Zene

A zenei források gazdagsága, a gyökerek kiterjedése alapján Izrael simán világzenei nagyhatalom lehetne, elvégre több mint száz nemzetiség alkotja lakosságát (és már azon a görcsös igyekezeten is átesett, ami az állam megalakulását követően a "kiköpötten" izraeli és héber nyelvű kultúra megteremtését célozta).

Az autentikus antizene felemelkedését vizionálja programadó dalában, a Music Media Is My Whore-ban az egykori Pantera-torok, miközben könyörtelen, ismétlődő antidallamokat gyűr a rajongók arcába.

Az európai történelem ismerői alighanem már gyorsan korrigálták is magukban a fenti címet, ekképpen: a táncoló kongresszus. Csakhogy a Napóleon feletti győzelmet ünneplő, az európai rendet pedig újra- és visszarendező bécsi kongresszus nemcsak a táncot ropta, de énekelt is, éppenséggel a nyilvános pályafutása csúcsain járó Ludwig van Beethovent.

A belga Token kiadó nem véletlenül lett az utóbbi évek egyik kiemelkedő technós cége: egyszerűen nem ad ki rossz zenét.

Az általunk sajnos kihagyott csütörtök (Crystal Castles, Justice, Todd Terje, Scuba) mellett talán a BS zárónapja tűnt a legizgalmasabbnak - több olyan előadóval, aki soha nem járt még nálunk, és egy kedves visszatérővel.

Az idei Balaton Sound felhozatala jól festett hiphopügyileg. A nyitónapon például a Wu-Tang Clan lépett fel a nagyszínpadon, egységesen, kollektívaként, márpedig ilyen mennyiségben egyszerre soha nem jártak nálunk (azért egyenként előfordultak már errefelé, elsősorban a Dürer kert környékén).

Az 1992-es Blues For The Red Sunnal a Kyuss tagjaként megteremtette a stoner rockot, a 90-es évek végén alapított második zenekara, a Queens Of The Stone Age pedig repetitíven lüktető, erőteljes sivatagi zenéjével az ezredforduló után Amerika egyik meghatározó rockzenekarává vált. A Volt fesztivál nyitónapján először léptek fel Magyarországon - a gitáros-énekessel (képünkön középen) ekkor tudtunk beszélgetni néhány percet.

Többé vagy kevésbé jól sikerült, de mindenképpen karakteres albumokat gyűjtöttünk egy csokorba - nem csak nyárra való lemezeket.

"Joseph Heyden belső-tisztviselőnek minősül, és akként kezeltetik. Ezért a Herceg úr őfőméltósága kegyesen bízik abban, hogy magát hercegi udvarhoz tartozó, tisztességes belső-tisztviselőhöz méltóan, józanul viseli, s alárendelt zenészeit nem brutálisan, hanem higgadtan és szerényen, nyugodtan, derekasan vezeti majd, kivált, ha magas uraságok előtt muzsikálnak.

Lassan eljön az az idő, amikor nem számít majd lényeges kérdésnek, hogy az Alice In Chainsnek van-e létjogosultsága a jelenben, vagy sem.