Lemez

Ø [Phase]: Frames Of Reference

  • Velkei Zoltán
  • 2013. december 14.

Zene

A dél-londoni Ashley Burchett, ismertebb nevén Ø [Phase] a kompromisszummentes, sötét tónusú techno egyik biztos kezű előadója, aki több mint tizenkét aktív évvel a háta mögött már jól tudja, mi működik a tánctéren, és mi nem.

Ennek megfelelően munkásságának java mesterien, az apró részletekre is odafigyelve kidolgozott, funkcionális technóból áll. Az Ø [Phase]-számokból kétségtelenül hiányzik a magasművészeti dimenzió, mégsem hallgathatatlanok a tánctéren kívül, mert a szerző a minimalizmust sajátos értelmezésben tökéletesítette.

Burchett 2007 óta kizárólag a belga Token kiadónál adja ki a zenéit, ami újabban a modern techno egyik fellegvárának számít. Itt jelent meg bemutatkozó albuma, a Framezens Of Reference is, ami a szokásos, két-három számos EP-k után tíz felvonásban mutatja be világát. Noha szinte csak új felvételekről van szó, ezek a már jól megszokott húzásokat hozzák: a Distracted energikussága mellett a viszonylag rövid és szolid hangvételű Perplexed például azt mutatja meg, hogy a szerző az átvezetésekre is gondol. Amúgy nehéz kiemelni egyértelmű tetőpontokat, ugyanakkor az első percekben magabiztosan belőtt színvonal alá sem zuhan soha a Frames Of Reference. Ez Ø [Phase] a maga teljes valójában, aki ezúttal nemcsak a lemezlovasokhoz szól (tesztnyomásos bakeliten), hanem egy szélesebb fogyasztói körhöz is - hosszabb játékidővel, minden oldalát bemutatva. Talán csak azt lehet felróni, hogy ha már albumot írhatott, miért nem bolondította meg valami extrával az egészet; egyébként tisztes munka.

Token/Aktrecords, 2013

alá

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."