Lemez

Kiss: Monster

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2012. december 8.

Zene

A 2009-es év egyik legnagyobb meglepetése volt, hogy az akkor már jó ideje csak önmaga legsikeresebb tribute zenekaraként, valamint jól menő üzleti vállalkozásként funkcionáló Kiss több mint tíz év után új albumot jelentetett meg.

Az egyre zavarba ejtőbb parókákat, illetve arcvonásokat viselő Paul Stanley és a klasszikus, "levantei kufár" típusú antiszemita sztereotípiára szórakoztató gátlástalansággal rájátszó Gene Simmons kreatív duójától tényleg bármilyen hajmeresztő húzást el tudtunk volna képzelni, de azt speciel pont nem, hogy négy évtizeden átívelő karrierjük talán egyik legjobb és legegyenletesebb nagylemezével rukkolnak elő - pedig így történt. A Sonic Boom megjelenésében, hangzásában és színvonalában egyaránt a csúcskorszak, azaz a 70-es évek partihimuszokban gazdag Kiss-lemezeit idézte, és még az sem tűnt annyira kínosnak, hogy a két "új" tagra elődeik patinás Spaceman- és Catman-maszkjait kenték fel a menedzserhajlamú zenekarvezetők.

Szóval amellett, hogy nosztalgia-zenekarként is ütőképes, a Kiss sikerrel vette fel a kb. a 76-os Destroyer környékén elejtett fonalat, a vakolat és a pompás vendéghajak alatt a tagok pedig még mindig úgy festenek, mint harmincvalahány évvel ezelőtt; az Aerosmithről ugyanez például már nem állítható százszázalékos bizonyossággal. Noha a meglepetés ereje most hiányzik, a Monster azért igazolja, hogy a Sonic Boom nem valami indokolatlan tér-idő anomália volt, hanem egy új korszak diadalmas kezdete. A megszólalás kifogástalanul autentikus, a zenekar a suttyó New York-i protpunk és a kimunkált popmetálalapokból is csak himnuszokat hajlandó gyártani, és ha kell, felpörgeti a kényelmes középtempót, vagy akár a kolompot is beveti. Az óriásira dagasztott riffek és kórusok mögött pedig most sem a rutin vagy a nosztalgia, hanem inkább a magabiztosság és az önfeledt szórakoztatni vágyás látszik; tökéletes reprodukció, igazi XXI. századi teljesítmény.

Universal, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.