Zene

Viszonylag kevesen toporognak a teremben, mikor az új amerikai szerző-előadó nemzedék üdvöskéje, a kaliforniai Jesca Hoop lép a színpadra - ők aligha bánják meg, hogy ott vannak.

Az amerikai Daniel Martin-McCormick az utóbbi tíz évben szerepet vállalt avantgárd punk és hardcore posztrock-projektekben, írt nehezen meghatározható, szintetizátoros-elektrós anyagokat, és kötelezően megvoltak neki a kísérleti hangvételű, elektronikát és rockot összeházasító leágazások is.

legutóbbi fellépésén Bach a Goldberg-variációk címet kapott darabját (BWV 988) adta elő.

Komolyan megijedtem, amikor először szembesültem a massachusettsi káosz-hardcore istenségek első videoklipjével, amit a lemeznyitó Aimless Arrow-hoz készítettek.

A karnatikus és a nyugati komolyzenei hagyományt is jól ismerő 65 éves zenész játszott Jean-Luc Pontyval, Stanley Clarke-kal, Mira Nair és Bernardo Bertolucci filmjeiben, s a sor még hosszan folytatható volna. Ötfős zenekara élén november 22-én ad koncertet a Müpában - ebből az apropóból beszéltünk vele.

A Screaming Trees egykori énekese az utóbbi években sorra gyártotta a figyelemre méltó lemezeket: folkos anyagokat Isobel Campbell-lel, elektronikát, bluest, gospelt egyesítő zenéket a Soulsaversszel és fekete alternatív rockot Greg Dullival The Gutter Twins néven. Hetedik szólólemeze, a Blues Funeral turnéja során nemrég Budapesten lépett fel. Előtte kérdeztük.

"Egyházi ruhába bújtatott opera" - Hans von Bülow lesújtó és egyszersmind beismerten felületes egykorú ítélete ekképpen határozta meg Verdi halotti miséjét, s ez a formula paradox módon sokszor még azok számára is helytálló jellemzésnek tetszik, akik Bülow-val ellentétben lelkes hívei ennek a nagyszabású alkotásnak.

A 2009-es év egyik legnagyobb meglepetése volt, hogy az akkor már jó ideje csak önmaga legsikeresebb tribute zenekaraként, valamint jól menő üzleti vállalkozásként funkcionáló Kiss több mint tíz év után új albumot jelentetett meg.