A nálunk is többször fellépett svéd zenekar új lemeze például másról sem szól, mint hogy a műfaj mekkora bajban van, de ne aggódjunk, hiszen majd ők, a zsáner stockholmi keresztes lovagjai megmentik nekünk. A rock and rollt amúgy a 90-es évek vége felé is már furtonfurt menteni kellett, ám ekkor, amikor berobbant a köztudatba, a Backyard Babies még egyértelműen a cselekvést választotta a prédikálás helyett. Így lehetett az 1998-as Total 13 a bő gatyás nu-metal és az indusztriális rockzene fogcsikorgatós új hullámának idején az egyik legerősebb európai ellenállítás, egy tüzes, korhely glam/punk balhé, amely tényleg jót tett mindenki lelkének, aki a szentháromság fogalmáról elsőként továbbra is a Motörhead tagjaira asszociált.
A Four By Four semmi ilyesmire nem képes, de ez még nem is lenne nagy szó, hiszen a zenekar hetedik lemezéről beszélünk, ez a szám pedig szinte mindig a végső elérdektelenedés idejét jelzi. A Backyard Babies viszont most éppen a visszatérő szakaszon teker, ami különösen szomorúvá varázsolja ezt az albumot. Hét év kihagyás után ugyanis az alapvetően még mindig rokonszenves svédek képesek voltak egy olyan anyagot kiadni, amelynek mindössze 9 számából 3 lassú (ebből kettő igazi ballada: ezek sajnos hallgathatatlanok), a többi pedig szimpla poppunk, amiről legföljebb az a kevéssé felvillanyozó benyomás alakulhat ki a hallgatóban, hogy facebookozás közben végül is nem rossz. Ám a rock and rollnak, ha csak rajtuk múlik, harangoztak.
Sony, 2015
