Lemez

Ø [Phase]: Frames Of Reference

  • Velkei Zoltán
  • 2013. december 14.

Zene

A dél-londoni Ashley Burchett, ismertebb nevén Ø [Phase] a kompromisszummentes, sötét tónusú techno egyik biztos kezű előadója, aki több mint tizenkét aktív évvel a háta mögött már jól tudja, mi működik a tánctéren, és mi nem.

Ennek megfelelően munkásságának java mesterien, az apró részletekre is odafigyelve kidolgozott, funkcionális technóból áll. Az Ø [Phase]-számokból kétségtelenül hiányzik a magasművészeti dimenzió, mégsem hallgathatatlanok a tánctéren kívül, mert a szerző a minimalizmust sajátos értelmezésben tökéletesítette.

Burchett 2007 óta kizárólag a belga Token kiadónál adja ki a zenéit, ami újabban a modern techno egyik fellegvárának számít. Itt jelent meg bemutatkozó albuma, a Framezens Of Reference is, ami a szokásos, két-három számos EP-k után tíz felvonásban mutatja be világát. Noha szinte csak új felvételekről van szó, ezek a már jól megszokott húzásokat hozzák: a Distracted energikussága mellett a viszonylag rövid és szolid hangvételű Perplexed például azt mutatja meg, hogy a szerző az átvezetésekre is gondol. Amúgy nehéz kiemelni egyértelmű tetőpontokat, ugyanakkor az első percekben magabiztosan belőtt színvonal alá sem zuhan soha a Frames Of Reference. Ez Ø [Phase] a maga teljes valójában, aki ezúttal nemcsak a lemezlovasokhoz szól (tesztnyomásos bakeliten), hanem egy szélesebb fogyasztói körhöz is - hosszabb játékidővel, minden oldalát bemutatva. Talán csak azt lehet felróni, hogy ha már albumot írhatott, miért nem bolondította meg valami extrával az egészet; egyébként tisztes munka.

Token/Aktrecords, 2013

alá

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.