mi a kotta?

"Non sanz droict"

  • mi a kotta
  • 2012. december 8.

Zene

"Országomat visszanyertem én

S a csalót meg se büntetém:

Ne hagyjatok hát tengenem

Ezen a puszta szigeten:

Sőt jertek e varázst a ti

Varázstokkal megoldani.

Lágy lehetek röpítse vásznam,

Másképp nehéz célt nem hibáznom.

Célom a tetszés volt. S ma már

Oda a szellem, oda a báj;

S kétségbe kéne esni ma,

Ha nem könnyítene szent ima,

Mely a kegyelem kényszere,

S minden hibának gyógyszere.

Ha vártok hát bocsánatot,

Nekem is megbocsássatok."

Babits Mihály fordításában ezekkel a szavakkal búcsúzik el a közönségtől a varázsló Prospero, s egyszersmind - elfogadva a Shakespeare-kutatás konszenzusát - maga az avoni hattyú. A vihar az operavilágban egyre honosabb műnek számít, s éppen "nem jogtalanul" (ahogyan az Shakespeare fent idézett ófrancia nemesi jelmondatában áll), méghozzá főként a Metropolitan Operának köszönhetően. Ott tavaly egy új keletű és mégis barokk operapastiche, Az elvarázsolt sziget kerettörténetévé tették meg Prospero bűbájban bővelkedő meséjét, míg most egy velejéig kortárs opera települ e témában a New York-i operaház hatalmas színpadára és a HD-közvetítés vetítővásznaira szerte a világban. Thomas Adés alkotása szombaton este Robert Lepage szemrevaló rendezésében vár majd reánk, méghozzá a Prosperóvá tetovált angol sztárbariton, Simon Keenlyside főszereplésével (Uránia Nemzeti Filmszínház, illetve Fesztivál Színház, november 10., hét óra).

Az elkövetkező napok koncertprogramját itt helyben a százötvenedik születési évfordulója okán esztendőhosszat szolidan ünnepelt Claude Debussy életműve és személye foglalja majd keretbe. Személye is, hiszen az "budai Társaskör pénteki Debussy-szalonjában maga a muzikális színművész, Fesztbaum Béla által megszemélyesített Monsieur Croche, azaz Debussy "antidilettáns" zenekritikusi alteregója is tiszteletét teszi majd, kamaraműveinek előadását meghallgatva (november 9., hét óra). Jövő csütörtökön pedig a Magyar Rádió Márványtermében Debussy felfedezésre fölöttébb érdemes dalai szólalnak majd meg, méghozzá a kiváló Bátori Éva és Massányi Viktor avatott előadásában (november 15., hat óra).

A hét egyebekben a kortárs különlegességeké, s egyúttal a nem közhelyes programválasztásoké. Így Csalog Gábor és a Concerto Budapest koncertjén Beethoven zongoradarabjai mellé a 2006-ban elhunyt nagyszerű Galina Usztvolszkaja művei kerülnek majd (Concerto Zeneház, november 9., hét óra), míg a FUGA közönsége számára a "meghatározatlan zene" múlt századi jelesének, Morton Feldmannak 1981-es zongoraműve, a Triadic Memories magyarországi bemutatója válik revelációvá, hála a zongorához telepedő tudós Wilheim Andrásnak (november 11., hat óra). S éppen nem közhelyes mulatságnak ígérkezik Fassang László és a mesélőként fellépő Mácsai Pál Orgona-sztorik című kedvelt koncertsorozatának negyedik alkalma sem, hiszen ennek programján Bach, Liszt és Ligeti kompozíciói mellett az 1937-ben elhunyt Louis Vierne műve meg a Liszt-kortárs másik francia Louis, Lefébure-Wély orgonadarabja hangzik majd fel (Nemzeti Hangversenyterem, november 11., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.