Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Lemez

Red Fang: Whales And Leeches

  • V. Á.
  • 2013. december 7.

Zene

A portlandi Red Fangnek alaposan fel volt adva a lecke a zenekarok életében általában is vízválasztónak tartott harmadik lemeznél. Már a két kis példányszámú EP dalaiból összegyúrt debütáló lemez (Red Fang) is ígéretesre sikeredett, a kellően slágeres Prehistoric Dognak, valamint a hozzá forgatott, kicsit redneck módra bugyuta, mégis valahol vicces klipnek köszönhetően pedig hamar ott találta magát a zenekar a komolyabb reménységek közt.

A kettes Murder The Mountains aztán már faltól falig hibátlan lett: ha elképzelünk egy stonerből indult, Helmettel, Unsane-nel és egyéb zajos gitárzenékkel is flörtölő zenekart imádnivaló lendülettel, akkor nagyjából tudjuk is, miről volt szó. Ráadásul itt is sikerült közel tökéletes videókat gyártani: a Wires klipjével például, amiben egy komplett video költségvetésére elegendő tárgyat törnek szét egy romos autóval, úgy kétmillió YouTube-felhasználó élte át újra legdestruktívabb gyerekkori fantáziáit.

Az ígéretes riffel induló Whales And Leeches homogénebb és sötétebb, mint az elődje volt. Meglehet, az oregoniak úgynevezett felnőtt zenekar képét akarták mutatni, mindenesetre nincsenek azonnal ható dalok, mint az elődjén: talán csak a No Hope című háromperces, punkos csapkodás hívja fel magára egyből a figyelmet. Van viszont komoly mennyiségű elborult riffelés és egy csodálatosan goromba, hétperces, Melvins ihlette sludge-monstrum (a Dawn Rising) - így a lemezhez akkor is érdemes visszatérni, ha az ember az első hallgatás után már képzeletben eltemette az előző lemez vidám fickóit. A februári koncerten minden kiderül.

Relapse, 2013

alá

Előző cikk a rovatban Túlélővásár
Következő cikk a rovatban "Tudunk viselkedni" - Tegan and Sara interjú

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

Kritika

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

Kritika

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Kritika

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Kritika

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

Kritika

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

A szerk.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”