Az IRA sörmeccse

  • 1997. július 24.

Zene

Idegeskedniük és kétségbeesniük azoknak, akiknek problémát okozna, ha messzi kontinensekre kéne járniuk, hogy egy kis puskapor- és vérszagot orronthassanak, egyelőre nem kell: az északír válság, amely idestova háromszázvalahány éve tart zökkenőmentesen, ezúttal sem ért véget, sőt. Az unionisták, más terminus technicusszal élve, a protestánsok bizonyos fokú joggal érzik úgy, hogy az új munkáspárti kormány hátba döfte őket, amikor nem szabta többé a béketárgyalások feltételéül, hogy az IRA szolgáltassa be a fegyvereit, hanem beérte a tűzszünettel.

Idegeskedniük és kétségbeesniük azoknak, akiknek problémát okozna, ha messzi kontinensekre kéne járniuk, hogy egy kis puskapor- és vérszagot orronthassanak, egyelőre nem kell: az északír válság, amely idestova háromszázvalahány éve tart zökkenőmentesen, ezúttal sem ért véget, sőt. Az unionisták, más terminus technicusszal élve, a protestánsok bizonyos fokú joggal érzik úgy, hogy az új munkáspárti kormány hátba döfte őket, amikor nem szabta többé a béketárgyalások feltételéül, hogy az IRA szolgáltassa be a fegyvereit, hanem beérte a tűzszünettel.

Az unionistáknak annyiban kétségkívül igazuk van, hogy egyrészt Észak-Írországban ugyan ők vannak számszerű többségben, de ezt az előnyüket az IRA a protestáns félkatonai szervezetekét sokszorosan meghaladó tűzerővel volt képes kompenzálni még akkor is, amikor a londoni kormány fenntartások nélkül kiállt mellettük, eltűrte, sőt maga intézte úgy, hogy rendőr azon a környéken csak protestánsból lehessen, kormányzónak és rendőrfőnöknek lehetőleg olyan alakokat verbuvált, akiket egyébként csak a brit gyarmati örökséggel viaskodó szépírók mernek kitalálni, aztán csodálkoznak, hogy legfeljebb rajzfilmproducerek méltatják őket felszínes és gyorsan lankadó figyelemre. És most ennek is vége.

Másfelől viszont lehet, hogy még sincs igazuk az unionistáknak: az IRA ugyan kétségkívül terrorszervezet, annyit azonban eddigi működésük alapján meg lehet állapítani róluk, hogy fegyelmet tartani, azt tudnak. Addig, amíg valaki a szervezet legfelsőbb vezetéséből ki nem adja a tűzparancsot, a mezei IRA-tagoknál lehet, mint ahogy nyilvánvalóan akad is a közönséges, hétköznapi stukkertől kezdve a vállról indítható légvédelmi rakétáig bármi, használni nem fogják, ott pihen majd a többi szerszám és göngyöleg közt a garázsban.

Harmadrészt azonban az unionistáknak annyiban azért csak igazuk van, hogy az ő félkatonai szervezeteik annyira félkatonaiak, hogy csak na, a kutya nem parancsol nekik, akcióikat általában nem hosszas és gondos mérlegelés után szokták indítani, hanem egy-egy jól sikerült alkalmi sörfesztivál után, amelyet a belfasti Rangers klubban celebrálnak, és az ötödik korsó után könnyen kerekedik kedve az embernek egy kis hepajra. Ilyenkor viszont az IRA legfelsőbb vezetőinek is elfogy az egyébként sem legendás türelmük, és béketárgyalások ide vagy oda, kiadják a tűzparancsot. Ha addig nem is, nagy valószínűséggel jövő nyáron lehetünk tanúi efféle tűzijátéknak, amikor is megismétlődik az idén jobbára bohóctréfává szelídült -vagy züllött, ez nézőpont kérdése -Marching Season, az az eseménysorozat, melynek során keménykalapba, narancssárga otthonkába és egzotikus rézfúvós hangszerekbe öltözött protestánsok sétálnak át Észak-Írország katolikus gettóin, mind jelentéktelenebb fölényüket mind zajosabban demonstrálandó.

Annyiban viszont, és minden fenntartás nélkül, az új brit kormánynak van igaza, hogy ez így nem mehet tovább, valaminek történnie kell Észak-Írországban, és az álláspontok tökéletes és több évtizedes múltra visszatekintő megmerevedésének láttán úgy döntött, hogy megteszi ezt a gesztust az íreknek, az IRA-nak, illetve a Sinn Feinnek, akikről szintén sok minden rosszat el lehet mondani, de azt, hogy a fair playről ne hallottak volna még, nemigen. Most már csak az unionista félkatonaiakat kéne valakinek meggyőzni arról, hogy öt sör adekvát folytatása nem egy politikai gyilkosság, hanem például egy hatodik sör.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.