Koncert

ANIMA MUSICÆ KAMARAZENEKAR

  • (ba)
  • 2014. november 23.

Zene

A mai fiatalok nem átallanak zenekarba tömörülni. Fontos dátum a magyar előadó-művészet történetében 1963, a Liszt Ferenc Kamarazenekar indulásának éve, és 1983, a Fesztiválzenekar bemutatkozása – majd kiderül, mennyire fontos 2010 és az Anima Musicæ megalakulása. Legyen a maiaknak könnyebb, mint elődeiknek volt. Tán könnyebb is: egyikük sem látszik harmincnál idősebbnek, de már van egyesületük, vannak támoga­tóik, szóval infrastruktúrájuk, ami az elődöknek csak jóval később sikerült. Plusz a Junior Prima Díj.

A mai fiatalok mindenfélét játszanak. A zene ezer arca – hirdette a szórólapjuk, és igazat mondtak: a 18-tól a 21. századig tartott az est műsora. Viszont a mai fiataloknak nincs karmesterük (bezzeg Sándor Frigyes vagy Fischer Iván az elődöknél!). Ez Dukay Barnabás darabjában tűnt fel igazán, mikor A hegy fái című szikár, jól áttekinthető műhöz a szerző előlépett a nézőtérről, hogy vezényeljen, s ettől – éppen ettől – a kortárs zenében játszott az együttes a legszebb tónussal, a legegységesebben, valóban unisonóként szólaltatva meg az unisonót. Csaknem ennyire jól sikerült nyitószámuk, a Falusi muzsikusok. Ezt a Mozart-művet ily fiatalon elővenni merészség: ha a szándékoltnál több zenei paraméter torzul „falu­siassá”, akkor humoros helyett nevetségessé és élvezhetetlenné válhat a produkció. Nem vált azzá.

Fakóbb és itt-ott maszatos volt a vonós hangzáskép Sosztakovics 1. zongoraversenyében (Rita Kinka – zongora, Siket István – trombita); jóval szebb Johann Bernhard Bach (J. S. B. középtávoli rokona) Szvitjében és Elgar nagyon romantikus Szerenádjában. Egyáltalán: ezek a mai fiatalok fordítva csinálják, mint a régi fiatalok. Az a hallgató benyomása, hogy a nagyforma megrajzolása, az értelmezés, a karakterek eltalálása, a frazeálás képezi a zenélés könnyebbik részét, és a technikai megvalósítás a nehezebbet. Mind­ez pedig azt ígéri, nem fog feledésbe merülni 2010.

Óbudai Társaskör, október 15.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.