Lemez

Ø [Phase]: Frames Of Reference

  • Velkei Zoltán
  • 2013. december 14.

Zene

A dél-londoni Ashley Burchett, ismertebb nevén Ø [Phase] a kompromisszummentes, sötét tónusú techno egyik biztos kezű előadója, aki több mint tizenkét aktív évvel a háta mögött már jól tudja, mi működik a tánctéren, és mi nem.

Ennek megfelelően munkásságának java mesterien, az apró részletekre is odafigyelve kidolgozott, funkcionális technóból áll. Az Ø [Phase]-számokból kétségtelenül hiányzik a magasművészeti dimenzió, mégsem hallgathatatlanok a tánctéren kívül, mert a szerző a minimalizmust sajátos értelmezésben tökéletesítette.

Burchett 2007 óta kizárólag a belga Token kiadónál adja ki a zenéit, ami újabban a modern techno egyik fellegvárának számít. Itt jelent meg bemutatkozó albuma, a Framezens Of Reference is, ami a szokásos, két-három számos EP-k után tíz felvonásban mutatja be világát. Noha szinte csak új felvételekről van szó, ezek a már jól megszokott húzásokat hozzák: a Distracted energikussága mellett a viszonylag rövid és szolid hangvételű Perplexed például azt mutatja meg, hogy a szerző az átvezetésekre is gondol. Amúgy nehéz kiemelni egyértelmű tetőpontokat, ugyanakkor az első percekben magabiztosan belőtt színvonal alá sem zuhan soha a Frames Of Reference. Ez Ø [Phase] a maga teljes valójában, aki ezúttal nemcsak a lemezlovasokhoz szól (tesztnyomásos bakeliten), hanem egy szélesebb fogyasztói körhöz is - hosszabb játékidővel, minden oldalát bemutatva. Talán csak azt lehet felróni, hogy ha már albumot írhatott, miért nem bolondította meg valami extrával az egészet; egyébként tisztes munka.

Token/Aktrecords, 2013

alá

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.