Alec Empire egy zseni. De ki az az Alec Empire?
1972-ben születik Nyugat-Berlinben, tizenhat évesen több punkzenekart tud a háta mögött, aztán a falomlást. Foglalt házakban nyomja a technót. Egy ideig szólóban, majd ´92-ben együttest alapít: Atari Teenage Riot. Másodpercenként felkiáltójelek ezreivel bombázzák a kedves hallgatót. Alec pörgő, ritmuszavaros, motorfűrészes techno-hardcore-jungle-punkot nyomat tízszeres sebességgel, Carl Crackkel meg egy Hanin Elias nevű csajjal üvöltöznek hozzá torzítva. Nem semmi. A Can- Kraftwerk-DAF-Neubauten sor után a legfontosabb német együttesről van szó; ráadásul ők az elsők, akik keverik a technót a politikával. Saját bevallás szerint radikális baloldal, és tényleg. Szövegileg rövid jelszavak: Start the Riot!, Deutschland has gotta die!, Hetzjagd auf Nazis!, Anarchy in 1999!, Destroy 2000 years of culture! Ilyen egyszerű. Antifasizmus kezdőknek. Anarachia nagybetűvel. Elméletileg felvetődik az erőltetett műavantgárdság problémája, ám ők nagyon messze vannak ettől.
Idén a nagyközönség is megismerkedhetett velük, a híradóban. Szokásos május 1-jei baloldali tüntetés, vagy 30 000 ember, NATO-bombázás-ellenesség, ők meg bevállalnak egy rövidke koncertet. A tüntetés persze elfajul, van minden, ami kell, ötszáz rendőr, százharminc letartóztatás, az Atari Teenage Riot meg a háttérben üvölti, hogy geci német rendőrök, fasiszták és gyilkosok. The Revolution Soundtrack. Szóval viccesek azért.
Kicsit előreszaladtam az időben, valójában még csak ´92-nél tartunk. A fentebb írottak még nem érződnek, még csak egy kislemezt adtak ki, de már nagy körülöttük a felhajtás. Kötnek is egy szerződést az angol Phonogrammal, ám onnan, a kész anyagot hallgatva, gyorsan kirúgják őket, szinte Sex Pistols-i bravúr. Nekik csak ez kell, 100 000 font kielégítés a disznó kapitalistáktól. ´94 elején saját kiadót alapítanak Londonban, de van berlini irodájuk is: Digital Hardcore Recordings. Érdemes megjegyezni, a saját dolgaikon kívül ma már több rokon beállítottságú együttes/DJ lemezeit is kiadják, úgymint Shizuo, Bomb 20 vagy a kedvencem, Patric C. Delete Yourself című első albumuk ´95-ben jön ki, a The Future Of War című második ´97-ben. Alec több szólólemezt is kiad, amúgy inkább a háttérben marad. Csak páran, akikkel az utóbbi években dolgozott: Einstürzende Neubauten, DJ Spooky, Thurston Moore, Jon Spencer Blues Explosion, idén Björk. John Peel az évtized egyik legfontosabb zenekarának minősíti az Atarit, a Spawn filmzenén Slayerrel kavarnak valamit, megismeri őket a világ. Kibővülnek egy Nic Endo nevű lánnyal, aki a még több brutalitásért felelős. Terjesztési szerződést kötnek a Beastie Boys-féle Grand Royallal, kijön egy válogatás Amerikában: Burn, Berlin, Burn. De nekik is soknak bizonyulnak, a Grand Royalnak nem fér bele ennyi radikalizmus: válóok. New Yorkban Digital Hardcore-iroda nyílik.
És akkor idén megjelenik az új, a 60 Second Wipe Out. Besegít Kathleen Hanna a Bikini Killből, Dino Cazares a Fear Factoryből, még torzabbak, mint eddig. Távolodnak a ritmusoktól, és közelednek a hangzavarorgiához. Nem éppen popzene, de egyre jobb, mert egyre konzekvensebb. Politikailag is.
Ja, és hogy visszatérjünk az elejére: tényleg zseni az Alec Empire? Talán ezt mindenki magának... De valamire rájött, ez egészen biztos.
Baranyai Csongor
Diszkográfia: Alec Empire - Low On Ice; Generation Star Wars; The Destroyer; Hypermodern Jazz 2000.5; Les Etioles Des Filles Mortes; The Curse Of The Golden Empire
Atari Teenage Riot - Delete Yourself; The Future Of War; Burn, Berlin, Burn; 60 Second Wipe Out
