Lemez

Az európai védőbástya

Backyard Babies: Four By Four

  • - greff -
  • 2015. október 3.

Zene

A rock and roll olyan, mint a nacionalisták Európája: állandóan megmentésre szorul.

A nálunk is többször fellépett svéd zenekar új lemeze például másról sem szól, mint hogy a műfaj mekkora bajban van, de ne aggódjunk, hiszen majd ők, a zsáner stockholmi keresztes lovagjai megmentik nekünk. A rock and rollt amúgy a 90-es évek vége felé is már furtonfurt menteni kellett, ám ekkor, amikor berobbant a köztudatba, a Backyard Babies még egyértelműen a cselekvést választotta a prédikálás helyett. Így lehetett az 1998-as Total 13 a bő gatyás nu-metal és az indusztriális rockzene fogcsikorgatós új hullámának idején az egyik legerősebb európai ellenállítás, egy tüzes, korhely glam/punk balhé, amely tényleg jót tett mindenki lelkének, aki a szentháromság fogalmáról elsőként továbbra is a Motörhead tagjaira asszociált.

A Four By Four semmi ilyesmire nem képes, de ez még nem is lenne nagy szó, hiszen a zenekar hetedik lemezéről beszélünk, ez a szám pedig szinte mindig a végső elérdektelenedés idejét jelzi. A Backyard Babies viszont most éppen a visszatérő szakaszon teker, ami különösen szomorúvá varázsolja ezt az albumot. Hét év kihagyás után ugyanis az alapvetően még mindig rokonszenves svédek képesek voltak egy olyan anyagot kiadni, amelynek mindössze 9 számából 3 lassú (ebből kettő igazi ballada: ezek sajnos hallgathatatlanok), a többi pedig szimpla poppunk, amiről legföljebb az a kevéssé felvillanyozó benyomás alakulhat ki a hallgatóban, hogy faceboo­kozás közben végül is nem rossz. Ám a rock and rollnak, ha csak rajtuk múlik, harangoztak.

Sony, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.