Koncert

Brad Mehldau

  • - kg -
  • 2013. december 14.

Zene

A Zeneakadémia tán újkorában sem volt enynyire szecessziós, mint most, hogy minden egyes arany babérmintát gondos kezek vikszeltek fényesre. És hát a csillár, nos, a csillárról is ódákat lehet zengeni, simán elhomályosítja az alant próbálkozó művészt, aki leginkább zongorajátékával és kockás ingével igyekszik magára vonni a figyelmet.

Ez kezdetben sikerül is, hiába a gömbölyded fali díszek rosszallása, a kockás inges alak hamar magára talál a szecessziós őrületben, s ahogy az a jobb dzsesszkoncerteken lenni szokott, szabad asszociációkra ösztönző, mélyen személyes játékával, mely a húszéves koncertmúltra visszatekintő ujjak és a Steinway & Sons-billentyűk találkozásából áll elő, könnyedén felszámolja a mocorgást a széksorok közt.

A dzsessztől és a szecessziótól is idegen mocorgás, mely a hallgatói fenék és a réginél jóval kellemesebb székek találkozásából áll elő, akkor kezd ismét dominánssá válni a pompás teremben, amikor a kockás világsztár lekerekített dallamai az általános jólneveltség, a kifogástalan ízlés és a világszínvonalú kellem kissé unalmas köreit kezdik futni - szelíd emelkedőkkel és puha lejtőkkel, mondanunk sem kell, csillármagas minőségben. És itt vált világossá a koncertszervezők zseniális húzása, amiért minden építészetrajongó hálás lehet, hiszen jó, ha egy életben egyszer megadatik, hogy egy olyan finom művész, mint Brad Mehldau játssza a kísérőzenét egy újonnan felújított műremek alapos bevizsgálásához.

Miközben Mehldau újra és újra, mély átéltséggel közelített Keith Jarrett legjobb pillanatai felé, s olykor, egy-egy pillanatra el is érte őket, a szemfülesebbek megszámlálhatták a mennyezeti babérokat, és leltárba vehették a szecessziós testkultúra változatos idomzatait. Mire a leltár kész lett, Mehldau is rátért a ráadásra: aki nem ismerte Lennon és McCartney zsenialitását, annak Brad Mehldau Beatles-feldolgozása revelatív élmény lehetett.

Zeneakadémia, november 5.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.