Lemez

Az európai védőbástya

Backyard Babies: Four By Four

  • - greff -
  • 2015. október 3.

Zene

A rock and roll olyan, mint a nacionalisták Európája: állandóan megmentésre szorul.

A nálunk is többször fellépett svéd zenekar új lemeze például másról sem szól, mint hogy a műfaj mekkora bajban van, de ne aggódjunk, hiszen majd ők, a zsáner stockholmi keresztes lovagjai megmentik nekünk. A rock and rollt amúgy a 90-es évek vége felé is már furtonfurt menteni kellett, ám ekkor, amikor berobbant a köztudatba, a Backyard Babies még egyértelműen a cselekvést választotta a prédikálás helyett. Így lehetett az 1998-as Total 13 a bő gatyás nu-metal és az indusztriális rockzene fogcsikorgatós új hullámának idején az egyik legerősebb európai ellenállítás, egy tüzes, korhely glam/punk balhé, amely tényleg jót tett mindenki lelkének, aki a szentháromság fogalmáról elsőként továbbra is a Motörhead tagjaira asszociált.

A Four By Four semmi ilyesmire nem képes, de ez még nem is lenne nagy szó, hiszen a zenekar hetedik lemezéről beszélünk, ez a szám pedig szinte mindig a végső elérdektelenedés idejét jelzi. A Backyard Babies viszont most éppen a visszatérő szakaszon teker, ami különösen szomorúvá varázsolja ezt az albumot. Hét év kihagyás után ugyanis az alapvetően még mindig rokonszenves svédek képesek voltak egy olyan anyagot kiadni, amelynek mindössze 9 számából 3 lassú (ebből kettő igazi ballada: ezek sajnos hallgathatatlanok), a többi pedig szimpla poppunk, amiről legföljebb az a kevéssé felvillanyozó benyomás alakulhat ki a hallgatóban, hogy faceboo­kozás közben végül is nem rossz. Ám a rock and rollnak, ha csak rajtuk múlik, harangoztak.

Sony, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.