mi a kotta?

"Non sanz droict"

  • mi a kotta
  • 2012. december 8.

Zene

"Országomat visszanyertem én

S a csalót meg se büntetém:

Ne hagyjatok hát tengenem

Ezen a puszta szigeten:

Sőt jertek e varázst a ti

Varázstokkal megoldani.

Lágy lehetek röpítse vásznam,

Másképp nehéz célt nem hibáznom.

Célom a tetszés volt. S ma már

Oda a szellem, oda a báj;

S kétségbe kéne esni ma,

Ha nem könnyítene szent ima,

Mely a kegyelem kényszere,

S minden hibának gyógyszere.

Ha vártok hát bocsánatot,

Nekem is megbocsássatok."

Babits Mihály fordításában ezekkel a szavakkal búcsúzik el a közönségtől a varázsló Prospero, s egyszersmind - elfogadva a Shakespeare-kutatás konszenzusát - maga az avoni hattyú. A vihar az operavilágban egyre honosabb műnek számít, s éppen "nem jogtalanul" (ahogyan az Shakespeare fent idézett ófrancia nemesi jelmondatában áll), méghozzá főként a Metropolitan Operának köszönhetően. Ott tavaly egy új keletű és mégis barokk operapastiche, Az elvarázsolt sziget kerettörténetévé tették meg Prospero bűbájban bővelkedő meséjét, míg most egy velejéig kortárs opera települ e témában a New York-i operaház hatalmas színpadára és a HD-közvetítés vetítővásznaira szerte a világban. Thomas Adés alkotása szombaton este Robert Lepage szemrevaló rendezésében vár majd reánk, méghozzá a Prosperóvá tetovált angol sztárbariton, Simon Keenlyside főszereplésével (Uránia Nemzeti Filmszínház, illetve Fesztivál Színház, november 10., hét óra).

Az elkövetkező napok koncertprogramját itt helyben a százötvenedik születési évfordulója okán esztendőhosszat szolidan ünnepelt Claude Debussy életműve és személye foglalja majd keretbe. Személye is, hiszen az "budai Társaskör pénteki Debussy-szalonjában maga a muzikális színművész, Fesztbaum Béla által megszemélyesített Monsieur Croche, azaz Debussy "antidilettáns" zenekritikusi alteregója is tiszteletét teszi majd, kamaraműveinek előadását meghallgatva (november 9., hét óra). Jövő csütörtökön pedig a Magyar Rádió Márványtermében Debussy felfedezésre fölöttébb érdemes dalai szólalnak majd meg, méghozzá a kiváló Bátori Éva és Massányi Viktor avatott előadásában (november 15., hat óra).

A hét egyebekben a kortárs különlegességeké, s egyúttal a nem közhelyes programválasztásoké. Így Csalog Gábor és a Concerto Budapest koncertjén Beethoven zongoradarabjai mellé a 2006-ban elhunyt nagyszerű Galina Usztvolszkaja művei kerülnek majd (Concerto Zeneház, november 9., hét óra), míg a FUGA közönsége számára a "meghatározatlan zene" múlt századi jelesének, Morton Feldmannak 1981-es zongoraműve, a Triadic Memories magyarországi bemutatója válik revelációvá, hála a zongorához telepedő tudós Wilheim Andrásnak (november 11., hat óra). S éppen nem közhelyes mulatságnak ígérkezik Fassang László és a mesélőként fellépő Mácsai Pál Orgona-sztorik című kedvelt koncertsorozatának negyedik alkalma sem, hiszen ennek programján Bach, Liszt és Ligeti kompozíciói mellett az 1937-ben elhunyt Louis Vierne műve meg a Liszt-kortárs másik francia Louis, Lefébure-Wély orgonadarabja hangzik majd fel (Nemzeti Hangversenyterem, november 11., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.