Magyar Narancs: Milyen egy művész élete, ha nő? Tudjuk: jól kell kinézni. Lehet, hogy előbb-utóbb családot, gyereket is akar. Te ugyan nem énekesnő vagy, az ő számukra ez még bonyolultabb lehet.
Pusker Júlia: Az elmúlt évtizedekben sokat változott a nők és a férfiak szerepe a társadalomban, de a művészet szerintem nem ismer nemet és kort. Mindenki megszűri magán át a mondandóját. Pozitív példákat látok a családosok esetében is, persze az a helyzet nagy szervezést igényel.
MN: További kihívás a szinte folytonos utazás, ez részben persze nagy élmény és hozzá is lehet szokni, de azért megterhelő is lehet. Van időd körülnézni, vagy egy-egy ilyen út inkább a hotelszoba–koncert–alvás–elutazás körre szűkül le?
PJ: Ha van egy-két nap a koncert előtt, akkor nem is feltétlenül a fő látványosságokat, inkább a hely hangulatát igyekszem megismerni. A sok utazás valóban kihívásokkal is együtt jár, és ha ez hónapokon keresztül tart, akkor kell nekem valamennyi idő, amit egyetlen helyen töltök. Nekem ez a pihenés, évszaktól függetlenül. Utána elkezd megint hiányozni a jövés-menés. Ezt kell egyensúlyban tartanom.
MN: Egy ideje Berlinben élsz. Miért költöztél oda? „Közelebb vagy a tűzhöz”, ahogy mondani szokás – a személyes jelenlét mindig sokat számít –, vagy más okból?
PJ: Tíz évet éltem Londonban, utána úgy éreztem, kimerítettem azt, amit a város nyújthat. Változásra vágytam. A nővérem, Ágnes is Berlinben él, sőt ugyanabban a házban lakunk, ami nagyon nagy dolog. De havonta, másfél havonta Magyarországra is megyek.
MN: Mit ad neked Berlin művészként, és mit magánemberként? Mi tetszik benne?
PJ: Berlin számomra olyan, mint egy üres lap, amelyre a sok lehetőségből azt írhatok rá, amit szeretnék – mindig így gondolok rá. Berlinben van valami lazaság, és ad egyfajta szabadságot, inspirációt. A sokszínűsége felszabadító.
MN: A nővéred is hegedűművész. Persze minden beszélgetés, amely kettőtökről szó, kiemeli, hogy milyen erősen kötődtök egymáshoz, de azért ez mégis egyfajta versenyhelyzet.
PJ: Ez persze valamennyire elkerülhetetlen, de inkább a fiatalabb éveinkben volt jellemző ránk. Most más életszakaszban járunk, neki három gyönyörű gyermeke van, ami nekem is külön öröm, és talán ez is közrejátszik abban, hogy még mindig Berlinben vagyok, tőle kétajtónyira. Ő most leginkább a családjára koncentrál.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
