Valami tényleg alakul nálunk mostanában, ha négy nap leforgása alatt itt járt klub- vagy arénakoncerten a Cribs, a Muse és Mark Lanegan. A Muse-nak ez már a negyedik fellépése volt Budapesten, illetve a második olyan, ami nem fesztiválközegben zajlott le, és szerencsére most nem kísértettek a 2007-es buli kínos szektorletakarásai. Matt Bellamy, Chris Wolstenholme és Dominic Howard (valamint a gondosan a háttérben hagyott turnébillentyűsük) immáron kétharmad, de az is lehet, hogy háromnegyed ház előtt állt színpadra, bizonyítva, hogy a devoni triónál jelenleg nincs jobb stadionzenekar.
A Pink Floydnál, illetve a Queennél megszakadt hagyományt folytatják, tökéletes hangzással és a zenéjükhöz passzoló bombasztikus látvánnyal - simán belefér, hogy a show elején egy olyan ufó ereszkedik a színpad fölé, mintha egyenesen a Harmadik típusú találkozásokból repült volna ide. Mivel már sokadszorra vannak itt, lemezbemutató koncertet tartanak; három dal híján minden felcsendül a nemrég megjelent The 2nd Law című albumról, s ezek a számok sokkal jobban szólnak élőben. Még a Survival című olimpiai himnusz is élvezhető. A többi albumuk épp, hogy érintve van, de az mindenképp jelzésértékű, hogy a legjobbnak ítélt Black Holes And Revelations két slágerével sikerül zárni a bulit; közülük a Knights Of Cydonia valószínűleg egy életre kibérelte a Muse-koncertek záró pozícióját.
Hang és kép tökéletes egységben, minden a helyén, bár nem ártana, ha a nagy példakép, Freddie Mercury nyomán egy kicsit jobban bevonnák a közönséget is. Legközelebb telt ház lesz.
Papp László Budapest Sportaréna, november 20.
