mi a kotta?

"Non sanz droict"

  • mi a kotta
  • 2012. december 8.

Zene

"Országomat visszanyertem én

S a csalót meg se büntetém:

Ne hagyjatok hát tengenem

Ezen a puszta szigeten:

Sőt jertek e varázst a ti

Varázstokkal megoldani.

Lágy lehetek röpítse vásznam,

Másképp nehéz célt nem hibáznom.

Célom a tetszés volt. S ma már

Oda a szellem, oda a báj;

S kétségbe kéne esni ma,

Ha nem könnyítene szent ima,

Mely a kegyelem kényszere,

S minden hibának gyógyszere.

Ha vártok hát bocsánatot,

Nekem is megbocsássatok."

Babits Mihály fordításában ezekkel a szavakkal búcsúzik el a közönségtől a varázsló Prospero, s egyszersmind - elfogadva a Shakespeare-kutatás konszenzusát - maga az avoni hattyú. A vihar az operavilágban egyre honosabb műnek számít, s éppen "nem jogtalanul" (ahogyan az Shakespeare fent idézett ófrancia nemesi jelmondatában áll), méghozzá főként a Metropolitan Operának köszönhetően. Ott tavaly egy új keletű és mégis barokk operapastiche, Az elvarázsolt sziget kerettörténetévé tették meg Prospero bűbájban bővelkedő meséjét, míg most egy velejéig kortárs opera települ e témában a New York-i operaház hatalmas színpadára és a HD-közvetítés vetítővásznaira szerte a világban. Thomas Adés alkotása szombaton este Robert Lepage szemrevaló rendezésében vár majd reánk, méghozzá a Prosperóvá tetovált angol sztárbariton, Simon Keenlyside főszereplésével (Uránia Nemzeti Filmszínház, illetve Fesztivál Színház, november 10., hét óra).

Az elkövetkező napok koncertprogramját itt helyben a százötvenedik születési évfordulója okán esztendőhosszat szolidan ünnepelt Claude Debussy életműve és személye foglalja majd keretbe. Személye is, hiszen az "budai Társaskör pénteki Debussy-szalonjában maga a muzikális színművész, Fesztbaum Béla által megszemélyesített Monsieur Croche, azaz Debussy "antidilettáns" zenekritikusi alteregója is tiszteletét teszi majd, kamaraműveinek előadását meghallgatva (november 9., hét óra). Jövő csütörtökön pedig a Magyar Rádió Márványtermében Debussy felfedezésre fölöttébb érdemes dalai szólalnak majd meg, méghozzá a kiváló Bátori Éva és Massányi Viktor avatott előadásában (november 15., hat óra).

A hét egyebekben a kortárs különlegességeké, s egyúttal a nem közhelyes programválasztásoké. Így Csalog Gábor és a Concerto Budapest koncertjén Beethoven zongoradarabjai mellé a 2006-ban elhunyt nagyszerű Galina Usztvolszkaja művei kerülnek majd (Concerto Zeneház, november 9., hét óra), míg a FUGA közönsége számára a "meghatározatlan zene" múlt századi jelesének, Morton Feldmannak 1981-es zongoraműve, a Triadic Memories magyarországi bemutatója válik revelációvá, hála a zongorához telepedő tudós Wilheim Andrásnak (november 11., hat óra). S éppen nem közhelyes mulatságnak ígérkezik Fassang László és a mesélőként fellépő Mácsai Pál Orgona-sztorik című kedvelt koncertsorozatának negyedik alkalma sem, hiszen ennek programján Bach, Liszt és Ligeti kompozíciói mellett az 1937-ben elhunyt Louis Vierne műve meg a Liszt-kortárs másik francia Louis, Lefébure-Wély orgonadarabja hangzik majd fel (Nemzeti Hangversenyterem, november 11., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.