vidám fickóit. A februári koncerten minden kiderül.
Relapse, 2013
alá
